Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-04-08 / 29. szám

nak megfelelő állandó uszoda lenne, melyben nyáron át a tikkasztó meleg elöl a hideg víz jótékony hatású karjai közé menekülhetnénk. A lefolyt év alatt, ismételt ízekben lehetett ol­vasni a helyi lapok hasábjain, hogy egy buzgó ügy­­barát kezdeményezése folytán társulat van alakulóban, melynek czélja lenne egy uszoda felállítása részvé­nyekre. A terv azonban, bármily szép volt,­­s bármily könnyűnek látszott a kivitelre nézve, mégis csak terv maradt; úgy jártunk evvel is, mint számos részvény­társulattal, hogy elmosta a víz, csakhogy azzal a kü­lönbséggel, hogy az uszodát elmosta, még mielőtt lé­tesült volna. Hogy a hidegfürdő az egészség fönntartására, a test edzésére mily jótékony hatással bír, az elismert igazság, azt fejtegetni e téren, úgy hiszem felesleges; nem is szándékom ezt fejtegetni, csupán csak azért említem föl, hogy elismerjük, miszerint a hidegfürdő az egészség fönntartásának, sőt visszaszerzésének egyik hatalmas tényezője, mégsem teszünk semmit, hogy a hidegfürdő használhatása szempontjából nyílt folyóra uszodát építenénk, hanem lubiczkolunk abban a sár­­fészekben , melyet tófürdőnek gúnyol a közvélemény. Részemről semmi kedvet sem érzek, magamat a csa­lódás bölcsőjében ringatni, s egyátalán nem szeretem a divattá vált magas tervek erőnket felülmúló régiói­ban , túlfeszített szárnyakkal röpködni, — honnan a szárnytörötten alázuhanás egész bizonyos,­­ hanem erőnkhöz mért áldozatok árán könnyen és gyorsan keresztülvihető eszközökkel kívánnék az uszoda kér­désén segíteni. Az uszodára nézve egy nagyon alkalmas hely lenne a sörház-malom feletti folyó, úgynevezett „nagy­­hajlás“ része, hol a folyó vize, miután itt szélesebb mederben nyúlik el, ki fogná szolgáltatni a kivontató vízmennyiséget. Azok az apróbb munkálatok, melyek a part rendbehozását illetnék, részben és kicsinyben magánosok, részben és nagyban közmunka által vég­­rehajhatók lennének. Az út a nagyhajlásig a csatorna mellett vezet el s odáig több nyári mulatóhely van, hol a tervbevett uszodából járó közönség mindjárt ét­kezhetik is. Bárki megtekintheti is e helyet, oly czél­szerűnek fogja találni, mint a város bel- vagy külte­rületén több talán nem is találkozik. Az uszoda építését illetőleg úgy vélem, hogy a korcsolyázó egylet tenné a kezdeményezést, illetőleg az építést, az egész uszoda összeállítása és csinos be­rendezése alig kerülne többe 1000—1200 írtnál. Ezen összeget kölcsönre vehetné fel a választmány törlesz­tésekre, sőt találkoznának a városban oly buzgó ügy barátok kik e czélra adakoznának is. Minden évben nyáron át kiadná a választmány az uszodát egy jónevű vállalkozónak, ki fizetne egy nyári évadra 200 frtot, s igy az uszoda jövedelméből 5—6 év alatt kikerülne az építési költség. Vannak talán kik azt mondják, hogy 200 frt. sok egy saisonra, épen nem, mert ha akad a vállalkozó, ki a tófürdő­ért 100 frt. bért fizet, szívesebben vállalkozik, ha csi­nos, kényelmes uszodába mehet, hol tiszta, egészséges víz van, s a­hol mindenesetre tetemesen nagyobb lenne a forgalom, illetőleg a fürdők száma. Végül ha 5—6 év alatt le lenne törlesztve az építési költség, akkor a vállalkozók választmánya az uszodából bejövendő haszonból a részvényeseknek járó I­V. Vagy, mivel a küzdők közül