Székelység, 1904. október-december (7. évfolyam, 222-295. szám)
1904-10-01 / 222. szám
Maros-Vásárhely, 1904. október 1 szombat. Székelység 3-ik oldal, hívjon. Eztvárták csak az asszonyok. Amint a végrehajtó egyedül maradt, az asszonyokból álló csoport közepén valaki hátulról halántékon ütötte, minek következtében elbukott. Ekkor megrohanták a szerencsétlen embert s addig verték, mig kiszenvedett. Mire a községházától a segítség megérkezett Gants már halott volt. A csendőrség eddig több asszonyt letartóztatott. A Bánffyné és a karlsbadi magyarok Karlsbadban történt. Bánffy Dezső báró és a felesége iparkodtak a kúthoz, Bánffy báróné megkésett és a férje két fejjel előbb járt a sorban. A két fejnek is két magyar volt a gazdája, akik közül megszólalt az egyik: — Nini! Akkurát, mint Bánffy Dezső báró. Nemcsak a termete, a bajusza, de még a cilindere is. Az igaz, hogy ikertestvére lehetne. Mögöttük megcsendült a Bánffy bárónő szava: Nem téved uraságod. Az Bánffy Dezső báró. A hangra visszafordult az egyik fej gazdája és szinte kicsinyléssel szólott: Na! Na . . . Kegyed mondja? Nekem? Mármint nekem, aki Budapesten mindennap együtt vagyok vele a liptóvárosi kaszinóban . . . — fi€is Pál tehene. Egy rendőrkapitányi ítélet állít a humor mezején örökös emléket Gyöngyösnek, úgy tört az a dolog, hogy amikor Kis Pál tehene hazajött estenben a csordáról, valamiképpen nekirugaszkodott Fekete Mihály gazdálkodónak s alaposan regöklelte, sőt meg is hempergette a porban. Fekete uram pedig nem az a legény, aki eltűri a rajta esett sérelmet. — Másnap elment a rendőrkapitányságra s bepanaszolá Kis Pál uramat, akinek tehene rajta ezt a csúfságot elkövette. A rendőrkapitányság megindította a vizsgálatot, kihallgatta a terheltet, szemle alá vette a bősz tehenet is s ilyetén ítéletet hozott: »Fekete Mihály gyöngyösi lakos panaszára, Kis Pál gyöngyösi lakos a terhére rótt vád alól felmentetik, mert: Kis Pál szóban forgó tehene a cselekményt nem követte el előre megfontolt szándékkal; továbbá, mert mint a vizsgálat kiderítette, nevezett tehenére az öklölési szokás még borjú korából maradt, amikor a kis gyermekek incselkedtek vele.“ nem volt közönséges asszony. Tudott parasztul is beszélni, de műveiről is, ha megfelelő volt a társaság. — Már megint, itt, van — mondta nagybátyám s arra a szobára mutatott, a melyben én pihenni akartam. — Ne abonáljon annyit felelt a felesége. A vacsorából jut is, marad is. — A fene az éhenkórászat, — morfondírozott tovább nagybátyám, a ki meg volt győződve róla, hogy én mindezeket nem hallom. Halottam mindent s éppen ezért teljes erővel aludtam. Még horkoltam is, hogy annál szabadabb legyen a vásár a bőröm felett. — Adjon a jó Isten tekintetes ur.! — Adjon Isten, hát mi baj János ? — Hát azért bátorkodtam bealkalmatlankodni, hogy megérkezett-e már az úri rokona ? — Meg. Ott döglik a másik szobában. (E már szemtelenség — gondoltam s egy fájdalmast horkoltam utánna) Szép szeretet! .. . — Hát várjon meg lehetne bolygatni? — Bolygassa meg kelmed, ha éppenséggel akarja. János, az öreg paraszt szépen, csendesen, lábujjhegyen a szobámba jött. Mind közelebb-közelebb jött hozzám. A díván szélénél megállóit. Megvakarta a fejét, nyilván azért, mert nem jutott eszébe a nevem. Később aztán neki bátorkodott s a vállamra tette a kezét. — Illető ur, illető ur! — szólott hunyorgatva a szemével. — Ki az, mi az ? — És volnék instálom. — Hát mit akar? — Csak azt akarom tudni, könyörgöm, hogy milyenek a körülmények Vásárhelyt ? — A körülmények? Jók. — Hát a fiamból lesz-e rendőr ? — Elkésett a pályázattól! . . . Az öreg ismét megvakarta a fejét, aztán mind hátra felé ment, mint a rák, egészen az ajtóig. Itt megállott, reám nézett mégegyszer s annyit mondott csak: — Fene egy körülmények ! (Folyt. köv.) kitevő korpótlékkal, szabad lakás, fűtés és világítással javadalmazott igazgató állatorvosi, egy évi 1200 korona törzsfizetéssel, öt-öt évenkint esedékes és a törzsfizetés 10%-át kitevő korpótlékkal, szabad lakás, fűtés és világítással javadalmazott felügyelő vágóbiztosi-, egy a felügyelő vágóbiztosihoz hasonló javadalmazással bíró gépészi-, egy évi 720 korona törzsfizetéssel, öt-öt évenkint esedékes és törzsfizetés 10% át kitevő kárpótlékkal, szabad lakás, fűtés és világítással javadalmazott fűtős és végül két évi 600 korona törzsfizetéssel, öt-öt évenként esedékes a törzsfizetés 10%-át kitevő kárpótlékkal, szabad lakás, fűtés és világítással javadalmazott szolgaitatást rendszeresítvén, felhívom mindazokat, akik ezen, a folyó év november he 1-én elfoglalandó állásokat elnyerni óhajtják, hogy szabályszerűen felszerelt, sajátkezűleg írott pályázati kéréseiket folyó évi október hó 15-ig hozzám annál inkább adják be, mert az ezen határidő után beérkező kérések nem fognak figyelembe vétetni. Maros-Vásárhely szab. kir. város polgármesterétől, 1904. évi szeptember hó 19-én. Dr. Bernády György, s. k., polgármester. 2—2. 303. CSARNOK. Falusi alakok. Nagy bátyám úgy mutatta, hogy szeret. A napokban is kin jártam nála falun, mert megsejtettem, hogy az öreg ur „pártot szervez“ s vacsorát ad. A párt nem érdekelt, hanem a vacsora igen. Összetörve érkeztem meg.— tehát első kérésem az volt, hogy a belső szobába adjanak egy félórára pihenést. Nem kértem engedőimet, nem vártam választ — lefeküdtem. Nagybátyám a másik szobába tárgyalt a feleségével, a ki pcsancz Főszerkesztő: Bedeházi János, országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Erőss József. Claire Laforte. A vár melletti téren e hé 1én nagy elisz-előadás nagy és változatosa műsorral. — Eladó, esetleg bérbeadó. Maros-Vásárhelyt egy belvárosi házas telek, melyhez szappanfőzési jog tartozik és mely évtizedeken ezen célra szolgál: jutányos feltételek mellett eladó, esetleg bérbé adó. Értekezhetni: a Maros-Vásárhelyi Takarékpénztár részvénytársaságnál. 307. 1—3. megérttesdett a? féli rufja és blou? steinteft. Női díszített és diszitetlen kalap újdonságok. 310. Sz. 978—904. p. in. Pályázati hirdetmény. Maros-Vásárhely sz. kir. város a jelenleg építés alatt álló városi tulajdont képező közvágóhidnál egy évi 2400 korona törzsfizetéssel, öt-öt évenkint esedékes és a törzsfizetés 10%-át