Székely Nép, 1932 (50. évfolyam, 1-87. szám)
1932-01-03 / 1. szám
1. szám SZÉKELY NÉP 1932 január 2. nak az emberi lelkek kietlen éjszakájába és éles lobbanással eltűnnek, nagy jó szívük öli meg őket. Harminc év az idők távlatában elegendő már ahhoz, hogy földi salakjától megtisztultan előttünk álljon az a halandó, kinek elmúlta még most is fáj az ő mai napig sem pótolt közéleti tevékenységét nélkülözve. Szemlesütve kell bevallanunk, hogy a nagy szerkesztősarainak megoldására sem vagyunk méltók mi törpe utódok. Hol vagyon a Málik József nemes idealizmustól fűtött, köznek szentelt munkája a mai csakis egyéni érdeket képviselő, a közszolgálatot aprópénzre felváltó buzgólkolkodás mellett ? Hol vagyunk az alapító szerkesztőnek az éjét, napot összetevő, pihenést nem ismerő munkálkodásától, mellyel hetenként négyszer megjelenő nagy ivó lappal látta el a közönséget ? Hol keressük azt a meleg ivói hangulatú Sétatér utcabeli családi ház dolgozószobáját, melynek ajtaján mint apró gyermekek áhítattal kukucsáltunk be és félő tisztelettel néztük a szerkesztő bácsi könyves szekrényeit, a toll hatalmát jelentő íróasztalát ? Hol keressünk most olyan lelkületet, mint az övé volt, kit még életében mint igazi emberbarátot emlegettek ? ! Megilletődéssel kell még gondolnunk egy jó matrónára, ki megérte Isten kegyelméből a magyar főváros Buda részében, hogy boldog emlékezetű férjének műve 50 esztendőt jubilál. A nagy alapító nevét viselő egyetlen gyermekéhez évekkel ezelőtt kiköltözött széleskörű műveltségű özvegy a hitvestársának nehéz szerkesztői munkája fölött mint páratlanul gondos feleség őrködött, hogy sem külső, sem belső okok ne zavarják szellemének megnyilatkozását. Jubileum és memento (öröm és figyelmeztetés) legyen e skmindazokra, kik az uj félszázadosban a „Székély Nép“-kéz bárt mily címen közel állanak. A kikj nek vállaira nehezedik úgy szellemi, mint anyagi oldalról e lapnak további fentartása, zarándokoljanak el időnként Izlánk József sirjákat és az ő emlékezetéből merítsenek maguknak új életerőt, kinerő, amit semmivel sem tudnánk pótolni. Ez azonban nem zárja ki, hogy a székelység az ő részére biztosított külön jogok kérdésében külön is eljárjon, sőt a Magyar Párt érdeke is ezt kívánja. A székelység hosszú évszázadokon keresztül önállóan tudott határozni a saját sorsáról. Nemzeti önállóságát hosszú évszázadokon keresztül megőrizte, külön törvényhozása volt és egy olyan alkotmányos jogrendszert alkotott, mely az ideális értelemben vett demokratikus felfogásával korát messze megelőzte. A székelység önállóságának maradványai 1848-ban megszűntek s azóta az összes magyar politikusoknak az volt a szándékuk, hogy a székelységet a nagy népi egységbe beolvasszák a közigazgatási és jogrendszer terén is. Ez a törekvés teljes mértékben sikerült és amint látjuk, az imperiumváltozás óta is ugyanez a tendencia érvényesült a magyar kisebbségi politikában. Nagyon jól tudjuk, hogy székely és magyar között semmi különbség nincs. A legújabb folklore kutatásokból is a legszigorúbb tudományossággal megállapítható, hogy a székely és magyar teljesen azonos származású nép. Az azonos származás mellett azonban a különböző életfeltételek a székelységet olyan önálló népi egységgé fejlesztették ki, melynek sokszor kellett a történelem folyamán önállóan gondolkozni és cselekedni s ez az önállóság a székelység létét sokszor mentette meg. A sors gyakran visszaforgatja a történelem lapjait. Az imperiumváltozás a székelységet teljes szervezetlenségbe találta, holott ha meg lett volna alkotmányos önállósága, sorsa is egészen másképen alakult volna. Idealizmussal nem lehet pótolni az élet reális követelményeit. Az élet pedig más követelményekkel lép fel a Kárpátok délkeleti sarkában élő székelyekkel, mint a Duna—Tisza mentén élő magyar testvérekkel szemben. A székelység önállóságának megszüntetése, — amint ezt az események bebizonyították, — rendkívül nagy hiba volt. Akárhogy is forduljon a sors kereke, a székelység önállóságának viszszaállítása olyan szükségesség, melynek fel nem ismerése létünket alapjaiban támadhatja meg. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy ezt a nagyjelentőségű kérdést nyíltan és minél szélesebb körben megtárgyaljuk s aSzékely Nép* jubiláris száma részére .székelyebb* kérdést szőnyegre hozni alig lehetett volna. Székely politikát! Vissza kell térniünk a történelmi útjára. Irta: Dr. Keresztes Károly. Háromszék megye Ötven év előtti közigazgatása elhelyezéséről és vezetőiről. Az elmúlt 13 esztendő kisebbségi politikai küzdelmeiben a székelységnek jelentőségénél sokkal kisebb szerep jutott. Túlságosan szerény és engedelmes volt a székelység s igen nagy áldozatot hozott akkor, mikor ez a nemzetközi viszonylatokban is elismert népi egység saját sorsának irányításában nem lépett fel eléggé önállóan. 13 év tapasztalatai után őszintén meg kell mondanunk, hogy a székelység helyzeti előnyének és a kisebbségi szerződésben biztosított külön jogainak nem kellő követelésével senkinek sem használtunk. Sem magunknak, sem magyar testvéreinknek. Igaz ugyan, hogy az önállóbb székely politika esetén is ugyanaz lehetett volna a helyzet, mint ma, azonban kétségtelenül megállapítható az is, hogy a lefolyt 13 esztendő alatt voltak alkalmak, melyeknek a székelység részére való kihasználása esetén, a kisebbségi eszme előbbrevitelével nemcsak a székelységnek, hanem az egész romániai magyarságnak is használhattunk volna A legnagyobb tévedésnek minősíthető az a felfogás, hogy a székelység részére a békeszerződésben biztosított vallási és kulturális autonómia érdekében folytatandó külön székely politika a kisebbségi magyar egység ellen való cselekedet volna és hogy ebből a nem székelyekre bárminemű hátrány származhatnék. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Feltéve: ha a székelység tényleg birtokába jutna a békeszerződésben biztosított jogainak, ebből többi magyar testvéreinkre is csak haszon származhatnék, egyfelől azért, mert lehetetlen, hogy a nem székely területeken lakó magyarok részére hosszú időn keresztül kisebb jog állapíttassák meg, mint a székelység részére,— másfelől pedig a székelység ■esetleges boldogulása minden tekintetben az egész romániai magyarság javát szolgálná. A 13 év tapasztalatai után nem vagyunk annyira naivak, hogy feltételezhetnők, hogy a székely autonómia rendkívül erős és kitartó küzdelem nélkül megvalósítható lenne. Nagyon jól tudjuk és érezzük, hogy az összes többségi pártok egyforma politikát folytattak abban a kérdésben, hogy a székelységnek helyzeti előnyét meggyengítsék és sokkal inkább "feküdtek rá" a székelységre, mint a vegyes területeken lakó magyarokra. De éppen azért, mert ilyen nagy küzdelem szükséges jogaink érvényesítése iránt, ezt a küzdelmet minél előbb és minél kitartóbban meg kell kezdenünk. Sokan vagyunk, akik ezt a felfogást már régen hangoztatjuk úgy a sajtóban, mint a Magyar Párt keretén belül Nézetünk szerint azonban semmi akadálya nem volna annak, hogy a Magyar Párt e kérdésben adjon szabad kezet a székely megyéknek és a székely megyék kiküldöttei minél, előbb