Szentesi Napló, 1939. június (21. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-01 / 123. szám

4. oldal. SZENTESI NAPLÓ Csütörtök, 1939 június 1. A polgármester ünnepi beszéde az iparos hősi halottak emlék­­táblájának leleplezésén Az Ipar­testület hősi halált halt tagjainak emléktábláját pünkösd másnapján leplezték le ünnepélyes keretek között. Dr­­. Nagy Sán­dor polgármester volt az ünnepség szónoka, aki a következő megható beszédet mondotta: Mélyen tisztelt ünneplő­ Közönség! A nemzeti kegyelet májusban, a tavasz, az újjáéledésnek e hónapjában egy napot az em­lékezésre és az ünneplésre rendelt. Azoknak az emlékére és ünneplésére, akik a legnagyobb áldozatot hozták meg a hazáért, amit földi ha­landó­­sg hozhat. A nagy nemzeti emlékezés ünnepén emlékezik és ünnepel a szentesi ipa­rosság is, ünnepli annak a 31 szentesi iparos­nak az emlékét, akik a nagy világégés idején harcba szállottak a hazáért és valóban meg­­cselekedtek, amit megkövetelt a haza, mint azt az emlékükre emelt tábla hirdeti és a harcmező­kön vagy az ellenség keserves rabságában ál­dozták fel életüket nemzetükért és hazájukért. A hősi halottakról való megemlékezés valami egészen sajátos ünnep, a gyásznak és a fájdal­mas emlékezésnek az ünnepe és egyben mégis a diadalmas büszke önérzetnek és a nemzeti büszkeségnek is az ünnepe. Mert lehet-e gyá­szosabb, fájdalmasabb érzés, mint elveszíteni azt, aki a szívünknek a legkedvesebb, elveszí­teni virágjában, amikor az élet a legszebb, a legboldogabb volt a számára és amikor nekünk a legtöbbet jelentette. És érhet-e nemzetet gyászosabb csapás, mint a nemzet színe-virágá­­nak, a nemzet legjobb fiainak az elvesztése. És mégis lehet-e felemelőbb érzés, mint tudni azt, hogy akiket szerettünk, akik nekünk eszmény­képünk volt, azok valóban hősök voltak, esz­ményképei voltak egy egész nemzetnek és eszményképei lesznek minden idők magyar nem­zedékének. Az ő vérük, az ő virágjában fel­üldözött életük tartotta meg számunkra, ha ma még csonkaságban is, a magyar földet. És le­het-e nemzet büszkébb valamire, mint hogy fiai síkra tudnak szállni érte és védelmében készek az életüket is feláldozni. A sors kifürkészhetetlen fordulata nehéz megpróbáltatásokat hozott a magyar nemzetre és minden hősi áldozat és emberfeletti harc el­lenére is elveszítettük a háborút. Elveszítet­tük nem a katonáink és fegyvereink legyőzésé­vel, hanem elveszítettük a belső meghasonlá­­sunk és az ellenségeink ígérgetéseibe vetett hiszékenységünk miatt. És amikor hősi ha­­lottainknak a sírjai ott domborulnak a világ messze tájain, a halott magyarok országának a határai belenyúlnak messze-messze az ellen­ségeink birodalmába, akkor az élő magyarok országának a határa, összezsugorodott, ellen­ségeinknek a gonoszsága és a békét diktáló ha­talmaknak a tudatlansága beleszorított bennün­ket embertelenül megcsonkított maradék or­szágunkba, azzal a nem is nagyon titkolt cél­zattal, hogy megfosztva minden anyagi és egyéb létfeltételünktől, elsorvadjunk és minél előbb eltűnjünk a világ színpadáról. A kétségek idején hányszor támadt fel lelkünkben a kérdés, hogy miért történhetett ez így és volt-e hát értelme az emberfeletti harcnak és annyi drága fiatal élet feláldozásá­nak. Hányszor kísértett a lelkünkben a két­ség, hogy az anyagi, fizikai értékeken és érzé­seken felül álló erkölcsi, eszmei értékeknek és érzéseknek van-e jelentősége, érdemes-e ezeket olyan mértékben átérezni és felfokozni, hogy minden földi javunkat, a legnagyobbat is, az életünket is fel tudjuk áldozni egy eszméért, egy célért. És ha ilyenkor visszagondoltutlik arra az időre, amikor ezeket a magasabb er­kölcsi értékeket és érzéseket harcba kellett ál­lítanunk és visszagondoltunk azokra, akiknek a lelkében nem volt eziránt kétség, akik bátran és lelkesedéssel mentek harcba a hazáért és habozás nélkül vitték oda vérüket és életüket áldozatul a haza oltárára, akkor el kellett fogni lelkünket a bizonyosságnak, hogy minden anyagiakon felül állóak ezek a nemesebb em­beri érzések és eszmények és a hősök áldozata nem lehet hiábavaló, nem lehet akkor sem, ha pillanatnyilag talán nem is érezzük még annak eredményét, ha átmenetileg megnehezült is a helyzetünk. És ime, elkövetkezett az­ idő, amikor az isteni gondviselés bizonyságot is mutatott ne­künk erről. Az, elveszített ősi magyar határok egy részén újra magyar zászló leng. Elszakított területeink egy részét visszaszereztük és idegen rabságba hajtott testvéreink egy része haza­tért hozzánk. És láttuk ismét a magyar kato­nát, mint egykor a világháborúban, bátran, dalolva menni a harcba, láttuk a magyar had­sereg, a magyar fegyverek erejét és láttuk, hogy ez a nemzedék éppen úgy kész bátran, lelkesedéssel áldozni vérét és életét a hazáért, mint azok a hősök, akiknek emlékét most ünne­peljük. Ezeknek a hősöknek a lelke él az, új magyar nemzedékben és élni fog az idők vé­gezetéig minden magyar nemzedékben. Ezek­nek a hősöknek a példája mutat számunkra utat, melyen elérhetünk célunkhoz, a magyar feltámadáshoz, amelyet mindennapi imánkba foglalunk bele és ezeknek a hősöknek a példája és a reájuk való emlékezés ad nekünk erőt ennek az útnak a megjárására, az emlékezés, amelynek nem szabad soha elhalványulni, amelyet soha nem szabad elfeledni. Mi, akiket egy-egy drága halottunknak az emléke lelkünknek eltörölhetetlen érzésével kapcsol az emlékezéshez, bizonyára nem is olyan soká lassanként eltávozunk az­ életből, az a nemzedék, amelyik átélte a világháborút és ­ linóleum, függöny és f­e­fLJ! viaszosvászonáruk óriási választékban, rendkívül olcsó gyári árakon "EUT "BT divatáru üzletében, JE/Sfsk. Kossuth-tér 5. