Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1876
As iskola és a család.") Szinte szabálylyá vált már az iskolai évi értesítőket valamelyik szaktudomány köréből vett értekezéssel bevezetni. Nem ok nélkül térek el e bevett szokástól, tudományos értekezés helyett paedagogiai irány- vagy vezérczikk félét adván. A vallás- és közoktatásügyi ministérium még az 1875/6-dik tanév végén a középiskolák számára új rendtartást adott ki, mely a középiskoláink újjáalakítására irányuló intézkedések között fontosság tekintetében épen nem foglal el utolsó helyet. Csalódnék, aki azt hinné, hogy nálunk a nagyközönség is szokott az ilyen intézkedésekről magának tudomást szerezni. Sőt, amennyire én tudom, szélesebb olvasókörnek szánt lapjaink, akár a fővárosiak, akár a vidékiek, nem is tartottak kötelességüknek a dologhoz s a dologról behatóbban szólni. Pedig van e rendtartásnak egy pontja, mely nem a tanároknak, hanem épen a nagyközönségnek szól, és mely kevés szóval igen sokat mond. A rendtartás 13. §-ának vége ugyanis ekkér hangzik: „A szülők vagy helyettesek egyszersmind kötelezettséget vállalnak saját gondviselésökkel gyászolítani az iskola törekvését.“ E mellett a rendtartásban még több ehhez hasonló passus is fordul elő, mely szintén a szülők közreműködésére appellál. Az ember szinte hajlandó vagy feleslegesnek vagy reszjelnek mondani, ha olyan követelmény, mely önkényt értődik, ott pedig, ahol önkényt nem értődik, csak pium desiderium marad, törvénybe vagy rendeletbe foglaltatik. Avagy van-e valaki olyan véleményben, hogy a szülő, midőn gyermekét az iskolába adja, ezzel egyszersmind leveszi róla kezét és tisztán csak a tanítóra bízza annak szellemi és erkölcsi nevelését? És viszont van-e valaki, aki azt hiszi, hogy ott, hol a szülők gyermekeik iránt való legszentebb kötelességükről megfeledkeznek, a rendelet szava nem lesz pusztában elhangzó kiáltás? Felesleges-e, részel-e a középiskolai rendtartásnak fentebb idézett pontja? ez az, mire a következő sorokban feleletet keresek, megvizsgálva egyszersmind, hogy miben áll az a közreműködés, melylyel a szülők az iskola törekvéseit gyámolíthatják. Nem fogok valami tudományos apparátust használni, de azért szavaim, legalább a szülőkre nézve, kiknek e lapok elsősorban szánvák, talán lesznek olyan érdekesek, mint valamely elvont probléma fejtegetése, melyben csak a szakember tud gyönyörködni. *) Megjegyzés: Nagy Alajosnak „Ifjúságunk elszilajulása“ czímű figyelemre méltó röpírata, sajnálatomra, csak akkor került kezeimbe, midőn e lapok már sajtó alá adattak. Optimista hírlapi referenseink talán nem fognak oly könnyedén elsiklani az égető kérdés fölött, ha hallják, hogy más táborból is hangzik az intő szó. 1*