Székely Újság, 1936 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-01 / 1. szám
XXXIII. ÍXX.) évfolyam. ARA 3 LEU Târgul-Săcuesc, 1936 Január 1 Szerda Előfizetési árak; Félévre . . 80 Leu Negyed évre . 40 Leu Egy hóra . . 14 Leu Külffildre egy évre 280 Leu Hirdetés = Nyilttér díjszabás szerint.SZÉKELY ÚJSÁG egyesülve a SZÉKELY HIRLAP-pal. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Felelős szerkesztő és kiadó: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő: Kovács J. István KOVÁCS-HIRLAPIRODA, Str. Gén. Avarescu Dr. I. Diénes Ödön 1. szám. 1 szám A SZÉKELY ÚJSÁGOT Néhai Molnár Emil a SZÉKELY HIRLAPOT Biró Lajos alapította. ÚJ Magyaroknak, székelyföldi székelységnek kisebbségi sorsában ismét egy uj éve következik. Uj év lesz-e ez az 1936-ik esztendő nekünk ? Vagy csak a régiek megismétlődése kisebbségi életlehetőségeink között? Nem kell-e nekünk előbb megújhodnunk és nem kell-e megújulnia a minket kormányozó felfogásnak? Külügyminiszterünktől lefelé ma minden vonalon azt halljuk, azt olvassuk a többségi nemzet sajtójában, hogy nekünk kell megváltoznunk, nekünk kell lejálisabb magatartást tanúsítanunk, nekünk kell elfelednünk, hogy magyar állampolgárok voltunk, hogy uralkodó faj voltunk e területen és nekünk kell úgy viselkednünk, hogy megszerezzük az uralkodó nemzet bizalmát, levetkőzvén minden gondolatunkból is azt a látszatot, hogy egyebek akarunk lenni, mint román állampolgárok, akik becsülettel szolgálják az uralkodó nemzetet és annak érdekeit. Sőt van oly miniszteri nyilatkozat is, mely arra serkent, hogy szokjunk hozzá ahhoz a tényhez is, hogy az eddigi uralkodó fajunk most szolgává kell, hogy átváltozzék. Az a mindenütt nagy feltűnést keltő esemény, mely a magyar parlamenti csoport kamarai és szenátusi megbízottjainak felszólalása kapcsán bekövetkezett és a külügyminiszteri megnyilatkozásban csúcsosodott ki, de azóta is állandó megnyilatkozásokra sarkall kisebb-nagyobb politikai tényezőket, meggondolásra kell, hogy serkentsen mindenkit, aki kisebbségi életünk javítására törekszik. Nem beszélek azokról a nálunk kifejezésre jutó, — talán alacsony módszerek igénybevételével folytatott, — megyei sajtótámadásokról, melyek egy „IGAZSÁG" című, prefectusilag kormányzott lapban jelennek meg. Illetve csak annyit, hogy nem akarom hinni, hogy megyénk székely-magyar lakossága oly könnyen eltántorítható legyen, amint sokan gondolják, attól a magyar nemzeti kisebbségi felfogástól, mely e kisebbség vezetőiben is bizonyára előforduló tévedések, hibák, esetleg bűnök dacára örök és minél tovább, annál erősebben megnyilvánuló kell, hogy legyen és maradjon, hogy a mi kisebbségi sorsunkat csak és kizárólag azok irányíthatják, akik nekünk és nem a többségi nemzet mindenkori kormányzati vezetőinek tetszenek csupán. Boldogok leszünk a mi kisebbségi sorsunkban, ha a mi vezetőink nekünk tetsző és a mi érdekeinket szolgáló magatartása tetszeni fog bármikor is a többségi nemzet politikai vezetőinek, mert V . E. ez azt fogja jelenteni, hogy a romániai belpolitikai tényezők megújhodnak eddig felfogásukban velünk szemben és jogaink kiszolgáltatásával békés életlehetőségeinket megadják. De amíg belpolitikai panaszaink megvizsgálása nélkül, csupán külpolitikai szempontok miatt egyszerűen ledorongolják panaszainkat és meg sem hallgatják panaszaink orvoslására vonatkozó javaslatainkat, addig — engedjen meg minden román hazafi — nem fogjuk azt a hibát elkövetni magunkkal szemben, hogy kívülről reánk parancsolt vezetőknek vessük alá magunkat, bármely olcsójánosai legyenek is azok a mindenkori kormányoknak, vagy bármily drága pénzeken hirdessék is ellenünk a gyűlölködést és vezetőink ellen a piszkot és mocskot akár sajtó útján, akár más módon. Bízzák reánk a köztünk szükséges kiválasztás munkáját. Van bennünk is épen elég erkölcsi érzék, hogy vezetőink között ne tűrjünk meg erkölcsi defektusokban szenvedőket. Ne akarják erkölcsjavítás alcímén megfertőzni népünk gondolkozását vezetői felől. A mi megújhodásunk állandó folyamat. Meg van közöttünk is a belső küzdelem Kartus... Kartus az ezred kutyája volt. Amolyan hosszúlábú, rövidfülű, soványdongájú, korcs eb, — hogy klasszikusan fejezzem ki magamat. De ha fajtisztaságban valami baj is volt, tiszteletére válhat, hogy mindig kifogástalanul ragyogott selyemfényű fekete szőre, balszemén pedig a fehér monokli, kis fekete