üljenek össze és határozzanak további magatartásuk felől. Nagyon természetes, hogy csakis a Magyar Párt keretén belül óhajtuk ezt a küzdelmet lefolytatni. Nagyon jól tudjuk, hogy a Magyar Párt nagy munkával megalkotott egységét semmiképen sem szabad veszélyeztetni, mert a Magyar Párt egysége olyan politikai Midőn lapunk ötvenedik évfo-lyamába lép, nem lesz érdektelen visszaemlékezni, hogy egy félszázad előtt a hivatalok hol voltak elhelyezve és kik vezették megyénk közigazgatását. Vármegyénk központja nemcsak 50 év előtt, hanem ősidőktől fogva városunk volt, mint ilyen Sepsiszentgyörgy város volt a vármegye fővárosa. A jelenlegi vármegye házának 50 évvel ezelőtt csak a középső része állott fenn, a két oldalszárny fokozatosan csak később épült fel. A régi épületrész a középen most is meglevő homlokzaton a vármegye címere alatt büszkén hirdette, hogy: .Három- és törvényesen egyesült Miklósvár fiuszék Székháza épült uzoni Béldi László aranykulcsos v. b. t. t. főkirálybirósága alatt egyedül a nemesek költségén 1832 évben.“ Megyeházunk központi része tehát a folyó évben fennállásának száz évét éri meg. Ebben székelt a megye központi hivatala, az emeleten a főispán lakásával, főispáni irodával és a közgyűlési teremmel, mely utóbbi a szárnyak kiépítésével szintén nagyobb mérvű átalakítást nyert. Az épületben a jelenlegi gyalogbejáró helyén boltíves kapubejáró volt, kocsik felhajtására. Az akkor rendezetlen piactérről emelkedéssel kocsifeljáró kövezettut vezetett fel a kapun át az udvarra. Az épület előtt egy téglány, alakú terrasz volt kiképezve, akácfákkal szegélyezve. A kapu előtt két oldalt egy-egy pad volt elhelyezve, hol a tisztviselők a délutáni hivatalos óra megkezdése előtt folytattak kedélyes eszmecserét. Úgy a jobb, mint a baloldalon a piactér teljesen rendezetlen volt, a honvéd-emlék előtt egy, egyszerű fedetlen vizárok (sánc) vezetett le egész a kis sétatér kezdetéig. A jelenlegi Potsa parknak még híre sem volt, ezen területen volt a fa, deszka és barna piac, a kórházsoron lévő épületekhez a feljáró az egyenetlen helyen, tetszés szerint volt. Sepsi, kézdi, orbai és miklósvári szolgabirói járások székhelye : Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna és Nagyajta volt, hol a szolgabírói hivatalok bérházakban voltak elhelyezve. A főszolgabírók évi 140 forint irodai lakbérátalányt kaptak és abból kötelesek voltak a hivatal elhelyezéséről gondoskodni. Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Bereck rendezett tanácsú városok saját városházaikkal bírtak. Sepsiszentgyörgy város tanácsa a régi városháza díszterme mellett a jelenlegi kaszinó helyiségeiben volt elhelyezve. Hivatalfők és tisztviselők: Főispán: hatolykai Potsa József. Alispán: angyalosi Forró Ferenc Főjegyző : altorjai báró Apor Gábor, a következő évben alispán, majd Nagyküküllő vármegye főispánja, később a király személye körüli minisztérium államtitkára. Első aljegyző: szentiványi Szent-Iványi Miklós. Második aljegyző: Dálnoki Károly. Tisztiügyész: nagyernyei Kelemen Lajos. Főorvos: Dr. Antal Mihály. Főszámvevő: Csabai László. Pénztárnok: uzoni Pünkösti Lajos. Figyel. A nagyérdemű v déki közönség tudom hogy eszter árurakta a Caiki-utcából étt Vasut-utca 19. szán házamba. Leszállított olcsó késeitek minden osztozó háztartásbeli de fogasokat, könyvállvanylámpa- állványoki tartókat, virágállvén csapokat, napernyőt. A legszolidabb se biztosítva, kérem a cég szives támogatói is és vagyok teljes: Váradi esztergár] Ugyanott egy tabuli EGY — faiku eladó Csil 31. szám