Székely Újság, 1928 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-01 / 1. szám
+ * * •*m ISIB lU & M '4iar! Cenzurat: Poliția orașului. XXV. (XII.) évfolyam. Târgul-Săcuesc (Kézdivásárhely) 1928 Január 1. Vasárnap. 1. szám., Előfizetési árak: Fél évre . . 90 Leu Negyed évre 45 Leu Egy hóra 15 Leu Hirdetés mm. 3 Leu Nyilttér mm. . 4 Leu SZÉKELY ÚJSÁG egyesülve a SZÉKELY HIRLAP-pal. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Felelős szerkesztő és kiadó : Kovács J. István ■jit——iüMfc'..!■ ■.JJi LL iU"J ■ ■■ ■ . JL" ü 1-— A SZÉKELY ÚJSÁGOT néhai Molnár Emil, a SZÉKELY HÍRLAPOT Biró Lajos alapította. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő : KOVÁCS-HIRLAPIRODA, Str. Horia, Cloșcă și Crișan (volt Gábor Áron utca) 1. száma. Dr. I. Diénes Ödön 1928 Tempora mutantur et nos mutamur in illis. Változnak az idők, mi is változunk azokkal. Valamikor bízó szemekkel néztünk egymásnak becsületes arcába az első nap találkozásain s nyilt szívvel köszöntünk egymásra: „Adjon az Isten boldog ujesztendőt!“ És hittük, hogy a szívből jövő jókívánság meghallgatást talál az emberi sorsok intézőjénél és az eláldásnak foganatja lesz. De változnak az idők és mi is változunk azokkal. A tradicionális újévi üdvözletét ma is elmondjuk egymás között. De a sablonos szavakból már nem sugárzik ki a bizalom melegsége. Szinte kong bennök a megszokás fásultsága. Elmondjuk ma is, mert szokás, de magunk sem hiszünk benne, hogy jó kívánságaink megérik a beteljesülést. Ki kellene cserélnünk a régi köszöntést: „Adjon az Ég kegyelme a beállott ujesztendőben lelkierőt súlyos keresztünk hordozásához, türelmet a nehéz próbák között, szabadulás reményét az élet elnyomottainak!“ A rettenetes élet szörnyű próbáihoz ez a fohászkodás volna az igazán helyénvaló. Mert boldogságot kívánni egymásnak ilyen élet mellett valóságos gúny, ami már közel jár a szívtelenséghez. Lehet-e józan ésszel boldogságot kívánni a népnek, melynek munkás kezében egy terméketlen esztendő kettétörte a kenyérnek botját s a hosszú, zordon tél ínséges napjaiban azon kell tépődnie, miből teremt magának a tavasz munkája mellé kenyeret ? Lehet-e boldogságot kívánni az élet vergődő munkásának, aki azzal a biztos tudattal veti munkára kezeit, hogy hiábavaló minden erőfeszítés, mert amiért dolgozik, abból semmi sem marad neki? A nagy Moloch elharácsolja becsületes munkája minden eredményét s míg a szörnyű terhek alatt roskadozva méltányosságot keres, még a meghagyott maroknyi föld is kicsúszik lábai alól? Lehet-e boldogságot kívánni ott, ahol a közélet minden képzeleten túlcsapó korruptsága megrendítette a polgári öntudatban a törvények szentségébe vetett hitet s fikcióvá sülyesztette a személy-, jog- és vagyonbiztonságnak az egész társadalmi élet bázisául rendeltetett fogalmait ? Ne sablonoskodjunk hát és akaratlanul is ne gúnyolódjunk. Hanem: „adjon a könyörülő Ég kegyelme a beállott ujesztendőben lelkierőt súlyos keresztünk hordozásához, türelmet a nehéz próbák között, szabadulás reményét az élet elnyomottainak!“ De nem elég, drága véreim, hogy az ismeretlen jövendőre mindent csak a Gondviseléstől várjunk. A Mindentváró Ádámok önmagát ámító faja ismét csalódni fog, ha mindent csak az Égtől vár. Mi, öntudatos emberek a Teremtés munkatársai vagyunk. Magunknak is dolgozni, alkotni kell, ha sarkaink alá akarjuk gázolni balsorsunkat. Legyen a beállott ujesztendőben tízszeres kedvünk a munkára és százszoros hitünk az erkölcsi világrend végső diadalában és akkor nem fog elhagyni bennünket Az, aki bajainkban eddig is megsegített. Áldja meg az