Székely Újság, 1929 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-01 / 1. szám

{­,-nvi^/\,..,<\b rRA" SIBIU Előfizetési árak: Fél évre . . 90 Leu Negyed évre 45 Leu Egy hóra . 15 Leu Hirdetés mm, 3 Leu Nyilttér mm. . 4 Leu SZÉKELY ÚJSÁG egyesülve a SZÉKELY HIRLAP-paL MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Felelős szerkesztő és kiadó : Kovács J. István Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOVÁCS-HIRLAPIRODA, Str. Horia, Cloșcă și Crișan (volt Gábor Áron­ utca) 1. szám. »■„ nn ARA 4 LEÜT XXVI. (XIIL) évfolyam. Târgul­ Săcuesc (Kézdi­vásárhely) 1929 Január 1. Kedd 1. szám, SZÉKELY ÚJSÁGOT néhai Molnár Emil, a SZÉKELY HÍRLAPOT Biró Lajos alapította. Főszerkesztő : •* •• Dr. I. Diénes Ödön JOBBAT ÉS BOLDOGABBAT Az idő nagy végtelenségébe újból alámerült egy dátum, hogy újra egy újabb szám pattanjon fel a helyébe. Uram, Istenem, hányadszor ismét­lődik meg az időnek ez az óraketye­gése az évezredek során, hányszor ki­áltott fel az emberiség fájdalmas csaló­dásában a letűnt remények romjain és ostromolta az Eget panaszával, a jobb után epedő szív ezernyi kívánságával. Nekünk, magyaroknak, minden esztendő a várakozás. Várakozás a jobb után, várakozás a megértés, a szeretet után. Hisz a letűnt tiz esztendő nem egyéb, mint a megkorbácsolások hos­­­szadalmas útja. Hányszor vérzett ezen az uton a szivünk, amikor az­­ emberi vadultságot láttuk grasszálni és meg­­­­­fojtani akartak bennünk minden hitet. Hányszor szorult ökölbe a kezünk a kulturátlanság mezítelenségére és min­den jog, melyért feszült a magyar izom, oly kálváriás magasságban feküdt fe­jünk felett, hogy majdnem a semmit sem akarás nemtörődömségébe csigázott a lelkünk. De küzdöttünk, mert biz­tatott valami: biztatott a hit, mely erőt adott a gályaraboknak is. Te benned bíztunk eleitől fogva . . . A letűnt esztendőt éppen azért nem könyvelhetjük el e harcunkban minden eredmény nélkül. Értünk el valamit. Nem sokat. De észrevették. Az aera-változás reménysugarat lövel felénk. Most már igazán várunk, várakozásunkban várjuk a segítő kezet, mely felemel minket, elárvult magya­rokat a megérdemelt jogok szekerére. És e várakozásunkban kívánunk neked, magyar testvérem, boldog új­­esztendőt. Jobbat és boldogabbat, mint a letűnt esztendő. Erdély magyarsága pedig joggal várhatja sorsa jobbra fordulását. A par­lamentben Bethlen György gróf dekla­rációban szögezte le a magyarság kí­vánságait és kérte a kormánytól már az állam érdekében is, hogy minél előbb orvosolja tíz éven át felgyűlt sé­relmeink nagy tömegét, ültesse át a való életbe a gyulafehérvári határoza­tok, valamint a párisi szerződések ren­delkezéseit, egyszóval biztosítsa a min­ket megillető összes jogokat. Ha e kívánságok egyharmadát is teljesítik, akkor méltán várhatunk egy jobb és boldogabb ujesztendőt! PERKŐALJAI I . Gróf Bethlen György köszönete. Az Országos Magyar Párt nagytekintélyű elnöke, gróf Bethlen György nyílt levelet intézett az erdélyi magyarsághoz és köszö­netét fejezi ki a választási eredményért. „Köszönet ezért — úgy­mond — minden magyarnak, ki megértette a kötelesség hívó szavát és megtette, mit az ősök iránt érzett kegyelet és a jövőnek tartozó hivatás pa­rancsolt.“ Sándor József összetűzése a sze­nátusban. A szenátusban heves összetűzése volt a liberálisokkal Sándor Józsefnek. A valótlan megjegyzésekre Sándor József éle­sen válaszolt és közben Mosolu tábornok­kal csapott össze, kinek oda kiáltotta, hogy hazudik. A tábornok is ilyen tenorban vá­laszolt, mire az elnök szavaira helyreiga­zította kifejezését. Mosoly egyébként pro­­vokáltatta a 73 éves Sándor szenátort, ki elfogadta a kihívást és megbízta a segédeit az affér elintézésére. Hat választott magyar szenátor, Csik, Udvarhely és Háromszék vármegye a 15-én megtartott szenátorválasztáson a Ma­gyar