Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1876-06-03 / 45. szám
1876. június 3-án. IV-ik évfolyam. 45. szám. 1&gp------------------------------------------‘’8-P2 Megjelenne: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Stohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá, előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ÉS VIDÉKE Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 8-tól 11, délután 8—5 óráig. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. Előfizetési árak : Egész évre...................8 frt. — kr. Fél évre........................4 frt. — kr. Negyed évre...................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kubik Lőrinc könyvkereskedésében. Budapesten Hasenstein és Vogesnél, Dorottya-utcza.; Schvarcz József urnái Kristóf tér I. sz., Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. 50rT' Hirdetések jutányosan számíttatnak. Yg LÁNDÁS---------------------------------------------------• KÖZLÖNY. Árva vigyeink. Bármely társadalmilag szervezett országban, hol a polgárok személyi s dologi jogai rendezvék, hol a törvény őrszeme, nemcsak a bölcsőtől a sírig terjedő földi lét togozatai, hanem azon érdekek felett is gondosan vilaszt, melyek a polgárnak hátra maradt családját s vagyonát illetik: az árva ügyi institutio igen fontos s ennek inkább politikai, semmint pusztán magánjogi intézménynek kell lenni. Az árva ügyek minden társadalomban megérdemlik, hogy a hon minden becsületes polgára részvéttel viseltessék irántuk. Olyanok vagyonáról, tanításáról és erkölcsi kiképeztetéséről van itt szó, kik magukkal tehetetlenek, kiknek a természet még nem adta meg az erőt, hogy szellemi s anyagi szükségeikről gondoskodhassanak. Tehát az alkotmányos élet tevékenységének legerényteljesebb kifolyása azon gondoskodás, melyet egyetemesen az árvák ügyére kell fordítani. E tettben nincs tényleges hála, itt csak kötelességet ismerünk, itt csak hatás van, kevés a visszahatás, és a jövendő polgárok jólétéről gondoskodni a főhatalomnak éppoly nemes, mint szép hivatása. Igen, mert amint ez ügynél nem csupán a száraz igazságosság, hanem a szív és részvét szabnak törvényeket, úgy a meghozott törvények alkalmazásához nagy föladozás kívántatik. Egygyé tenni az igazságos törvényt s az ezer családi és személyi környűállásokkal, mi csak a szíves odaadás fáradságának feláldozásával kivihető. Tenni mindent hajlammal, nem érdekért, az akarat ne a kényszerítés, hanem a kötelesség szíves tudatának kifolyása legyen. Természetes e szerint, hogy az árva ügyi kezelési rendszernek is az alkotmányos nemzet munkássága és a társadalmi kifejlettség minősége az alapja. Voltak és vannak önző vállalatok, melyekből már meg van vagy következik azon haszon, mely a válalkozót illeti, de itt egy harmadiké a nyereség, mi oka annak, hogy az árvaügyi rendeletek szigorú pontossággal nem alkalmaztattak eddig úgy, hogy a közös emberiség kötelességteljesítése nevében el lett volna látva mindaz, ami kell. Több, az árvaság kezelésére nézve hibátlan alapvonalak találtatnak bár a nemzet legrégibb szokásai és törvényeiben, de hogy azok napi alkalmazása nem volt kielégítő, az igaz, s hogy több és a mainál még számosabb visszaélések lehettek ez ügy körül, onnét lehet gyanítani, hogy a jogi fogalmak szűkebb korlátnak lévén, a legjobb akarat mellett is történtek jelenre is kiható hibák és tetemes visszaélések. Volt árva, kit az apai gond és szorgalom, jóllétben, gazdaságban hagyott, és a gondatlanság mindenből annyira kivetkőztette, hogy a törvényes kor beállván, a férfiú cselekvés ideje keserű ébredés volt, mert az apai nagy vagyonnak csak némely maradványára lehetett már találni. Ha az árvaügy-kezelési rendszert a bukott absolut kormány alatt tekintjük, nem csodálkozhatunk azon, hogy azt akkor öszhangzásba hozni lehetetlen volt; ennek egyik oka ott rejlik, hogy a nemes és nemtelen árvák dolgai a nemzetegyenlőségi jogok ellenére külön hivatati osztályok által kezeltetvén, csaknem egészen különváló törvények s eljárások alá tartoztak. Innét magyarázható, hogy némely helyen az árva ügyek máig is számvétel nélkül hevernek; a hivatalok ez ügy kezelésénél nem eléggé jól lévén felosztva, a helységbeli gyámatya könnyelműen késett vagy el is maradt a bíróságnál teendő azon jelentéssel, melyre következendett bírói eljárás fóltevően hathatott volna az árvaügy körüli intézkedésre. Más részről e tárgynál a tálságban találunk tévedéseket, ugyanis, ha