Székely Újság, 1932 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-01 / 1. szám
2 oldal Székely Újság 1932. Szilveszteri szimfónia. Irta: Feley Bertalan. Ezerkilencszázharminckettő küszöbén pillanatokra csupán: tegyétek le nyirentyüiteket cigányok. Hallgasson reám most minden lélek, ki meghirdetem néktek ujesztendejét a világnak. Ám ha muzsikával szeretnétek kisérni: gyászindulót húzzatok, cigányok, mivelhogy 1932 köszöntése előtt temetni akarom ezerkilencszázharmincegyet. De mégsem. Ne húzzatok gyászmelódiákat, hiszen ki volna közöttünk, ki gyászolva temetné ezerkilencszázharmincegyet? Kinek hozott olyan osztatlan örömöt ez a semmibebukott esztendő, hogy siránkozván miatta, visszakövetelné azt? Ám ha milliók közül akadt is ember, kinek királyos örömöt csókolt életére a tovatűnt esztendő: száz meg száz reménnyel, ezer meg ezer bizakodással, millió meg millió örömvággyal kecsegtetőbb a Holnap. Kinek, ó, kinek kell tehát a tegnap? Mert minékünk nem! Örömindulót, hozsánnás hajnalnótát, harsonás hálleluját húzzatok hát minden muzsikusok — akik nótát tudtok csalogánykodni valamely hangszerszámból, — minthogy örömtirádában tudjuk méltóképpen temetni a tegnapi esztendőt. Égigzengő hozsánnában hatalmasodjék szerte a mindenségen a vidámság szent himnusza, mert most dobjuk az óesztendő sírgödrébe a friss emlékezések legelső göröngyeit. Kopp-kopp-kopp: halljátok a koppanásokat? Száz, ezer, millió koppanás, kongó koppanás mindvalahány. Nem fájhat nekünk, mivelhogy örömtelen, értéktelen s ennélfogva Élettelen vala az öröksemmiségbe bukott eesztendő. Rósz álom volt, mely tovatűnt. Pillanatra: nézzetek csak hátra. Most még láthatjátok: gyászfekete talárjában amint öröksemmiségbe suhan 1931. Színe hideg, emléke rideg, bőr: borsódzik a lelkünk, noha sötéten fut palástjának már csak végső foszlányait látjuk. Ám lelkünket égetett erejét még érezzük, jóllehet már felszabadultunk Üdére nyomásos bus béklyója alól. Evőé: felszabadultunk! Vivát: fellélekzettünk! Hurrá: uj lendület a lelkünk! „Meghalt a király/“ „Éljen az ujkirály“: 1932/ » Szilveszter ó éjszakáján: eltemetjük a megvénhedt királyt. Örömmel temetjük, hogy temethetjük. Milyen nagyon vágytuk, hogy megszabaduljunk! És ütött az óra. Tizenkettőt ütött és lebukott az óesztendő. Ha itthagyott, jóltette. Cseppet sem sajnáljuk. Örülve örülünk, hogy tovaillant tőlünk. tett Szilveszter ujéjszakája: megszüleaz ujkirály. Hurrá, vivát, evőé, hogy eljött! Várva-vártuk, hogy megszabadítson az ókirálytól. És ütött az óra, Tizenkettőt ütött s mihelyt elütötte: kékörömös bíbor éjszakában megszületett 1932. Nézzétek, nézzétek: glóriás aranytrónuson uralkodni kezd Életünk uj fejedelme. Uralkodni kezd és pirosba pirkad leányaink szép orcája, uj vágyakban piheg asszonyaink rengőn remegő kebele és diadalmasan dobbannak egységbe szomorú sziveink. Uralkodni kezd az ulkirály és mámorosan forró éjszakában dalban lobog a lelkünk, táncban kurjongat a testünk, eb ura fakó, sohse halunk meg. Szerelem, szives nóta, boldogító mámor muzsikál mibennünk és szerteszét a nagyvilágon mindenütt. Pillanatra: pillantsatok országunk városaiba-falvaiba és nézzetek be Rómába, Párisba, Londonba, tekintsetek túl az óceánon Newyorkba, Washingtonba, Rio de Janeiróba: mindenütt, mindenfelé, hol gyökeret vert a keresztény kultúra: ezen az éjszakán mámoros muzsikában ünnepel az ember. Vidáman dalolva temetjük a múltat és ujjongó nótákkal üdvözöljük a jövőt. Az uj jövőt, a jobb jövőt. A dalban diadalos szent jövőt. És jól van ez így, így van ez jól. Áldott legyen, aki elkezdette! Ezen az éjszakán örülnie kell mindenkinek, mindenhol és mindenképpen! * Kettős öröm a szilveszteri öröm. Egyik, hogy eltemettetett az óesztendő, a másik, hogy megszületett az uj. Az újévtől többet várunk, miként a régitől. Szebbet, jobbat, boldogságosabbat mindig. Ez az örök optimizmus. A hit. Hinni, hinni, hinni kell a mában, a holnapban, a jövőben, mely nemcsak hogy uj időt, új életet is hoz bizonnyal. És ha nem hoz? Ha rosszabb, ha csúnyább, ha átkozottabb lesz mindenképp? Nem! Nem lehet, nem igaz, nem történhetik rosszabbul! Erre még csak gondolni sem szabad ezen az éjszakán. Szilveszter éjjelén kékörömök szaladjanak szerte, piros pásztortüzek gyuljanak az emberi szivekben s