Párt jelöltjeit: dr. Gyárfás Elemért, dr. Balogh Arthurt és Sándor Józsefet fö­lényes többséggel választotta meg. 17-én a községi választott tanácstagok által válasz­tandó szenátorokká dr. Sebesi János (Ud­varhely), dr. Pál Gábor (Csik) és dr. Fábián László választatott meg. A három székely vármegye gyönyörű teljesítményt végzett. Tanúbizonyságot tett arról, hogy anyanyel­véhez, fajához és kultúrájához törhetetlen hűséggel kíván ragaszkodni. A múzeumokról írta és a Kézdivásárhelyi Református Nőszövetség 1928. november 9-iki közölté estélyén felolvasta: Dr. I. Diénes Ödön. (4) (Befejező közlemény) A mi múzeumunk létesítése iránt meg­történt a kezdő lépés, midőn a Kézdivásár­­­­helyi Kaszinó 80 éves fennállásakor tartott jubiláris díszközgyűlésén elhatározta annak létesítését és már akkor e célra pénzbeli­­ alapot kezdett meg. Az azóta eltelt időben tovább ez eszmét nem lehetett vinni, mert a Kaszinó működése közismert okok miatt­­ szünetelt s újból ez az ügy csak ez évben kerülhetett elő, mikor már a gyakorlati ki­vitel megkezdésére is lépések történtek. A tervbe vett múzeum ki fog terjedni általában mindenféle múzeumi szakra, ne­vezetesen helyet kell foglaljanak abban elsősorban ipari, kereskedelmi, gazdasági tárgyak, azután városunk és vidékünk múlt­jára, történelmére vonatkozó dolgok, régi­­ségi, természetrajzi, néprajzi, művészeti, könyvtári és minden olyan anyag, aminek múzeumi értéke van. Abban kell találja az­­ iparos, a kereskedő, a gazda és bármily foglalkozású egyén, felnőttek és tanulók, nők és férfiak egyaránt, ami szaktudásuk fejlesztésére szükséges, amivel városunk és vidékünk kulturális színvonala emelkedni fog. Sok mindenféle múzeumba való tárgy található mindenfelé, melyeknek összegyűj­tésével és felszaporodtával a múzeum a nyilvánosságnak át lesz adható. Régi, ha­szontalannak látszó tárgyak alkalmasak le­hetnek ily célra. Például régi eszközök, edények, korsók, régi pénzek, népviseleti tárgyak, húsvéti írott tojások, régi könyvek, kéziratok, régi nyomtatványok, gyászjelen­tések, kitömött állatok, agancsok, bogár és pillangó-gyűjtemény, ásványok és még sok, sok mindenféle. Szép gyűjtemény alakulhat a közéletben bármily szerepet vitt egyének arcképeiből, régi rajzokból, stb. Csak min­denki egy-két tárgyat adjon és az eszmét tovább terjessze, meg fog valósulni az eszme. A Kaszinóban létesített múzeumi pénz­alap még nem nagy, de évről-évre gyara­podni fog. Kicsiny még a mag, de ha Isten is úgy akarja és ha közönségünk nem lesz érzéktelen az eszme iránt, ebből terebélyes fának kell kinőnie és hiszem, ki is fog nőni. A szép, és nemes, a jó és magasztos esz­mék megvalósításához az ifjúságnak és első­sorban a hölgyeknek van érzékük és lelke­sedésük. Ez az oka annak, hogy most, e szép gyülekezetben, mélyen tisztelt hallga­tóim érdeklődését fel akarom kelteni ez eszme iránt és lelkesedésükhöz apellálok annak felkarolása és terjesztése végett. Kérem tehát igen tisztelt hölgyeim és uraim, ha ezen ismeretterjesztő felolvasá­som folytán úgy találják, hogy az elmon­dottaknak van nálunk is szükségessége és létjogosultsága, álljanak ez eszme szolgála­tába, terjesszék azt saját köreikben társa­dalmi úton és aki a legcsekélyebbel is hozzá tud járulni annak megvalósításához, tudassa azt a Kaszinó elnökségével. Siessünk az eszme megvalósítására és ezzel városunk és vidékünk művelődési színvonalának emelésére! Amely nép át­­érzi, hogy saját erejéből kell alkotnia és valamely eszmét megvalósítania, az minden téren boldogulni, előre haladni fog. Hiszem, hogy közönségünk meg fogja saját erejéből valósítani az eszmét, hiszem, hogy azt sokan fogják magukévá tenni és idők múltával a mi múzeumunk városunk büszkesége lesz! EGETHÍVÓ ASSZONYSZÍV, Szabó Jenő költő-pap imakönyve. Kapható a Kovács-hírlapirodában

Next