Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-06-03 / 45. szám

nél tudnák ott fönn, hogy mit ők akarnak, nem csupán egyes ember nézete, hanem egy választókerület közóhaja. Az imént elmondottak után ajánljuk tehát képviselőinknek, hogy gyakrabban jelenjenek meg választóik körében, kitudandó azok őszinte nézeteit s érdekeit. Leghelyesebb volna, ha kerületük intelligenciájából — ide értve minden osztályt, állandó bizottmányt szerveznének, melynek gyűlésén megjelenve kitudnák kerületjük érzelmét, megismernék érdekét és óhaját. Ajánljuk ezeket pünkösdi ünnepekre megfontolásul képviselőink figyelmébe. Legyenek igaz őszinte képviselői azon kerületnek mely megválasztá őket, s legyenek valóban „tribunus plebis,“ a nép igaz tribunjai. Tegyenek mindent azok érdekében a mit lehet, mert igy fogják előmozdítani az egyesekből álló nagy haza összes polgárainak várva-várt jólétét. Szigetfői. Misipari és történelmi eml-illitás Bapesi — Eredeti tudósítás. — m. Közleményeim szűk keretében még nem emlékeztem a kiállítás festészeti műremekeiről. Pedig vannak itt, melyeket a külföld méltán irigyelhet tőlünk. A 15. század utolsó negyedében virágzott Leonardo da Vinci egy hires krétarajza, melyre büszke lehet tulajdonosa, gróf Eszterházy Miklós, a legnagyobb mű becsű ezek közt. Ábrázolja a szent családot, Annát, ölében a szent szűzzel, ki ismét a báránynyal játszó gyermek Jézust tartja. Vagy mintájául szolgált e karton a párási Louvreban őrzött hasontárgyú képnek, vagy ennek csak másolata. Némelyek szerint nem is ered, legalább egészen, a nagy mestertől, hanem annak híres tanítványa, Luinitól; akár úgy, az tény, hogy megbecsülhetlen értékű műremek. Történelmi úgy, mint művészi becs dolgában vetélykednek a 17 ik század leghirnevesb festőinek: Mányoky és Kupeczkynek remek arczképfestvényei. A magyar név dicsősége bezengte a bérczeket s túllépte már akkor is honunk szűk határait hírünk, nevünk — nem csak a fényesemlékü Rákóczyak által, kiknek egyikét örökíté meg itt kitett vásznán Kupetzky, de e hírneves müvészeink által is, kiknek pazaron osztá a külföld a megérdemlett babért, s kiknek másodika: Mányoky, gróf Ráday Pált s hitvesét, Kajály Klárát festé le müvészi ecsetével a bámuló utókornak. Oly jól esik el merengni a képek előtt a régi időkről, régi dicsőségről. Régelmult idők, rég porladó szivek sörökig élő szerelem gondolata, mi könyet csal szemeinkre, ott egy fülkében, Czobor Erzsébetnek férjéhez, Thurzó György nádorhoz 1594 ben írott levele előtt, s szent érzelmek ihlete ad szárnyat a képzelemnek, tekintve a levélhez mellékelt kis ibolya csokrot, melyet ezüstfonállal gyengéden szerető nő ujjai fűztek össze a távol ezel atyja Magyarországba jött s fiát a koronával, hisz jelekkel s temérdek kincsesei az országból kilopta. Ottó Prágába ment s a koronát visszakapta Venczeltől s kereskedőnek öltözve lopódzott az országba, mivel Róbert Károly hívei mindenütt leselkedtek utána és sötét és eleni bolyongtában a koronát s díszjeleket elvesztette; de ismét szerencsésen megtalálta s Fejérvárott a veszprémi püspök által magát megkoronáztatván, nagy pompával vonult Budára, bár az esztergomi érsek átokkal sújtotta. Ottó ezután Erdélybe ment, hogy magát mint királyt bemutassa; de Apor László erdélyi vajda pártkirálynak tekintvén, a korona és díszjelektől megfosztotta, magát pedig börtönbe záratta, várván, hogy Ottó, vagy Róbert Károly fog e koronáért többet ígérni. Ekkor uj korona készíttetett azzal R. Károly másodszor is megkoronáztatott; ekkor Ottó szabadon bocsáttatott Apor pedig kiadta sz. István koronáját, s az ország nagyjai Csák Mátén kívül