Székelyhon, 2019. július (1. évfolyam, 122-144. szám)
2019-07-01 / 122. szám
2____________________________________________________________________________________________________SPIE 1 ~ helyőrség HOKIVALLÁS Gitta fogta magát, és Udvarhelyről beköltözött Szeredába. Új város, új szerencse, gondolta magában, és a székely fasz is világmárka, akár még valami vérbő kandúr is kerülhet. Isten őrizz, hátha! Szereda sok mindenről híres: a már említett anatómiai adottságok mellett ott vannak a jég gladiátorai is. Jól bebugyolált, sármos legények szántják korcsolyáikkal a pályát és egymást. Gittánk elment egy hokimeccsre, ami a szeredaiak kedvenc népünnepélye (az udvarhelyiekkel való hadakozáson kívül) mióta világ a világ. Szóval, beöltözött ügyesen kék-fehérbe, és a vezérszurkoló erkölcsi és egyéb támogatását élvezve helyet foglalt a VIP szektorban. Csodálkozva nézett végig az ovális pályán, majd megrökönyödve tapasztalta, hogy erőst hideg van. Szereda amúgy sem a trópusi klímájáról híres, ezt már megszokta valamelyest, de a gondolat, hogy órák hosszat itt kell gebednie, elég ijesztőnek tűnt. Már látta felfagyott petefészkeit és zümmögő méhét, ahogyan elviselhető hőmérsékletért könyörögnek. Aztán kisuhantak a fiúk: két csapat, csapatonként öt hím a pályán, egyik szebb, mint a másik. Erősek, gyorsak, nagyok, hmm, ha ez így megy tovább, még hokidrukker leszek - mosolyodott el magában Gitta. Van még három kicsike muki, fekete-fehérben ezek a bírák. Lehet, hajdanán ők is hokisták akartak lenni, csak nem nőttek elég nagyra, így buknak el az álmok a centik könyörtelenségén, nem először és nem is utoljára. A fiúk aprócska, kör alakú fekete izét taszigálnak hosszú botokkal, ez a korong. A gólt nem rúgják, hanem ütik, ahogyan egymást is. Kecsesen agyabugyálják egymást ezek az óriások, folyik a vér, a lelátó is ilyenkor kél a Rátz-Illés Mária leginkább életre, az embernek a római aréna jut eszébe. Na de haladjunk csak szépen sorban. A Sportklub Csíkszereda áll a Steauával szemben - ez már nem csupán sport, ez hazafiság, aktív és passzív rezisztencia, szívünk-lelkünk, himnuszunk, háromszor húszpercnyi igazságtétel elrontott múltunkért. Kiüvöltjük, hogy vagyunk, hogy itt vagyunk, és itt is maradunk minden mesterkedésetek ellenére. Korcsolyák pengeélei vágják el rabságunk láncait, és ezek a hokisták a mi hőseink. A pályán magának Kossuthnak, Petőfinek, Márton Áronnak és Csaba királyfinak szurkolunk. Szóval üldögél Gittánk a VIP-ben kék-fehérre fagyva, de roppant lelkesen. Mellette a vezérszurkoló magyarázza a magyarázni valót. Odajön egy tagbaszakadt férfi, a vezérszurkoló bemutatja: ő itt a kidobók császára, a sötétség őrmestere, immáron huszonöt esztendeje rettegi a csíki éjszakában minden rendbontó. Nem értik egymás szavát a zajban. Mindenki izgalomban van, egy-két gyomrost a legmélyebb tisztelettel honorálnak. A fiúk megdolgoznak a pénzükért, csépelik, lökdösik egymást, látványosan elterülnek, felkelnek, öklüket rázzák, egymást a palánkhoz passzírozzák. - Hajrá Sportklub! Hajrá Sportklub! SPORTKLUB! SPORTKLUB! - skandálják, és ütik a dobot hozzá. - Húúúúúúfi! Húúúúúú!!!Húúúúúúfi! - üvöltik veszett farkascsordaként torkuk szakadtából, amikor nem tetszik valami. Ha támadásra akarják sarkalni a csapatot, halkan és lassan kezdenek tapsolni, majd a taps és a dobok egyre hangosabbá, a ritmus egyre gyorsabbá válik, végül zeng az egész aréna. Mindenhol emberek, a korlátokon, lépcsőkön is ülnek. A brutális hangok vérpezsdítő kavalkádja, ahogyan a jégen emberfeletti sebességgel suhanó férfiak látványával társul, valamilyen szakrális, törzsi szertartásra emlékeztet. Tánc ez a javából, és a B-közép húzza a talpalávalót. Az egészben van valami nagyon primitív és szexi. Mi vagyunk a csíki faszagyerekek, értünk zörögnek a sörösüvegek, mert az egész világ tudja, hogy a Sportklubnál nincs jobb, jobb, jobb! - zeng a dal. A dallamkanyarokban már Gittánk is bekapcsolódik. Arca kipirul a hidegtől, és kezdi őt is megejteni a varázs. Szemben, a B-középben az egyik csemete óriási, narancsszínű kürtöt fúj, ha kell, ha nem, majd néha oldalra köp, Gitta igyekszik nem odanézni. Szólnak a dobok, a szurkolók eszüket vesztik, gólhelyzet, majd gól!!! Üvölt a tömeg, az egész stadion egy emberként áll fel. A spontán ölelkezés a körülötted lévőkkel a misék „Béke veled” részére emlékeztet, csak sokkal emberibb. Újra énekelni kell: Szereda csapata kiment a pályára, s egyszer ütte a fekete korongot a Steaua hálójába. Piszkáld ki, piszkáld ki, piszkáld ki belőle, nem piszkálom, egye meg a fene, hadd maradjon benne. A kanadai vendégjátékos félvér, tejeskávébarna arca ki-kivillan a sisakból. A városba érkezése után kb. három másodpercig tartott, amíg a hokiszerető székelyek elnevezték Csokinak, és mivel négert még nem láttak, gondolták, csak cigány lehet, annak legalább van értelme. Rajta is maradt. Ma azonban brillíroz Csoki, és a második gólpassz után a drukkerek úgy ítélik, hogy lehet, mégse cigány, bizonyára könnyjai, mondják. A másik idegenlégiósnak hosszú haja és szakálla van, ő a Jézus nevet kapta a szeredai gyorskeresztségben. SZEREDA! !!SZEREDA!!!SZEREDA! !SZEREDA! !SZEREDA! !!SZEREDA!!!SZEREDA!! - visszahangozzák a falak. Egyet rontanak a fiúk, ráadásul emberelőnyben, a lelátón kitör a cirkusz. - Hát e mi vót, heee?! Balfasz!!! Mennyé haza hímezni! Na meg emberelőny! Emberelőny, tudod-é, kicsi barátom, mi az? Nem emberhátrány! - kérlelhetetlenek a szurkolók. - Mintha kaptunk róna egy ajándék csajocskát, de nem s nem, nem kell, nem tetszik - kommentál egy öreg, aki ránézésre jó rég nem kapott csajocskát se ajándékba, se másképp. - Ne nasajgatnak a beütött gólnál, sóhajtoznak, sápadnak, tán még könnyeznek is bánatukban. A legjobb, amit a számukra kedvezőtlen döntés esetén a bírókkal rendeznek. - Süket vagy, Csúcsú! Hülye vagy, heee! Mit fújsz, te fasz, tee?! Te vak, tee! Mi van, he?! Te bidenfejű! Meghalsz, Csúcsú! - biztatja egy nagydarab, nekivadult középkorú. - Nem meghalsz, megdöglesz! - javítja ki azonnal előzékenyen egy nüanszokra érzékeny szaktárs. - Megbaszlak. Csúcsú! - egészíti ki a jövendölések listáját egy kétméteres drukker, de ezzel nem arat osztatlan sikert a híresen homofób székelyek között, kicsit el is húzódnak mellőle. A kis köpcös bíró azonban meg se parittyázza a sok dicséretet, újra kiállít valakit a kék-fehérek közül. Erre a nő rokonsága kerül szóba, meglehetősen közvetlen modorban, illetve egy jól értesült kolléga biztosít róla, hogy az ellenfél megverte a bírót. - Addig etették-itatták-szopatták a Pojánán a Csillagok2, hogy most csak nekünk fújja a sípját. De megvárlak meccs után, és beszélgetünk. Csúcsú! - ígéri. A bíró most újra hibázik, kiállít valakit a Sportklub játékosai közül. A kiállítás következménye egy újabb gól, kész, vége, a csíkiak csúfosan kikapnak. Mindenki őrjöng. A tömeg egy emberként hördül fel, majd „Bajban vagy, pocegér!” felkiáltással indul meg a jég felé, Gittát is sodorva magával. Hitvány bíránkat kimenekítik a biztonságos emberek, de még utoléri pár „Te büdös gyeregyói cseplesz, tee, gyere ide, teee, kitaposom a beled! Majom! Hülye! Te vaksi ökör, te!” és egyéb kedveskedések. Hülye, így mondják, hosszú ű-vel. Csúcsú iszkol, futás közben bizonyára azon morfondírozik, hogy miért is nem hallgatott megboldogult, sokat emlegetett, drága jó édesanyjára, és lett segédkönyvtáros. Iszkol Gittánk is, úgy érzi, sportból mára ennyi elég volt. A tömegből kiszakadva hosszú sétára indul az őszi estében, és hirtelen nagyon szerencsésnek érzi magát. Sosem érzett büszkeség horkan fel benne. Talán a meccs hozta felszínre a torokszorító érzést: hálás, hogy székely lehet. A nesze 2 a Steaua A példakép (50x50cm, vegyes, papíron) «9BÍRIS Gilics, a csíki hokicsapat kabalafigurája Korábbi felvétel: Gecse Noémi