igazságos Isten ezt az ujesztendőt termékenységgel, emberek szivében bizalommal és reménységgel, a jó embereket szent békességgel ! Szabó Jenő Ceruzajegyzetek Reflexiók a mozgópostás gyilkosáról A XX-ik század sajátságos és gyakori jelensége a modernséget majmoló, de megnem értő emberének tipikus alakja: Ölti Béla, a rablógyilkos merénylő. Emberek sokasága borzalommal nézte a bilincsbe vert gyilkost. Izgatottan tárgyalták a rettenetes esetet, amit ez a bestiális ember elkövetett és akaratlanul felvetődött a kérdés: — Miért? Mit véthetett a szegény áldozat, amikor humánus gondolkozására hallgatva, maga mellé vette, sőt saját élelméből táplálta azt, aki percek múlva bárdot emelt reá és a legrettenősebb módon életére tört jótevőjének. Miért? A mai felületes ember kapzsiságáért. Tetszeni, feszengni vágyásáért. A cselekmény nála csak mellékkörülmény. Azzal a gondolattal ugrott le a postakocsiból, hogy munkáját jól elvégezte. Véres nadrágját meg sem mosta, hanem autóra ült. Bejött a városba és legelső teendője az volt, hogy kiöltözködjön, elegáns legyen. Tetszeni akart. Még fülébe csengett a halálos sikoly és Patefont vásárolt, hogy mellette szórakozzon. Kiment egy tiszta, kis székely falucskába. Ott akart élni annyi becsületes ember között. Annyi egyszerű földmíves közt. És fel akart tűnni az elegenciájával. Hódítani, urhatnámkodni akart és véres kezével bizonnyal minden lelkiismeretfurdalás nélkül szorongatta volna a puha leánykezet, ami ölébe hull a pénz szagától. Ezért gyilkolt Ölti Béla ! És a jámbor falusiak nagy kalapos adjon-Istent köszöntek volna. A notabilitások pertut ittak volna vele és az anyák hivó szavakkal, a lányok kacér pillantásokkal versenyeztek volna érte. Mert jól öltözött, fölényes és gálánt. Kórtünete a mai társadalomnak, hogy semmivel sem törődik, csak a látszattal. Mindenkinek hisznek és minél nagyobbat hazudik valaki nekik, minél inkább tudja adni a bankot, az után szalad a világ. Az oltibélák otthon vannak mindenütt. Az ő akarásuk és érvényesülésük akadályt nem ismer, még ha emberéleten, törvénytipráson át vezet is az út céljuk felé. S a felületes, magát hamisan modernnek nevező társadalom nem néz a ruhán át, nem nézi a daliás test, a mély tüzűi szemek mögött meghúzódó szennyet. Mindent a külsőre, az impozáns megjelenésre épít. Aztán jön a rendőri nyomozás, az orvosi leleplezés, a múlt visszatérő, kereső szava és amikor ott áll levetkőztetve szennyes testtel és lélekkel a tegnap még körülrajongott Pubi, akkor szidjuk az Istent, verjük a fejünket, hogy miért nem súgta meg, hogy a mi bálványunk, aki után szaladunk, az egy közönséges gonosztevő. Bántod a Gondviselést, te okos ember, aki még tegnap büszkén nevezted emberismerőnek magad, mert ilyen gazdag, nagyszerű barátot szereztél magadnak, sőt leányodnak, polgárt a faludnak és ma az Isten a hibás ? Nem adott-e az Isten nekünk szabad gondolkozást, érző szivet és látó, kutató szemeket ? De azt nem használjuk. Mi modern emberek vagyunk, akiknek a modernsége nem a tudomány előrevitelében, az igazi szeretet kimélyítésében és gyakorlásában merül ki, hanem abban, hogy máról-holnapra élhessünk fényesen, gavallérosan nagystlü társaságban, lenézve Istent és embert. Az érző szív, a gondolkozó agy és a kutató szem pedig csak akkor nyílik ki, ha ha más kinyitja, mert a mi modern tunyaságunk még önönmagunkkal szemben is tehetetlenné tesz. Ezért születnek pitibélák, ezért gyilkolnak, marakodnak és hencegnek az emberek. A XX. század álmodom, hamis prófétái ezért tudják orránál fogva vezetni a mai társadalom nagy részét, F, I.