Fejérvárra gyűltek össze s Róbert Károly harmadszor is megkoronáztatott most már sz. István koronájával és többé senki sem merte törvényes uralmát kétségbe vonni. Róbert Károly tehát törvényes királya lett a magyarnak, de a pártviszály azért dúlt a hazában. Csák Máté több elégületlenből hatalmas pártot alakított s elpusztítván Nyitra, Bars-, Solt-, Torna-, Gömör- és Sárosmegyéket megsarczolván Esztergomot, Komáromban telepedett meg. Róbert Károly sereget gyűjtött, hogy a lázadókat megfékezze s a Tarcza mellett a rozgonyi-völgyben megtámadván őket iszonyú mészárlássá fajult az ütközet. Magyar a magyart, hütelen alattvaló a gyűlölt urat, elkeseredett ur a hitszegő alattvalót vágta, kaszabolta s e véres küzdelem után a királyé lett a győzelem s Csák Máté eltűnt, nem tudni hol hogyan bevégezte nyugtalan életét. (Folytatása következik.) harczban küzdő hitves számára — három századdal ezelőtt. ... S kit ne lepne meg kellemesen, ki ne mosolyogna a naiv stylus felett, ha olvassa a levél bevezető sorait: „Az en eletemygh sjvbvel való solgalatomat ajánlom kigyelmednek en edes serelmes sivem vram kjvanok az úriszentvel kigyelmednek en édes gyönyörűseges lelkem minden lelki es testi jókat es jó se rentset... “ (Azaz: „ Életemig szivemből való szolgálatomat ajánlom kigyelmednek én édes, szerelmes szivem uram; kívánok az úristentől kigyelmednek, én édes gyönyörűséges lelkem minden lelki és testi jókat és jó szerecsét__“) Hjah, Czobor Erzsébet, már mint neje a nádornak tanult meg írni férje kedvéért, s azután — mint a nádor ugyanitt kitett leveléből láthatjuk — nem is épen roszul stylizált; persze az írása ma utolsó lenne bármely leánytanoda negyedik osztályában. Ez ily kellemes benyomást gyakorol ránk egy 17 ik századi velenczei tükör, tükörüveg kerettel és fejdíszszel, a Koháryak s ma Coburg herczeg szent antali uradalmából. Hány szép hölgy készitette már toilettjét e gyönyörű tükör előtt, mely egykor fátyollal lehetett takarva, mint ezt homlokzatának furcsa magyar felirata bizonyítja: /):Roncsd ez suporlatott, s nézd, kit szemed látott: Ékes, deli, szép e, vagy rut, szája tátott?“ A Szögyényi-Marich Mária úrnő tulajdonát képező, ritkabecsü, óraművel ellátott, ezüst feszületet is volt alkalmunk megszemlélni. — Gyönyörű mű ez. A feszület fején látjuk a saját képem órát, míg az elül virágfüzérrel s kétoldalt miniatűr vázákkal díszített ezüst talapzaton még a hét és hónap napjait név és szám szerint feltüntető három szám lapot találunk; a mutató mindegyikről hiányzik. Sok év folyhatott el azóta, mikor mozogni megszűnt e szép óramű, mint szintén a Tököly Imre órája, mely oszlopfőn emelkedő földgömböt képez, melynek kerületére irvák a számok; lent az oszlop mellett török áll, kinek mozgó jobb keze bizonyosan az óra ütéseit jelezte kivont kardjával. Gróf Zichy Jenő úrtól kiállítva ismét két érdekes műtárgyat találtunk. Egyik ujabbkori egyházi diszitmény román ízléssel: sugáros kereszt, a fölfeszített Megváltóval közepén, rámában, s felül kisebb kereszt- A másik sokkal nevezetesebb: rámában foglalt kehlheimi kőtábla vegyileg edzett dombormivű, két hasábos, göthbetűs felirattal. Fent czimerféle alant az utonszülött megváltót imádó pásztorok képe, s a szöveg végén a készítő nevét (Andreas Peschu) és a készítés idejét (Anno 1633.) jelző két hasábos sor látható. Érdekesnek tartom még itt gr. Andrássy Manó nagybecsű fegyvergyűjteményéből kiemelni egy régi püspöki kardot, melynek lapjára az egész naptár van bevésve, minden egyes napra eső szent nevekkel, s egy régi — mint én hallottam—Spanyolországból hozzánk került izraelita kardot, melynek lapja héberbetűs következő feliratot visel: „Jehovah! Odonáj! — Lehie Schem Odonáj mevaruch!