Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)
1959-03-01 / 1. szám
Az iriskészítményen való vizsgálatokat idehaza klinikánk vezette be s azt hiszem eddig érdeklődésre számottartó néhány megállapítást tehettünk. Adatokat szolgáltattunk eddig a záróizom kettős beidegzését illetően a denervatiós érzékenység tényének módszerével, mely szerint az eddigi pharmakológiai észleléseket élettani bizonyítékokkal egészítettük ki s melyek szerint az iris záróizom sympathikus-ergotrop és parasympathikus-endophylaktikus systema által kettősen beidegzett izom. Ezeket a megfigyeléseket 1952-ben tettük s melyeket 1953-ban Hess megerősített. Más vizsgálatokban egyes mediátoranyagok (adrenalin, acetylcholin, histamin) ún. reversiójának okát keresve a szöveti calcium-ion szerepére sikerült rámutatni, más vizsgálatokban pedig egyes antihistaminikumok hatáskülönbségére vonatkozó adatokat szolgáltattunk. Ezek a vizsgálatok annyiban növekedtek értékükben, hogy azokat emberi kisen is végeztük. Miután a technikai nehézségek legyőzése után pharmakológiai hatásvizsgálatok megfigyelésére jobb feltételeink vannak, vállalkozhattunk további vizsgálatokra. A fiziológiás izomtónusváltozások zavaró hatását Hess módszeréhez hasonló methodikával küszöböltük ki, az eltérés csupán annyi, hogy a felfüggesztett készítménynél bronzlemez helyett finom drótszálat alkalmaztunk az emelőkar és a felfüggesztési pont közé. Jelen beszámolónkban a szemészeti therápiában is használatos hydralt ergotamin alkaloidának a hyderginnek hatásvizsgálatával foglalkozunk. Ismeretes, hogy a hydergint Stoll és Hoffmann három ergot-alkaloida, a dihydroergocornin, dihydroergocristin és kryptin egyenlő arányú keverékéből állították elő. A készítmény szemészeti alkalmazása az érrendszeri disregulatív kórképek gyógyításában ismeretes s mint az alapalkaloidáknál kevésbé toxikus szert hypertoniás alapon fennálló kórképek és a glaukoma kezelésében is használják. Központi sedativ hatása révén az értónust csökkenti, a periférián adreno-sympathikolytikus hatása kifejezett, de ez a hatás csak fokozott sympathikotónus mellett érvényesül. Ezenkívül az utóbbi időkig kevés figyelemre méltatott proprio- és heteroceptív reflexek befolyásolása révén is előnyöket rejt magában. Több szempontból érdekes készítmény. Basis alkaloidáinak a sima izom tónust fokozó hatásával szemben tónuscsökkentő. Rothlin vizsgálatai szerint ez az antagonismus kompetitív hatáson alapszik. Bennünket az adrenolytikus hatás vizsgálata érdekelt. Ismeretes ugyanis, hogy a hydergin hatást nem lehet általánosítani, pl. isolalt coronaria ezekre sem hatásos és a ganglion cervicale sup.-ra sem fejt ki hatást. A vizsgálatok 24 macska sphinkteren egyrészt a hydergin önálló hatására, a hydergin és prostigmin együttes hatására, másrészt az acetylcholin kontrakciót fokozó, végül az adrenalin elernyesztő hatásának befolyásolására vonatkoznak. Methodika : A 25 cm-es Sartorius edényt alulról mossuk át 37°-os Ringeroldattal (Murait). Az edény alján lévő kampóba kisbekötő szál a fix rész. A beakasztó szállal pontosan szemben van kötve a mozgó selyemszál, mely egy hajszálvékony drótra van akasztva. A drótszál az edény fölé nyúlik. A bekötés után az izom maximális kontrakcióját megvárjuk, majd 10—20 mg-nyi előfeszítést végzünk a drótszál felfelé emelésével. Az izom összehúzódásának ill. elernyedésének megfelelően a drótszál lefelé hajlik, kitérését mérőokularral ellátott mikroszkóppal figyeljük és mérjük. Attól függően, hogy az elernyedést vagy összehúzódást akarjuk vizsgálni, az előfeszített alapállást a mérőokular 7—8, ill. 3—4-es jelzésére állítjuk. A mérőokular 1-es jelzése a mikroskop képének tükörrel történő oldalra fordítása mellett felül van, így a kontrakciót a kisebb számoktól a nagyobb számok felé való haladás jelenti, az elernyedésnél fordítva. A hydergin ampulla egy ezrelékes .