Székely Újság, 1935 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-01 / 1. szám

f oldal. ■ Laval római útja. Párisi lapok je­lentése szerint Laval francia külügyminiszter január első napjaiban utazik Rómába. A római út u­án minden valószínűség szerint rövidesen Londonba megy, hogy a római megál­apodások alapján az angol kormány vezetőivel folytasson tárgyalásokat. La­valnak pár nap előtt jelentett ankarai és keleteuró­­pai útja tehát ebben az esetben legalább egyelőre elmaradna. Az Excelsior római tudósítója szerint a fran­cia külügyminiszter olaszországi látogatása minden valószinüség szerint komoly eredményekkel fog járni és hozzájárul Közép és Keleteurópa békéjé­nek tartós megszervezéséhez. A K.S.E. bálja febr. 16-án lesz. Nagy előkészületek folynak a KSE. választmányában abból a cetből, hogy az immár híressé vált KSE bált méltó és impozáns keretek közt a farsangon is megrendezzék. Úgy értesülünk, hogy már a dátum is ki van tűzve s min­den valószinűség szerint 1935. febr. 16-án lesz a KSE. nagybál. Azt hisszük, olvasóinknak járunk kedvében eme általános érdeklődésre számottartó hír közlésével.­­ Mihelyt újabb részleteket tudunk, tájékoztatni fogjuk arról olvasóinkat és a KSE. sportpártoló közönségünket. Stiksly út sá £ Egész életét megkeserítette az a jós­lat, hogy oroszlán fogja halálát okozni A jóslat: s­uggesszio. Mint ilyen, óri­ási befolyással tehet az ideges emberre. Mert a jóslat bekövetkezésétől való tudatlan fé­lelem űzi, hajszolja abban az irányban, amelyben őmaga idézi elő a jóslat bekövet­­kezését. Az ilyen Macbethi jóslatok egészen különleges esetet olvassak most egy londoni orvosi szaklapban: A minap a London Hős­picaiban meghalt James Leyton öreg keres­kedelmi ügynök és halála előtt a következő különös esetet beszélte el élete történeté netéből: ^ . __ — Fiatalkoromban, mikor egyik lon­doni evőeszközgyár megbízásából Spanyol­országba utaztam, megbízásom teljesítése után ellátogattam Sevillába, hogy megnéz­zem ezt a régi spanyol várost. Felke­restem egy ott lakó angol kereskedőt is, aki elve­zetett minden­hová, ahol valami érdek­­i­­látnivaló volt. Egy este cigánylányok táncá­ban gyönyörködtünk az egyik teren. Az egyu­tas cosuo hon­ault lepett és felénk nyújtotta Csörg >s dobocskáját, hogy pénzt dobjunk bele. Bőkezüsegem kellemesen lephette­met, a cigánylányt, mert meg­csókolta a kezemet, azután leült en­bém és mosolyogva kezdett csevegni spanyo­l: — Mit mond? — kérdeztem barátomtól, aki jól tudott spanyo­l» — Jósolni akar a tenyeredből — felelte barátom. — Ki akar csalni tőled meg egy pazetát- Ne sajnáld azt a kis alamizsnát és nyújtsd oda neki a tenyeredet. Bár felvilágosodott embernek ismertem magamat, jókedvemben beleestem most a kelepcébe, nem utasítottam vissza az aján­latot és kiváncsian voltam, mit fog jöven­dölni a cigányleány? Percekig vizsgálgatta tenyeremet, majd elkomorodott az arca és beszélni kezdett hozzám. Barátom megma­gyarázta nekem, hogy mit mondott: — Azt jósolta, hogy óvakodjál az orosz­lánoktól. Tenyeredből azt olvasta ki, hogy oroszlán fog megölni. Nagyot nevettem ezen a jóslaton. Ho­gyan kerülhetnék én olyan helyzetbe, hogy oroszlán öljön meg? Otthagytuk a cigány leányt és más látványosságok hamar kiver­ték a fejemből a jóslatot. Mikor visszatér­tem Londonba, még jobban megfeledkez­tem róla, egyszer mégis eszembe jutott. Egyik barátom társaságában töltöttem a va­sárnapot és azon tanakodtunk, miféle szó­rakozással kellene agyonütnünk az időt? Barátomnak hirtelen eszébe jutott valami. — Menjünk el az állatkertbe. Olvas­tam az újságokban, hogy megérkezett oda a minap az indiai oroszlán, melyet a ka­puztata­ maharadsa ajándékozott Angliának. Nézzük meg. Egész London róla beszél. — Jó — mondottam. De a másik pillanatban hirtelen eszem­­be jutott a sevillai cigányleány jóslata. Kép­zeletben