pettyel a bal sarokban, mindig kristálytisztán, fehéren vakított. Pedig Kartusnak soha eszébe sem jutott, hogy ráeheljen fehér monoklijára és zsebkendőjével törölje le a rácsaholt párát. De az egész kutya egyénisége olyan választékos volt, megjelenése, mozdulatai pedig azzal a magas, arrogáns íe,hordozásával, valósággal arisztokratává tették még a pedigrés kutyatársadalomban is. Megvallom őszintén, nem vagyok valami nagy kutyarajongó, de a kaszárnyában és a gyakorlótéren —■ szóval katonaéletem napjaiban — különös tisztelettel kellett rátekintsek. Amikor hajnaltól késő estig minden mozdulatunk valósággal taktusra folyt le és amikor vigyázz, pihenj, feküdj, aludj stb. parancsszóval szabdaltak egyformára minket, a civil világ ezer sarkából összegyűlt embereket, egyetlen eredeti egyéniség Kartus volt, ez a köztünk futkosó, szabad kutya url Nem csoda hát, ha vele szerettem volna foglalkozni. De hiába füttyentettem nagy félénken feléje, mikor vigyázzban álltam a sorok között és mozdulni sem mertem, Kartus nem akart velem szóba állani. Ott futkosott a tisztek lábainál, mintha ezzel is azt akarta volna mutatni, hogy neki sokkal több van megengedve, mint nekünk. Ha kivonultunk a gyakorlótérre, Kartus nagy csaholással tartott velünk, de ha egy csont vagy egy kutyahölgyike akadt útjába, kénye-kedve Mert mi is keressük állandóan a jobbat és a legjobbakat. Hagyják ezt a munkát reánk, mert ezt más helyettünk el nem végezheti úgy, hogy az a mi érdekeink védelmét is jelentse. Bizonyára meg is találjuk. De afelől is bizonyosak vagyunk, hogy bárkit is találjunk legjobbnak magunk közül, az talán minél jobb lesz, annál inkább — mindig rossz és gáncsolandó lesz ellenségeink szemében, amíg meg nem újhodik a minket is kormányzók felfogása rólunk. És itt kell megváltoztatnia a minket mindenkor kormányzó álmhatalmi felfogásnak is eddigi álláspontját. Higgjék el már egyszer, hogy sem a revízió, sem annak idején az imperium változás nem a mi magatartásunk következménye. Mindezek tőlünk teljesen független eszmények, avagy események. Mi védeni fogjuk nemzeti és kulturális érdekeinket utolsó leheletünkig. Egyelőre azzal a politikai garnitúrával, amilyen most kitelik közülünk. Ha jobbat találunk, úgy jobbal. De mindig a legjobbal. És mindig alku nélkül. Mert mindig lesz közöttünk annyi összetartó kisebbségi magyar-székely lélek, akit nem tántorít el fajától semmiféle földi hatalmaskodás, rémitgetés, hatalmi furnyaszó, avagy oly „Igazság", amely kisebbségi szempontból érdekeink védelmét kulturális téren is az „Astra" román kulturegylet kebelén keresztül véli — olcsón, vagy drágán — védeni. Eljön és el kell jönnie annak a jobb esztendőnek, amelyben minden tényező rájön arra az igazságra, hogy nem egymás felett, hanem egymás mellett kell élnie és boldogulnia az egy területre teremtett népeknek. Dr. Molnár Dénes szerint hátramaradhatott, hogy aztán boldog ugatásban vágtassanak kettesben sóvár szemeink előtt. A gyakorlatozások szünetében, mikor egyik fiú balra, a másik jobbra vonult el és hosszú, illatos női iású levelek kerültek elő a bakaruha zsebéből, Karius és partnernője valahol a lövészárokban bujkáltak. Ilyenkor értettem csak igazán azt a közmondást, hogy „kutya baja sincs.“ Persze aztán nem sokat elmélkedtem Kartuson. Nem csoda, ha ezek után kezdtem meggyűlölni őt. Egyik reggel pedig, mikor a reggeli teához vonultunk ki és Kartus egy baka társam kezéből kikapva a kenyeret, odafutott alázatoskodni a szakaszvezető lábai elé, kimondtam rá a szentenciát, hogy „szemtelen kuvasz." Akkor még nem is sejtettem, hogy Karius estére kebelbarátommá válik. A szakaszvezető, aki mellékesen teljhatalmú, élethalálnak ura az újoncok felett, vasárnapi kimenő helyett egész nap sepertette velünk az udvart. A harag elöntött mindnyájunkat és este fogcsikorgatva dühöngtünk mindannyian, amikor körbegyüjtött a ragyogó udvaron és erkölcsi prédikációba kezdett. Végigmutatott a ragyogó tiszta udvaron és kilátásba helyezte, hogy hatnapi sötétzárkát kapunk, ha egy papírdarabot vagy víztócsát meglát az udvaron. Ekkor, a síri csendben és megijedt mozdulatlanságban, belépett a kör kellős közepére Kartus. Angol hidegvérrel, azzal az ő arisztokratikus fölényével szatulálásra emelte hátsó féllábát és bőségesen megkönnyezte a szakaszvezető urat. Azóta Kartust nagyon megszerettem. Minden ebédemet megosztottam velei