Székely Nép, 1942. október-december (60. évfolyam, 222-295. szám)
1942-10-01 / 222. szám
1942 OKTÓBER 1 Tiborszállás, szept. 30. A krasznaparti nyíresek árnyéka jólesik a delelő pásztorgyereknek. Kint az országúton még füstöl a por a vénasszonyok nyara forróságában. Avulonos por. Nem fehér vagy szürke, hanem fekete. A Nagykároly felé robogó gyors kis motorosvonat ablakában az utas csodálkozik, honnan kerül a letörölhetetlen korom az arcára- Ha leszállna és belenyúlna a termőföldnek látszó talajba, azonnal rájönne a titok nyitjára: féket, omló anyag tapadna ujjaihoz. Sötét, mint a szénpor és könnyű, mint a vatta. Akkor rájönne, hogy a lápon jár. Igen, az ecsedi láp kezdődik itt Tiborszállásnál. Mindaz a talaj, ami puhán, ruganyosan dühben a lábunk alatt, nem föld, hanem tőzegpor, évezredek sás és nádtermésének vízben megérett korhadéka. Ezelőtt negyven évvel ez a vidék még a békák és a bujdosók korlátlan birodalma volt. Nádasok ringottak itt és gémek gurgulázták szerelmes éneküket. Most három méteres kender terem itt és száznegyven mázsa krumpli holdanként. Uradalom a süppedő talajon Tiborszállás Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök birtokához tartozik. Maga az uradalom még a láp partján épült, szérűskertjei még jó búzatermő földön állanak, de a birtok legnagyobb része már az egykori láp területén fekszik, ravasz, fagyra esőre nagyon érzékeny talajon. Alj szomszéd Károlyi tanya, Halmos máig egészen benne fekszik a lápi vidékben. Vitéz Kiss Lajos jószágigazgató gazdálkodik itt már negyven éve. Az ő munkássága kezdetén indult meg az a hatalmas munka, amely rengeteg makacs küzdelem után végre meghozta eredményét: az ember meghódította a lápot magának, termőfölddé tette, felszántotta és gazdálkodik rajta. — A negyven esztendő — mondja vitéz Kiss Lajos — állandóan megismétlődő küzdelemben telt el. Minden nagyobb eső vagy nedves tavasz, minden árvíz újra a lápot tette úrrá ezen a vidéken. Úgy kellett tőle visszahódítani a földet ezen a tavaszon is, ki tudja, hányadszor már. * — Hogyan történt ez az elhódítás? — Előszr is a szomszédokat kellett „harcképtelenné tenni”. Amikor nagynehezen elegyengettük, akkor rámentünk boronákkal, ekékkel és rettenetes kínlódással beszántottuk. Ekkor még a növényi réteg két méterrel haladta meg a föld rendes felszínét. Tíz évbe is került, amíg a folytonos művelés, szántás és taposás után végre félméteresre tapostuk ezt a szivacos réteget. Lovakkal nem dolgozhattunk, mert reszketnek az idegességtől, ha lesüpped a lábuk. Az ökrök okkel his Titkos repülőtereket találtak Mexikóban. A mexikói hatóságok állítólag Chiapas államban hat titkos repülőteret találtak s ezek — mint hangoztatják, — csupán hat repülőórányira vannak a Panama csatornától. A hatóságok utasítást adtak a repülőterek használhatatlanná tételére. Ezen kívül lefoglaltak több farmot annak megakadályozására, hogy azok repülőtérnek felhasználhatók legyenek. degyérűbbek, nem bánják, ha térdre járnak a bizonytalan talajom Velük dolgozunk lassan, de biztosan. — Igen, — szól bele a halmost intéző. Megtudjuk, hogy a „truppapár” földalatti üreg, amelynek ha tetejére lép az ember, nyakig esik a gyenge nádtörmelék közé. Tovább nem érdeklődhettünk, mert hirtelen füst ragadja meg figyelmünket, sűrű, nehéz füst, széles pásztákban a magas eperfák lombján túl a fél láthatárt befogóan, a tűzvészek baljós színében. — Tűz van! — ugrunk fel izgatottan. A lápi emberek egykedvűen felelik: — Igen- Tűz van. Már három napja ég. Kiderül, hogy a szomszéd falu, Börvely határában ég a láp. A föld ég, a termőföld, vagy legalább is, ami annak látszik. Már húsz holdra terjedt a tűz és ezen a területen most már nincs hatalom, ami megállítja. Gyorsan befogatunk és kikocsizunk a helyszínre. Útközben egy kanyarodónál leszállunk, hogy megnézzük ezt a különös fölaki szintén hallgatja beszélgetésünket. Tegnap szántás közben az egyik ló szügyig süllyedt egy huppanásba, úgy kellett kötelekkel kihúzni. det, amely feketén porzik a kocsikerekek nyomán. Kimegyünk