—Oz Jeschuosi!“ — (Azaz: „Uram, Istenem! Legyen áldott a te neved!— Ez üdvöm támaszsza!“) Mint igen érdekes történeti emlékeket nem hagyhatom említetlenül a gróf Khuen-Néderváry Károly tulajdonát képező árpádkori nagy viasz függőpecsétet, mely III. András magyar király nevét s czimeit viseli, ugyanazon András királyéit, ki a várbeli helyőrségi templom boltos ívei alatt aluszsza álmait; valamint a Báthory Istvánnak lengyel királylyá történt megválasztatásáról szóló okmányt sem, a királyválasztó lengyel rendek és országnagyok hatvanhét kisebb-nagyobb, lefüggő pecsétjével. Mielőtt a tárlat legkiválóbb gyöngyeit képező, mesés értékű egyházi kincsekre térnék át, röviden fogom, csupán futólag, érinteni a történelmi, mű és népismei szempontból kiválóan érdekes tárgyak s emlékek legbecsesbjeit Ilyenek az ambrusi gyűjteményből ő felsége által átengedett tárgyak egytől egyig; különösen pedig a szerencsétlen IIdik Lajos király arczképes aczélfegyverzete és pánczélinge, minkettő világosan utal egykori tulajdonosa gyenge, teljesen ki nem fejlett testalkatára. Továbbá Mátyás király és neje Beatrix fehérmárvány, domborművű arczképei, melyeknek gipsz utánzatai a nemzeti múzeumban is láthatók. Zrínyi Miklós sisakja és kardja, a szigetvári hős nevét viselő pecsétnyomóval a kardmarkolat végén; I. Szolimán szultán aranynyal kirakott kar védje s II. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem buzogánya és kardja stb. — A magánosok tulajdonait képező tárgyakból pedig első helyen kell a hires Pálffyféle billikomot kiemelnem, melynek aranyzománcz munkájáról a műértők elragadtatással szólnak, a rajtalevő drágakövek pedig mesés értéket képviselnek; a hős Pálffy Miklós 1598-ban kapta Győr visszavételéért emlékül az alsó ausztriai rendektől s ma a Pálffyak herczegi ágának hitbizományi tulajdonát képezi. Kinizsi Pál imakönyvét, Hunyady Mátyás királyunk felöltönyét (világosszinü selyemkelme rózsa szinű virágok- s három három paszomántos, aranyos gomb- és kapcsolóval), Nik Lajos vörös bársonytoku kardját, Eszterházy Pál nádor kék és meggyszin bársony, aranynyal, ezüsttel gazdagon hímzett két öltözetét, Koháry István dúshímzetű, sárga selyem atilláját kék béléssel,és a hazai zománczoló művészet pár század előtti állapotára szép fényt vető, gyönyörű mívű, aranyzománczos, drágaköves mentekötöket, forgókat, boglárokat és öveket ki tekinthetné meg néma lelkesültség nélkül ama rég letűnt szép napok után! S ki érdekkel viseltetik a műipar nemesebb termékei iránt, alig tud megválni gróf Zichy Ödön kiváló edény gyűjteményétől, mely a régi chinai és japáni zománcz művek remekeit egyesíti, vagy azon modernebb műipari tárgyaktól, melyeket gróf Zichy Tivadar és Tisza Lajos hoztak Keletindiából s Perzsiából. Magas érdekkel bir továbbá gr. Andrássy Manó hires gyűrű gyűjteménye, köztük II. Lajos király, II. Rákóczy Ferencz, Gusztáv Adolf svéd király s az Andrássyak gyűrűivel; gróf Zichy Tivadar fegyvertáblája, szép perzsa kardokkal; másokat a régi ezéhek czifra faragványu ládái fognak érdekelni s a 17-dik századi mesterlegények társpoharai s kancsói. — Ilyeneket bizonyosan Fejérvárról is lehetett volna kiállitni. Az emléktárgyak közöl legérdekesebbek a királyné ő felségének koronáztatása alkalmával felajánlott magyar aranyos fökötő, koronával, hoszszu fátyollal s aranyozott, hímzett zsebkendő, s az Eger város ajándékát képező nagy ezüst virágváza, rajta dús aranyfürtü szőlőtőkével. Továbbá József nádor egyszerű házi eszközei, köztük egy óriási fakó-zöld selyem