megelevenedett az a jelenet, ami­kor a cigányleány a tenyerem vizsgálgatása közben komor arccal figyelmeztetett az orosz­lánok kerülésére. Akaratom ellenére is gon­dolkodóba estem. Vajjon nem látott- e bele csakugyan a jövőmbe ez a misztikus tekin­tetű cigány leány? A másik pillanatban szé­gyenkezve utasítottam el magamtól ezt a gondolatot, mely nem méltó hozzám, felv­lágosodott emberhez. — Menjünk — mondottam barátomnak. Útközben vissza-visszatért emlékeze­temben a sevilai jelenet. Talán épen azért, mert minden módon akartam tőle szaba­dulni. Idegessé tett s mire az állatkerthez ér­tünk, már annyira nyugtalanított, hogy m­­e­­reutettem barátom­nak: — ne u­ megyek be az állatkertbe. Fáj a fejem. Nem mertem megmondani barátomnak, hogy a jóslat tett ilyen idegessé. Kinevetett volna. Szégyenkeztem e különös félelem miatt, de nem bírtam legyőzni. Magamban azzal mentegettem ezt a felelmet, hogy jó, jó, talán, hogy nincs semmi alapja, de árt­hat- e az óvatosság? Okos ember mindég óvatos. Azóta állandósult bennem ez az ide­ges félelem. Még képen sem akartam látni oroszlánt, sőt a regényt is boszúsan dobtam el, no­ha olyan fejezethez értem, amelyben oroszlánvadász mesélte el izgalmas kaland­jait. Teltek az évek, de a szevillai jelenet emlékezetét nem vitték magukkal. Időnként vissza visszatért az ideges fejesem és már ak­kor is megrázkódtam ha valaki kijelentette jelenlétemben az „oroszlán" szót. Egyszer különös nagy volt az idegráz­kódásom. Barátommal a cirkuszba mentem és előadás közben megtudtam tőle, hogy a műsor legérdekesebb száma az oroszlánsze­­lidítő izgalmas mutatványa lesz. Azonnal felugrottam a helyemről és kirohantam a cirkuszból. Meg sem álltam baláig és azon­nal magamra zártam az ajtót. ötvenéves ko­romtól kezdve mar okosabban kezdtem gondolkodni a sevillai jóslatról es ideges íe- r6l(OB Cü 15 CSisa n avas­an nyugtalanított. Mikor betöltöttem a hetvenedik évemet, már mo­solyogva gondoltam az oroszlánveszedelemre; ha eddig nem teljesedett be a jóslat, hátra­lévő éveimet már nem kell féltenem tőle. Hetvenkét éves koromban Manchesterből va­lami üzleti ügy miatt Londonba kellett jön­nöm. Egész nap sok dolgom volt és alig vártam, hogy este a szállóban megpihen­h­es­­sek. Mikor bevezettek szobámba, azonnal ágyba akartam feküdni. Mikor az ágyhoz értem, hirtelen egy képet pi­lantot­am meg a falon. A szobámnak abból a sarkából, ahol levetkőztem, nem lehetett látni az üve­gének csillogása miatt, hogy mit ábrázol, az agy mellett azonban tisztán láttam a képet: oroszlánt ábrázolt. E pillanatban rettenetes erővel támadta meg idegeimet az oroszlá­noktól való félelem. E veszítettem józansá­gomat ,s öklömmel dühösen ráütöttem a képre. Üvege összetört és szilánkjai nagy se­beket vágtak a kezemen... Elájultam az iz­galomtól és itt tértem magamhoz a kórház­ban, ahová a szálló igazgatója reggel be­szállított. Addig sok vért vesztettem... Félek, hogy a gyors segítség hiánya életveszedel­­messé tette állapotomat... A különös történet végét már az or­vos beszélte el. A gyors orvosi segítség hi­ánya miatt vérmérgezést kapott és ez okozta halálát. Tehát mégis oroszlán ölte meg. Ha nem hisz a jóslásban, nem történt volna meg vele ez a halálos szerencsétlenség. Köszönetnyilvánítás. A KSE vezetősége hálás köszönetét fejezi ki a nagyérdemű sportpártoló közön­ségnek s mindazon hölgyeknek és uraknak, •kik a KSE t dec 26 án, karácsony máso­dik napján rendezett tea-estélyén anyagi és erkölcsi támogatásukkal, közreműködésükkel és jelenlétükkel támogatn­i és az estély si­kerét emelni szívesek voltak. T&K­U -Sacuesc, 1934 dec. 30. A KSE elnöksége 1MK hunét í, — S­ilveszteri templomi szerenád. Szilveszter éjszakáján 12 órakor régi szép szokás szerint a Népszövetség és Otthon „Cecília“ énekkara templomi szerenáddal köszönti a szentségi Ur Jézust az ujesztendő első perceiben. Felhívjuk rá az érdeklődők figyelmét. Fényesen sikerült a K. S. E tea­ estélye, mondhatnék úgy is: bálra, mert ha­ érdek­telen résztvevők megállapításai szerint bá­lok sem igen sikerülnek úgy, ahogy a Vi­gadóban karácsony második napján rende­zett KSE tea estély sikerült. Már este 9 órakor zsúfolásig megtelt a nagyterem és a mellette levő fehérterem annyira, hogy sokan be sem fértek. — A KSE vezetősége, tagjai és ifjúsága sürög­­forog. Újabb sportpártolók egyre érkeznek úgy, hogy bizony az elhelyezéssel dolga akad a rendezőségnek. — Negyed tízkor rázen­dít a zenekar s táncra perdül ifjú és öreg. Azaz megsem­, mert a KSE eme ritka ked­ves hangulatú tea estjén az öregek is oly fiatalosan mozognak, úgy ropják a táncot, hogy öröm nézni­ . Korát meghazudtoló frisseséggel jár elől a táncban a KSE elnöke. A KSE ifjúsága is most igazán kitelt magá­ért. Kapkodják a lányokat, kézről-kézre adják. Szól a zene, az ének és elfelejtjük egy estére, egy éjszakára minden búnkat, bánatunkat. — Harminchat asztal körül fog­lalt minden hely, a nagyterem közepén fo­lyik a táj c, ahol még annyi hely sincs, mint az asztaloknál. A jókedv egyre magasabbra emelkedik, ilyenkor legkedvesebb megfi­gyelni, vajjon kik is vannak jelen. Dehát ki győzné ezt számbavenni. Egy a tény: a vá­ros színe-java jelen van. Sőt több. A vidék is szép számban van képviselve. — Igazán csodát tesz ez a KSE, mert ilyen fényes tea­ estélye csak annak az egyesületnek le­het, melyet nagyon szeretnek. Kétségtelen, hogy a KSE önzetlen vezetősége és ifjúsága ezt a szeretetet eddigi működésével és mun­kásságával ki is érdemelte. Városunk, sőt megyénk társadalmi és kulturéletének sú­lyos tényezője a KSE . Párját rí­kitja az az ügybuzgalom és szeretet, melyet ezen egyesület vezetősége és tagjai kifejtenek. Mindenre van megfelelő emberünk. Az ügyvezető elnök ez alkalommal pld. se nem lát, se nem hal­, hanem felcsapott kucsebernek. Hiába nógatjuk, hogy üljön le, töltsön egy kellemes percet velünk, nem ér rá, mer'hát úgymond, mi lesz akkora klub­házzal? És ez a gondolat a KSE minden egyes vezetőjét és tagját áthatja és ez az igyekezetünk nem is marad nyomtalanul, aminek bizonyítéka az a kedves, meleg összetartás és hangulat, amely minden részt­vevő sportbarátot áthat ezen a tea-estélye­n. Úgy érzik, mintha minden jelenlevő szíve egy taktusra ütne, úgy látszik mintha je­lenlevő sportpártoló közönség egy láthatat­lan meleg kézszorítással szövetkezne a KSE vezetőségével azon célból, hogy annak mun­kája és igyekezete sikerre vezessen. Az egyes táncszünetek közé iktatott szóló és piros táncbemutatók általános tet­szést váltottak ki. A bor jó és nem drága. A KSE hideg­­bufferje minden dicséretet megérdemel a kedves háziasszonyokkal együtt, így nem csoda, ha 4—5 órakor még mindenki a he­lyén van, meg tolongnak a táncosok egész a világos virradatig, amikor is mindenki egy kedvesen eltöltött est boldog emlékével tér pihenőre. Tudott dolog, hogy amit a KSE csinál, az sikerülni szokott. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy a siker ez alkalommal sem ma­radt el. A karácsony másodnapján rende­zett tea-estély bizonysága annak, hogy a KSE ma már minden igaz ember szivéhez hozzánőtt és megérdemli azt a szeretet és támogatást, amelynek örvend. Sportbarát HÍR édg­­árban. "eT* tér 12 szoba, álló YÚ éa mell Érdekli hivata­l Kia más he: KO­ 2 rend kezni I FERENi Elat állvány, pénztár, tzivatyu vekkel é leg 10 » a kiadói KL ban e konyi kás.­­ ban. 5­ szántc sek a zel. C ban. EL Str.D alatti bából, séggel nagy kertte tekezi hely I hivata kabát, kb. 65­1 eladó. C aET-i ban lev vásároló •eket a Mindéi KÖNYVI tól kezdi VÁCS-hí venni > hányni ELADi le* kocsi kiadóbar Iskola nagyvála VACu­hi Hitoki Kis Bibi Káték iza Iák rész lapirodai JEGY reskedő* déglók <­izére öli a KOVA Üzleti ron, tár ­csák ab ban szei

Next