elesik egy: hátra kell-e maradni a többieknek ? A hátralékot törleszthetné, mi ha megtörtént, az uszoda a város tulajdonába menne át, s ennélfogva méltányos is volna, hogy az építkezéshez vagy a telek át- vagy bérbeadásához a város is járuljon segítséggel. Ez szerény véleményem Hiszem, hogy ez után létesülhetne legkönnyebben, szóljanak hozzá mások is, kik a közegészség ügyét szívükön hordozzák, hisz nincs szó százezerekbe kerülő vállalkozásról, hanem csak egy deszka alkotmányról, hol városunk közön­sége nyáron át üdülést keresne, s hová az égető nap­sugarak elöl a habok közé menekülhetne egészségének fentartása szempontjából. Jean d’ Or. V. így gondolkozik Barlaki Róza barátném is, ki nem figyelve intő szózatomra, oly örvény szélén játszott minő szegény Luizát már elsodra. Szegény Luiza! Boldog Róza! Mi egynek kárhozat; a másiknak üdv lehet. — A természet mindig és mindenben egy és hű magához. Nincs enyészet: mert mi egynek az: a másiknak élet------Róza szép volt, 17 éves és érző szívvel birt. Szegény vala ugyan, de művésznőnek képezé magát s a siker­­ homlokán volt írva. Neki czélt kellett érni, győznie miden akadályon, s még elévült jogok sánczai sem tartóztathatták fel dicső czéljában. Csak egy szikla volt, melynél hajótörést szen­vedhetett és ez saját szive volt. Gyakran mondám neki: „Ha csúcsán állsz a hegynek, ám fonass koszor­­­rut halántékaidra, fürödjél a napsugárban s kéjelegj a dicsőség mámorában; de mig útban vagy, ne tekints a virágokra, melyek jobbra balra csáb illattal kecseg­tetnek ; ha utánok nyúlsz eltérsz utadról s a magas szél helyett, mélységet találsz!“ így beszéltem én; de máskép hangzottak H** Oszkár csábszavai. Pedig Oszkár a főváros legcsinosabb ifjainak egyike volt. Senki szebben nem ülte meg lovát és kecstel­­jesebben nem hordá kalapját. Öltözete mindig legutolsó divat szerinti s nyakkendőjének csokra utánozhatatlan A szőlödézma-váltság fejében befizetett össze­gek beszállítása iránt a pénzügyminiszter körrendeletet intézett a pénzügyigazgatósághoz és adóhivatalokhoz. Több oly eset fordult ugyanis elő, hogy szőlödézma váltsági tartozások fejében egész éven át beszedett pénzeket a községi elöljárók csak az év végével szál­lították be az illető adóhivatalokhoz; továbbá, hogy a volt és ha gömbölyű üveget szorítva félszemére, mellét kifeszité s ballábát szabályos szegletben a jobbik mögé húzván a szinházban valamely oszlophoz támaszkodék s e kiszámított és mégis fesztelen helyzetből hóditó tekinteteket lövell szépekre: meg kelle vallani, hogy első helyet foglal el a piperköczök között. Feje üres volt, de erszénye tele ... szivében nem vala érzés, de ötletei megnevettetők. Kedélyt hiába kerestek volna nála, de azon gyakorlott sima társalgásban, mely a szalonok látogatói legjámborabbjaira is rátapad mesterét kellett keresni. Ily emberek semmik, lelkes műveit hölgyek előtt, szívesen látottak bizonyos kort meghaladt kaczér hölgyeknél és­­ igen veszedelmesek ártatlan ifjú lá­nyoknál. És Róza csak 17 éves volt és Oszkár minden alkalommal megkülönböztette őt. VI. Három hónap óta Róza szive valóságos ostrom­­állapotba volt helyezve. Melyik fiatal szép leány ment hiúságtól? Rózának tetszett, hogy a gazdag ragyogó H** Oszkár, ki a főranguak tánczvigalmaiban első szerepet játszók, és a nagyságos hölgyeknél