a földre, amelyen három méter magasan termett a kender és a friss szántásra lépünk. Ránehezedünk a barázdára, besüpped, mint a rugó. Lelépünk róla, felemelkedik, mint az elengedett vatta. Mondjuk néhány méter vastagon ilyen, csak azután következik alatta a homok. Ha ez a sok méter vastag gyúlékony anyag egyszer izzásba kezd, csaknem lehetetlen eloltani. Hamuvá omlik össze az egész réteg, helyén mélység és tüzesség marad, vadvizek tanyája, terméketlen hamu. Sajnos, az emberek, a börvelyi kisgazdák azt hiszik, hogy a tűz használ a földnek és még örül - enek is neki. Úgy gondolják, hogy ha a tőzeg elég a termőföld felett, az felszínre kerül és mindjárt búzát vethetnek belé. Holott éppen a televény ég el, az, ami a föld termékenységét biztosítaná. ---------------------------Ahol a ditrői és remetei székelyek új élet kezdtek... szatmármegíjei Boncig hajózárában unsz holdas terülleten is az enghori Icsedl láp Örökös harc a háromméteres kendert termő földdel, amely alatt titkos tüzek parázslanak Ég a termőföld a Az ember olykor elcsodálkozik, hogy milyen ólomlábakon jár erre mifelénk az idő. ____ Csakugyan, itt még ma is olyan kérdések kísértenek, amelyek nagyapáinkat is kísértették. Az ember, ahogy, eltöpreng, nem tudja megállapítani, hogy bennünk van-e a hiba, vagy a levegőben. Vagy csakugyan átok-e, ahogy a néphit tartja, vagy ... Ki tudna minderre felelni? Ott van például a filmek ügye. Ahogy végignézzük a Székelyföld egyes mozijainak falragaszait, megdöbbenve állapítjuk meg, hogy a képekről a már régen száműzött habos hülye vigyorgása néz reánk s még egy csomó olyan jellegzetesen zsidó arc, akiknek a nevét már régen elfeledtük. Emlékük azonban, hogy úgy mondjuk, elevenen él közöttünk. Ami még rosszabb: az egyik mozis beszéli, hogy ezek a filmek mennek a legjobban. Kik a hibásak? Legelsősorban a filmkölcsönző vállalatok, amelyek ahelyett, hogy megsemmisítették volna ezeket a filmeket, ma is nagy pénzeket zsebelnek be érettük. Miért akkor a ponyva elleni harc? Van valami ponyvább, mint ezek a filmek, a lipótvárosi viccekkel, tőlünk annyira idegen erkölcsökkel? Hogy szereti a közönség — nem csoda. A ponyvát is szereti, de ma már senki sem vitatja erkölcstelen hatását. Különben árjásították a színházi és filmlapokat is, de mihaszna, ha a szellem maradt. Ahogy egy pesti folyóirat nemrég rámutatott, Intim Pista, ha más néven, de ma is él, sőt virágzik. Olyan förtelmes a pletykarovat most is, mint azelőtt s mintha a magyarságnak semnai gondja sem volna, mintha nem folynék a világ legborzalmasabb háborúja. Senki sem gondol ezekre, senki sem próbálja meg kiirtani őket? Szeretnők, ha mégis akadna legény a gáton s ha kijelöltünk magunknak egy utat, tudjunk is menni rajta. A székelység mindenkor a legnagyobb lelkesedéssel vett I részt a honvédség által rende-I I zett előadásokon, ünnepségeken, amelyek az igaz testvériség és együttérzés jegyében folytak le. A most készülő sepsiszentgyörgyi kétnapos sportünnepség különösen kimagasló esemény lesz. Őszinte örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy a honvédség tisztjei megfogták a székely ifjúság kezét és időt, munkát, fáradtságot nem kímélve nevelik rá őket a lelket-testet üdítő nemes sportágakra, amelyek nemcsak fizikai erejüket acélozzák meg, hanem szellemileg, lelkileg is kiemelik a tunya semmitevés tompultságából, közömbösségéből. Ha valamikor, ma alkalmunk van látni, hogy az ifjúság egészséges testi nevelésén keresztül milyen erkölcsi csúcsteljesítményeket érnek el a különböző népek. Az „ép testben ép lélek“ jelmondat nagyon is komoly jelentőségű, mert a fizikai erőfeszítésektől, a puha kényelemből való kizökkenéstől irtózó fiatalság — amint a letűnt szabadelvű évtizedek szomorú példája igazolja —idegileg is ernyedt és elgyöngült lesz. Az ilyen ifjúság, bármilyen menynyiségű és minőségű kultúrával is töltekezik és bármilyen szép elhatározások, eszmék fogainak lelkében, sohasem tudja kitermelni magából azt az erős akaratot, amely a gondolattól a tettig vezető hidat építi meg. Különösen a két évtizeden át nagy nértékben elhanyagolt erdélyi magyar fiatalságot kell ránevelni a nemes sportokra, hogy a hiányokat és mulasztásokat behozva e tekintetben is kifogástalanul megállja helyét mind a magyar, mind a külföldi sportoló ifjúság soraiban. A székely fiatalság, — mint minden téren, — bizonyára a sportolásban is csúcsteljesítményekkel hálálja meg majd nemzetének a reá fordított gondoskodást és fáradozást, amelyet a honvédség olyan igaz testvéri szeretettel áldoz rá. W T& M <& IB uiiiKiiiiiiiiiauiiiiiiiiiititiMiaisiiiitiiiiisiiiiiiitiiiitiiintfiiiiiiiiiiiM I patra Közeledünk a füsttengerhez. Útközben, még egy kalandunk akad: az úttól nem messze a földeken egész seres embert látunk szorgoskodni vizes vödrökkel, ásókkal, lapátokkal. Érdeklődésünkre megtudjuk, hogy — valószínűleg egy könynyelműen eldobott cigarettacsutkától — itt is meggyulladt a föld. Az uradalom éber kerülői azonban észrevették és most folyik az oltás munkája. Kétméteres földben felkapják az anyagot, elkeverik vízzel, mély árkot húznak köré, abba is vizet töltenek és így talán fáradságos munkával napok hosszú során sikerül megfékezni a tüzet. Azonban így is egy hatalmas lyuk fog maradni a földben az eldobott cigarettacsutka helyé... Áthaladunk a Nemzetséges Árkon , melyet azért hívnak így, mert a Károlyi nvérek szomszédbirtokai között valamiért ez volt a mesgye. Börvely már egész közel van, ünneplőruhás székely telepesek néznek a kocsink pora után. Az égő láp szaga már elébünk jön: igen kellemetlen illat, olyan, mint a lovak égett körme, amikor a kovács rásüti a tüzes patkót, vagy mint a véletlenül meggyulladt fogkefenyéjé. Azt mondják, tavasszal és ősszel, mikor a láp felett nehéz ködök ültek, ez a szag megfekszi az emberek lelkét. Igen, a láp kísért még ebben a szagban is, amelyet miután a víztől elhódított az ember, most a tűznek igyekszik dobni magát martalékul. • Végre ideértünk, ahol végtelen hosszúságban kilométereken át kígyózó sziszegő lángcsík eszi a földet. Gyerekek nézik és néhány felnőtt. — Ég a földjük, — vetjük oda nekik. — Hát aztán, — vonják a vállukat. — ember azt meg nem állíthatja, csak majd a vizes árok. Közelebb megyünk az ingadozva lebegő füstfüggönyhöz. A kora őszi szél néha meg-megerősödik és ilyenkor a lángok is felkorbácsolódnak. A füst megsötétedike, megvastagszik és magasabbra csap. Aztán néhány szélcsendes pillanat jön a lángok felé, az emberek lassan lemaradoznak mögöttünk. Hívjuk őket, hogy vezessenek ők, akik ismerősök itt a lápon, hiszen még több mint száz méterre vagyunk a tűz veszélyétől. Csóválják a fejüket és nem jönnek. Ajánlják, hogy mi semenjünk tovább. Amikor integetésükre visszamegyünk, megmagyarázzák, hogy miért. A kráterek fölött A láp ugyanis még égésében is nagyon ravasz. Az a réteg, amelyiknek a tetején mi hűvös földön járunk, alól már napok óta izzik. Egy-egy lazább helyen ez a parázslás egész krátereket váj ki magának. Aki emberfia ilyen kráter fölé lép, belezuhan és menthetetlenül ott vész, mert nyakig esik az irtózatosan forró zsarátnokba , és mire kievickélne, ha el nem ájult a fájdalomtól, vagy amire a többiek kihúznák, ropogóssá sülne. Hitetlenkedő fejcsóválásunknak vége szakadt, amikor nem meszsze tőlünk, a tűztől elég nagy távolságra megmutatnak egy ilyen magától beomló krátert. Valóban szürkéspiros izzás játszadozik benne a szél minden lebbenésére és igen veszélyesen mélynek látszik: ölelése túl forró lehet. A láp tüze tehát alul is dolgozik. Nem csoda, ha öreg lápjáró emberei sem mernek elindulni a tetején. A látványtól megilletődötten megyünk vissza a tanyára, ahol egy régi fényképet bámulunk meg a trianoni határról. Arról lehet meglátni a képen, hogy hol a határ: ideát művelt földek, odaát pedig három méteres gaz díszük. * Fél óra múlva, a Nagykároly felé robogó vonatról még látjuk a füstöt. Elfüggönyözi a fél látóhatárt és kellemetlen illatából valami kevés eddig is elér- A láp izzik ott. Még egyszer, utoljára fellázad az ember akarata ellen.