esernyő, nehéz, sárgarezes nyéllel, melylyel bizony ma alig menne valaki az utczára Azután Széchenyi István kedvencz perzsa kardja, mely egykor Ney marschall tulajdona volt, ezüst burnót szelenczéje, zsebórája, melyet utolsó napjaiban hordott, s azon, szintén az ő birtokában volt furulya, melyet Milfayt hires zsiványnál, Sobri pajtásánál találtak elfogatásakor. Kiváló érdekű még a hires zeneszerző Hayden József hegedűje s tentatartója, melyet az elszegényült utódok készek eladni, s az I. Napoleon császár czimerét viselő, 24 személyre való ezüst asztali készlet.— És ki tudná számát, és ki tudná végét.... Az egyházak műkincseiről legközelebbi befejező tudósításomban. Szentirmai. — 190 — Az uj dalárdáról. A helybeli kereskedő ifjak önképző egylete egy dalárdát bír kebelében, mely a kereskedősegédek sorsa és helyzete következtében folytonos személy változásnak s e téren hullámzásnak van ép úgy, mint bármi más fiatalsági kör és egylet, kitéve. Ezt a midőn ugyan természetesnek találjuk, más oldalról akaratlanul fellángol elménkben a gondolat: vajha e téren a dalt és éneket kedvelő önálló kereskedők, hivatalnokok, iparosok stb. is felkarolnák ez ügyet, hogy így midőn egy fiatal egylet jövőjét mindinkább megszilárdítanák, más oldalról önmaguk, hozzátartozóik, de különösen a város s édes magyar hazánknak szereznének ez után is művelődést, haladást, ápolván a magyarral veleszületett nemzeti szép dalainkat. A dal a szív nemes érzületének hangos, érthető módoni tolmácsolása, s kinek erre a természettől hajlama, képessége van, aligha nem téveszti hivatását, ha azt együttesen, öszhangzatban nem kívánja érvévényesiteni. Egyházi isteni tiszteletünk, temetkezéseink, társas estélyek stb. nemdeszebbek, meghatóbbakká válnak, az öszhangzatos énekléssel? És fájdalom! oly ritkán részesülhetünk mindezekben. — Hol keressük az okot erre nézve? a részvétlenségben, vagy nemakarásban? Sajnosan kell jeleznünk, hogy ezek mai napság oly nagy szerepet játszanak mindenütt. Mindenki arról panaszkodik, hogy mi magyarok oly lassan haladunk mindenben. — Nézzünk körül egy kissé: nemde önmagunkban leljük fel a hibát?... Külhoni művészek, bámulat tárgyai nálunk, s azt pártoljuk és saját magunk művészete: közönyös előttünk!— El a részvétlenséggel, irtsuk ki keblünk mélyéből e durva nyomot, és tekintsünk a műveit államok felé s megsajnálva saját nemzetünket, karoljuk fel minden oly nemes intézményt, mely hazánk művelődését, fejlődését munkája s különösen a dal és ének iránt is ne viseltessünk oly részvétlenséggel, tudván azt, hogy: „dal az élet véghatára, egy nagy mély érzelmű dal.“ Önálló fiatal kereskedőink és iparosaink becses figyelmét pedig felhívjuk a kereskedő ifjak jó hirnevü dalköre meleg pártolására s abba való belépésre, mert higgyék el, a kereskedő ifjak jól szervezett dalárdája nemcsak ez osztály, de a város dicsősége leend. Dalárd I Iire K. Színházunkhoz a jövő szinidényre a szerződtetések egyre folynak, s igen helyesen a legmélyebb csendben, mely eljárást annyiban helyeselhetünk, miután ha a 38 tagú consortium minden tagja a szerződtetéseknél külön külön megkérdeztetnék — véghetetlen zavar állana be; a szerződtetések után a névsor sanctio végett úgyis be fog mutattatni a consortiumnak. Eddig már mint hallottuk szerződtetve van Kocsis Irma. Szerződtetve lesz a múlt éviek közül Bérczy és Kovács, mint ügyes festő. A Vörösmarty-kör május 28 án tartott gyűlése nem vette figyelembe Boross Mihály úrnak e lapban közzétett azon indítványát, hogy a körgyűjtés útján Udvardy Géza sírjához síremléket állíttasson, azért, mert mint indítvány nem lett bejelentve. Néhány évvel