daloljanak, nótázzanak, muzsikáljanak ma minden lelkek, millió meg millió testek és megannyi szépen szóló hangszerszámok. Szilveszter éjszakája egyszer esik esztendőnként: ezen az éjszakán feledni kell múltat, rosszat, bánatosat. Szilveszter éjjelén élni kell a mámoros, a forró, szeretetteljes színéletet. Az egyetlen, az igazi, a boldogságos szépéletet. Szilveszter éjszakáján magunkrafeledkezünk, Szilveszter éjjelén nem gondolkozunk, Szilveszter szentséges mámorában Halált és Életet ünnepelünk. E pillanatokban csak élvezünk, dalolunk és táncolunk. Nincs gondolat, nincs számítás, nincsen robot, csak muzsika, csak mámor, csak boldogság! * 1932 — Így köszöntünk téged: bort, búzát, békességet, szépasszony feleséget, ámmen! Marosszéki búcsúztató az 1931-ik évtől (A Székely Újság részére.) Hallgassatok a szavamra, fiatalok, vének! A telkemből fakad ez a búcsúztató ének! Megdöglött a vén esztendő, temessük el szépen -Rajta hagyta keze szennyét szegény árva [népen. Komisz, cudar volt öltemne már kölyökkorában. Pedig mennyi ígéretet hozott tarsolyában ! De a sok szép ígéretből bizony nem tett semmi! Jobb hát most a vén cudarnak a pokolba menni! Amink még volt a zsebünkben, azt is mind elvette — A megígért boldogulást a fene megette! Mi szántottunk, mi vetettünk, de mások arattak: Ezerféle nyavajáink nyakunkon maradtak! Most már eljött az óévre az utolsó óra — Nem bánta bu, hogy eljöttünk a búcsúztatóra! Komisz volt a kezdete is, komisz most a vége — Vigye hamar a pokolba ördög őfelsége! Azt kívánom ujesztendő küszöbére lépve, Boldoguljon valahára a szegény föld népe! Gabonája, bora, pénze mindig tegyen bőven! Adjon Isten gazdag áldást az ijesztedőben ! 1932 Január 1. FORUM. Elismerő szavak a leánygimnázium megmentéséért. A következő meleghangú sorok közlésére kértek fel: Örömmel értesültünk, hogy a helybeli állami leánygimnáziumot az állam továbbra is fenntartja. Ez az intézkedés nagy megnyugvást jelent nemcsak a helybeli és vidéki szülőknek, akiknek az iskola bezárása a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett, gyermekeiknek távolban való taníttatása által egy újabb gondot jelentett volna, — megnyugvást jelent nemcsak a tanári karnak, akinek ez az intézkedés egzisztenciális kérdését oldotta meg, — hanem a városnak is, mert egy fontos kulturális intézményét mentette meg. Az iskola megmentésében a legfőbb érdem a város intermál bizottságának elnökét, dr. Bidó Valér kórházi főorvos, iskolaszéki elnököt illeti, aki egy delegációt vezetve, Bukarestbe utazott és mindent elkövetett ennek az intézetnek az érdekében. Az ő összeköttetései révén jutott el a bizottság a miniszterelnökig, aki kijelentette, hogy nem kívánja az iskola bezárását, é s az ő közbenjárása nyerte meg az ügynek dr. Bogdan Stefan képviselőt olyan mértékben, hogy ő is magáévá téve az iskola fennmaradásának kérdését, a parlamentben többször interpellált az iskoláért. Ha számba vesszük, hogy az állam egy általános takarékossági mozgalom szempontjából akarta megszüntetni az iskolát, s ha megértjük azokat a nehézségeket, amelyekkel egy ilyen határozat megmásítása jár, örvendünk az elért sikernek, amint örvend minden szülő és tanügy barát. A sziklán. — A Székely Újság eredeti tárcája. — írta: Id. Gallotsik Vilmos. A Retyezát előhegységének lábánál fekvő falucskában délben szép őszi idő uralkodott A magasan fekvő fenyves este barátságosan fogadott és kellemes szállást adott éjszakára. A madarak zenekarából már csak a bőgős, a nagy fülesbagoly mély huhogását hallottam néhányszor az éj folyamán. Virradáskor a Retyezátot övező sziklatengernél pedig az erdőt-hegyet járó ember legnagyobb ellensége, a szél fogadott. Minél feljebb érek kísérőmmel, annál erősebben dühöng a szél. Meg akarja akadályozni látogatásomat, egyedül akarja uralni a tájat. Dühében elsepri a sziklákon megpihent havat is és viszi-kergeti le a völgybe. Máskor, ha egyedül voltam, meghátráltam, visszafordultam, de most bízva kísérőmben, felvettem vele a harcot. A sziklákon mászva, kőről-kőre ugorva, nagy fáradtsággal és csak lassan jutunk előre. Testem nem érzi a hideget, csak a pofacsontomat égeti a havas szél. Egy hatalmas sziklafal utunkat állja, de egyúttal némi védelmet is nyújt a fergeteg ellen. Itt megpihenünk. Rövid pihenő után legényem felköti