mindenkor szívesen látott vendég vala, mellőzé a magas köröket s képes volt ő érte a szegény leánykáért, a legnagyobb esőben esernyő nélkül, fénymázos Jopánban, az utcza egye­netlen kövezetén fel s alá járni, csakhogy pillanatra találkozzék vele, midőn anyjával a színházba ment. Neki tetszett, hogy felébredésekor minden reggel megfoghatlan módon, gyönyörű bokrétára estek szemei, mely tündéri után látszék érkezettnek. Neki tetszett, hogy nem léphetett ki az utczára a nélkül, hogy Oszkárral ne találkozzék. Neki tetszett, hogy Oszkár mindenkor szerényen üdvözlötte és illő távolságban kiséré. Neki tetszett, hogy a színházban Oszkárnak csak rajta függnek szemei s figyelmét sem a fényes közön­ség, sem az érdekes előadás nem bírták hűtlenné tenni Hiába mondom, hogy Oszkár egyike azon er­­bereknek, kik a nélkül, hogy erős lélekkel vagy meleg szívvel bírnának, múlékony, de heves szeszélytől inge­­reltetve, oly tettekre képesek, minek csak kivételes lények sajátai. Oszkár mézes csábszavai könnyebben megtalálták az utat szivéhez, mint a hű barátnői szózat; és az időben midőn Luizát megtaláltam, Oszkár utolsó levele a legszenvedélyesebb hangon csengett egy légyottért. Azonban bár azt hive Róza, hogy mit Oszkár iránt érzett, az szerelem; volt mégis annyi nőiség szívében, hogy e levélre kissé meghökkent, sőt ez elhirtelenke­­dett lépése a különben ügyes szerelem-lovagnak, inkább ártott, mint használt vérmes reményeinek. És egyenesen ennek tulajdonítám, hogy midőn Luiza egyszerre csak elmaradt a gőzösről s én néhány napi aggodalmas várakozás után elhatározom, hogy min­den áron fölkeresem, s végre Rózához sietek, segélyét föl­kérendő, a vidor leánykát gondolkozónak, lehangolt­nak s gyöngéd figyelmeztetéseim befogadására hajlan­dóbbnak találtam. Elmondom neki röviden, hogy ismerem Luizát, mikép találtam fel őt újra s hogy veszitem el. És öt percz múlva az utczán valánk, hol szerencsénkre, ez alkalommal nem találkoztunk Oszkárral. (Folytatása következik.) 118 H a t ó s a g i é l e t. Az állandó választmány t. ez. tagjainak. A folyó évi május hó 1-jén tartandó bizottsági közgyűlés tárgyainak előkészítése tekintetéből, folyó hó 10-én d. e. 10 órakor választmányi ülés fogván tar­tatni, van szerencsém erre az állandó választmány tisztelt tagjait ezennel meghívni. Kelt Székesfejérvárott 1876. ápril 3 án. Báró Miske Imre, Fejérmegye alispánja. Egyletek és intézetek. — A fejérmegyei takarékpénztár forgalmi kimu­tatása az 1876 ki év első negyedéről. Bevétel: Pénz­tári maradvány 187­5 röl 20573 frt. 86 kr. Betétekben 67837 frt. 96 kr. Visszafizetett váltókból 217962 frt. 83 kr Visszafizetett jelz. kölcsönökből 1159 frt. Visz­­szafizetett előlegekből 6774 frt. Folyó­számlabeli köve­telésekből 51082 frt. 77 kr. Különféle kamatokban 10104 frt. 91 kr. Illetékekből 1384 frt. 50 kr. Nyomtatványok­ból 3 frt. Házbérből 537 frt. 50 kr. Részvényátirási díjakból 1 frt. Visszatérített, költségekből 50 kr. Ösz­­szesen 377421 frt. 83 kr. — Kiadás: Visszafizetett betétekre 63055 frt. 12 kr. Betéti kamatokra 275 frt. 15 kr. Leszámitolt váltókra 214016 frt. 61 kr. Jelz. kölcsönökre 7710 frt. Előlegekre 2800 frt. Folyó­szám­labeli tartozásokra 65226 frt. 90 kr. Különféle kama­­­­tokra 727 frt. 23 kr. Kezelési költségekre 355 frt. 5 kr. Fizetésekre 749 frt. 97 kr. Osztalékra 