történt, hogy az illető gyámatya által felhiva, a járás bíróságnak ideje jutott e tárgy körül intézkedni, — legalább a gyakorlat igy mutatta, — ekkor néha az intézkedő biró túlbuzgó volt a pártfogolásban, mindent az árváért, s keveset tett a családi békéért, a helmét vagy harag vagy per következik, mely az árvának jelen s jövőre egyiránt káros következéssel lehet Szóval, az elkopott rendszer rákmenetű lassúságánál fogva az árvaügy sokat szenvedett az által, hogy mig egy árvánál a szó szoros értelmében az utolsó betűig intézkedett a hivatalnok — addig száz meg száz árva legsürgetőbb szüksége, főbaja elintézetlen maradt. (Vége következik.) Künn az erdőben vagyok ... Künn az erdőben vagyok, Fekve pázsiton. — Bus szivemmel minden itt Oly közel rokon. Méla csend köröskörül, Szellő sem mozog. Bánátim között is itt Oly nyugodt vagyok. Nemsokára fülmire kezd el hallani. Vig e dal, mint egykoron Éltem napjai. S mily roszul esik nekem, Hogy ha más vidám. Bus dalt halljak bánatost, Ez fér csak reám. Teljesül kivánatom, Hallok bus danát, Mely szivem mélyén olyan Kínnal reszket át. Szivemhez szólóan egy Gerle énekel, S végtelen búbánatot Érez a kebel. — Kis madárkák, szóljatok, Mondjátok nekem: Mi fakasztol dalra, mely Heves érzelem ? — „„Szerelőmnek zengek én''“ Szól a fülmise. „„Szeretőmért bánkódom““ — Nyög a gerlicze. Kis madárkák, én híven Osztom sorsotok, Szivem mélyén érzem azt, Mit daloltatok. Volt szeretőm mint neked Van most fülmise! Nincs szeretőm, mint neked Nincs most gerlicze! 11 Várszegi Vilmos. (Életkép.) Szőcs uram jó hirű miskolczi csizmadia volt, s nagy hite járt, mert négy megyében nem volt csizmadia, aki olyan csinos, olyan jó, és olyan olcsó csizmát tudott volna csinálni, mint épen ő. E mellett takarékos és becsületes is lévén, idővel szépen megszedte magát, és Miskolcz városa első polgárai közé számította, sőt városi tanácsnoknak is meg akarták választani több ízben, amit ő azonban állhatatosan visszautasított. Volt két szép, értelmes gyermeke is: egy leánya Erzsike, a város legszebb leánya, s félig-meddig a jegyző mennyasszonya, s egy fia, Jóska, ki tengerész-cadet volt. Mert Szőcs uramnak nem volt meg az a balhiedelme — mint sok másnak, hogy a fiú csak apja mesterségében lehet boldog és szerencsés, azért taníttató fiát. Azonban egy bogara volt Szőcs uramnak. Egyszer valami mechanikai könyv akadván kezébe, azt szorgalmasan tanulmányozta, és egyszerre az jutott eszébe, hogy ő valamiféle gépet talál fel. Már akkormindjárt külföldre akarta menni, hogy ott a mechanikát tanulja, de barátaink sikerült őt e szándékról lebeszélni. Most azonban újra kitört rajta a — mondhatnám betegség, és közölte szándékát a fiatal jegyzővel. Ez ellent mondott neki határozottan, s jól a lelkére beszélt, hogy ne hagyja így családját a nyomorba sülyedni. De Szőcs uram ezúttal nem hagyta magát lebeszélni: „Nem is tudja jegyző úr, mondá, hogy milyen nagyszerű tervem van. Most kimegyek Bécsbe, azután Párisba, Londonba, talán még Amerikába is; ott gépészetet tanulok, s meg is csinálom mintáját egy nagyszerű gépnek, melyet most tervezek. Már meg is vannak hozzá nagyrészt a rajzaim. A műhelyem addig zárva marad, eladom a felső határban fekvő búzaföldemet, abból leányomnak is, fiamnak is, meg magamnak is jut elég erre az egy esztendőre, míg oda leszek, azután a gépemet eladom, és majd csak megsegít az isten tovább is.“ „De hogy gondolhat ilyet édes Szőcs uram. Nem sajnálná azt a sok munkával szerzett szép földjét ilyen haszontalanságra elkölteni. Higgye el, nem lesz jó vége.“ „Eh lári-fári. Hogy ne lenne jó vége, mikor már egészen készen vagyok a tervezettel, úgy, hogy gépemnek sikerülnie kell. Bánom, hogy a múltkor el nem mentem, már most híres gépész volnék !“ Hasztalan intette a jegyző, Szőcs uram, nagyon megvetette benne a lábát, hogy kimegy. „Ha itt nem is tarthatom, gondolá a jegyző, legalább megveszem földjét, hogy a családban maradjon.“ S amint gondolta, ki is mondotta. Az árban hamar megegyeztek, a jegyző kifizette, Szőcs uram pedig, úgy ahogy rendben hagyván a házát, elment gépésznek. Először is Bécsbe ment egy gépészhez tanulni, de persze nem volt meg az alapismerete s így semmire sem ment. A lakás és élelem pedig drága volt Bécsben, ő tehát elhatározta, hogy elhagyja gépészét, ki — szerinte — semmit sem tud, és Párisba megy. De természetesen itt sem kedvezett neki a szerencse. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva.