Székelység, 1903. október-december (6. évfolyam, 224-299. szám)
1903-10-01 / 224. szám
VI. évfolyam. 224. szám. Maros-Vásárhely, 1903. október. 1. csütörtök. Kiadja a m.-vásárhelyi függ. at 48-as párt támoatásával „SZÉKELYSÉG“ lapkiadóval. Szerkesztőség Főtér 7 sz. hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. ■TI* Arákhivatal Főtér 7. szám ■’N Szerkesztőség telefonja 1OI Kiadóhivatal telefonja löl. Előfizetési dij helyben Egész évre 10 kor. — fill. Egy hóra — , 90 , Egy hétre — , 20 , Vidékre postai szétküildéssel Egész évre ... 14 kor. Fél évre ... 7 . Negyedévre . . . 3 „ 50 Egy hóra ... 1 „ 50 Egyes szám ... 4 fillér. Világosságot. A nehéz helyzet, az a sötét félhomály, mely már olyan régóta nem, csak nem akar megszűnni, hogy hová vezet, ki tudná azt mondani. Első csapás volt a C'cppyban reánk már hatalmas pofta, utánna következett az, ami az ütés erejét simogatással akarta enyhíteni, de a simogatás vaskesztyűvel történt, nem puha kacsokkal. A harmadik lépés volt, amely már a „megbékített nemzeti önérzetet a régi kerékvágásban tovább akarta vezetni“, az, hogy gróf Khuen Héderváryt megtették kormányelnöknek. Hogy mennyire elhibázott újabb faktum ez, mutatja az útonsült (de már kétszersültnek nevezhető) miniszterelnök bemutatkozása, illetőleg első mutatkozása a parlamentben. Emlékezünk, mily örömmel fogadták a megtért újkori tékozló fiút a képviselők. Szép, de korántsem érzékeny jelenetek játszódtak le az ülésen. A függetlenségiek egyenesen azt kívánták tőle, hogy azonnal hagyja ott a házat, de ő tovább morzsolgatta beszédét, amiből alig értett valaki valamit. De amit megértettek, az elég volt a vihar fokozására, az izgalom növelésére. Nagyobb elkeseredést, csak ritkán mutatott a parlament. Barabásra az izgalomban ráütik a királysértés, a hazaárulás bélyegét, s mint a gomba teremnek a lovagias ügyek. A legutolsó ülésen már lecsilapodtak a kedélyek, higgadtan tisztázhatja magát Barabás a magyar képviselőházban még elő nem fordult főbenjáró vád alól. Tehát a képviselőházban akaratlanul is hazaárulás, felségsértés vádját dobják egy képviselőre azok, akik csakugyan árulják a hazát, megcsalják a magyar nemzetet! Mire vezet ez? Ha már a vádaskodás, rágalmazás útján tovább haladunk, meddig fogunk jutni, mikor állunk meg? A velenczei köztársaság fénykorában a dogek palotájának egyik szobája falára kis nyílást vágtak, a melyen egy papirszeletke épen beférhet. Ezen a nyíláson dobták be a velencei pátrjcziusok a titkos feladásokat. S a tanács ezeket a sötétségből kikelő undok férgeket, ezeket a feladásokat elolvastatta s jöttek a poroszlók a megkötözött „árulóval“. Ha az új országház czifra falát nem sajnálják megbontani, oda is kellene egy ilyen nyílást vágni. Bizonyára gyakran dobnának be azon amolyan velenczei stílusú levélkéket. Azután még csak a sóhajok hídjára és ólomkamarára lesz szükség. Ha így haladunk tovább, alattomos olasz delásztorrá válik a nyiltszivü magyar nemzet. D. K A kamarilla Magyarországon. Végre hát ez is megtörtént! A Bécsből másodszor is ránk tukmált granicsár olyan csúfos kudarczot vallott, aminőre még a magyar história nem emlékszik. Rövid négy hónapon belül kétszer vetett bukfenczet a bécsi politika fekete-sárga színpadán a felébredt nemzeti közszellem hatása alatt a horvát granicsár, aki sohasem moshatja le magáról azt a vádat, hogy Bécs érdekében kész volt még a legaljasabb lépésre, a lélekvásárlásra is. Aki ilyen hazafiatlan és piszkos ügyletnek beavatott tagja, sőt — bír szerint (ami való is lehet) — fejeként szerepel a lélekvásárló bandának, az nem állhat meg Magyarország élén, még akkor sem, hogyha a korona viselőjének meri lieber Karl-oi is. Khuen első bukását a vesztegetés piszkos manőverének kipattanása okozta. Egy olyan politikai perverzitás, ami más embert örökre erkölcsi halottá tett volna, ám a granicsárt a korona kegye ismét visszaültette a piros bársonyszékbe, amelytől a tegnapi napon a legcsúfosabb kudarcz árán kellett megválnia. Khuen úr természetesnek találta, hogy törvényeink világos és határozott tilalma ellenére is, idegen államfők a mi országunk ügyeibe avatkozzanak, sőt a tegnapi országgyűlésen olyan forma kijelentést tett, mintha Körber osztrák miniszterelnöknek joga is volna a mi ügyeinkbe avatkozni. Ám a magyar nemzet törvényhozói, még a Bécs érdekében mindenre kész mameluk sereg is, nem igy vélekedtek — Így esett aztán meg az a páratlan és felemelő eset, hogy Khuen urat hazafiatlan és törvénytelen okoskodásával az egész Ház leszavazta. Letörött hát végképp a granicsár. Megmenekült az ország egy mindenre kész bábtól. Politikailag halott a kamarilla legbizalmasabb embere. A bécsi politika utolsó ütőkártyáját játszotta ki. És ezzel vége a kísérletezéseknek is. Most már Bécsben is beláthatják, hogy Magyarországgal paczkázni nem lehet. Nyelvünket elsikkasztani nem enged- l jük. Törvényes jogainkat fel nem adjuk. Most már csak követeléseink kielégítése jöhet. De jöjjön bármi is, jöjjön bár az erőszak, jöjjön az abszolutizmus , minket készen talál, mi térdel fejet az osztrák császárnak nem hajtunk soha, soha, soha! Mi csak az alkotmányos magyar királynak hódolunk. Szenner József: Az elsikkasztott Rákóczi ünnep. Szinte szégyenletes csendben folyt le tegnap délelőtt városunkban a Rákócziünnepély. Nem is számolhatunk be arról, mint hazafias ünnepről, mert hiszen arról csak a legszűkebb körű beavatottak tudtak. Nekünk úgy tetszik, mintha a nemes város magisztrátusa szégyenlette volna (most utólag) azt, hogy itt a város falain belül kiáltották ki erdélyi fejedelemmé Rákóczit ezelőtt 200 esztendővel. S hogy állításunk nem áll messze a ténytől, nagyon is beigazolta az a halálos csöndben lefolyt tegnapi Rákóczi díszközgyűlés. Pedig tán magyarok volnánk mi is, vagy mi? Ez ünnepélyből részt kívánt az egész város lakossága, hát miért zárták ki őket a magasztos, hazafias ünnepből. Úgy tetszik nekünk, hogy ebből a pártpolitikát csináltak s a legnagyobb körültekintéssel zárták ki a közönséget ebből az ünnepélyből, nehogy kár essék a hű mameluk nimbuszon.