6578 frt. Kész illetékre 313 frt. 2 kr. Jótékony adományokra 330 frt. 3% betét kamat bélyegdíjra 469 frt. 48 kr. Adóra 300 frt. Házbérre 125 frt. Készpénz maradvány 14390 frt. 30 kr. — Összesen 377421 frt. 83 kr. — Kelt Székesfe­jérvárott 1876. márczius 31-kén. — Stcelly Benső s.k., titkár. Pete Dani s. k., pénztárnok. Közérdekűe­k. szölödézma váltsági tartozásoknak a törvény által meg­engedett törlesztése nem az adóhivatalnál, hanem a községi elöljáróságnál eszközöltetvén, a mellett, hogy a pótlagos ki és befizetések iránt számos nehézség merült fel, még a jelzálogi terheknek kikeblezése is késedelmet szenvedett. A körrendelet mindezeknél fogva meghagyja, hogy a községi elöljárók szigorúan figyel­meztessenek, miként a beszedett pénzeket minden hó végével az illető adóhivatalba annyival inkább szállítsák be, minthogy ellenkező esetben késedelmi kamatok felszámításának lesz helye teljes fizetés, vagyis az ösz­­szes hátralevő váltságtartozásnak egyszerre lefizetése pedig csak az adóhivataloknál eszközölhető. Az adófelügyelői intézmény életbeléptetése július hóban biztosan várható. Az erre vonatkozó mun­kálat— úgy a teendő dologi, mind személyi intézke­désekre vonatkozólag — mind rendben van, s csak a miniszter visszatértére várnak, hogy azok foganatosí­tásaihoz fogjanak, összesen mintegy 400 hivatalnok fog kineveztetni; az egyenes adók kezelési módozatá­nak változása azonban másrészről 490 eddigi hivatal­nokot ment föl állásától, s így az újonnan alkalma­zandókon kívül 90 jut disponibilitásba. Az adófelügyelő osztály tanácsosi ranggal bir s a pénzügyi kormányzat terén jártasság s képesítettség kivántatik meg tőle; kineveztetik az adófelügyelő mellé titkár, kitől szintén pénzügyi s ezenfelül jogászi képzettség követeltetik, ez van hivatva esetleg az adófelügyelő helyettesítésére, s a közigazgatási bizottságban való képviselésére. Ki­neveztetik ezenfölül kerületenkint a szükséghez képest egy vagy több fogalmazó is. Levelezése­k. Székesfejérvár, april 5. 1876. A „Székesfejérvárnak“ ez évi 28 dik számában Károly János tétényi esperes plébános úr „Valami a székesfejérvári püspöki megye száz éves fennállásának megünnepléséről“ czím alatt felhívást intéz e megye műveit közönségéhez, melyben e püspöki megye száz éves fennállásának alkalmából az egyházmegye törté­nelme, monographiája megírását indítványozza. Mint illetékes forrásból vett értesülést közölhet­jük az érdeklődő t. cz. közönséggel, miszerint ő mél­tósága dr. Dulánszky Nándor megyés püspök úr mártius hó első napjaiban maga köré gyűjtvén szé­keskáptalanját, a püspöki megye száz éves fennállá­sának megünnepléséről tanácskozást tartott, melynek folyamában nemcsak az egyházi ünnepély megtartása forgott szóban, hanem egyúttal épen mélt, és főtiszt. Pau­er János felszentelt püspök és nagyprépost úr fel is kéretett, hogy az egyházmegye száz éves fenn­állásának történelmét megírni szíveskednék, mit e mél­tósága egész készséggel meg is ígért. E szerint az itt indítványba hozott ügy már el­határozott dolog, és miután a tudós nagyprépost-püspök úr azt szíves készséggel kezébe vette, kipróbált szak­­tudománya teljes kezességet nyújthat az iránt, hogy semmit elmulasztani nem fog, a mi megkívánható, hogy a mű úgy az egyházmegyéhez, mint az író tudós ne­véhez méltó legyen. —y.—

Next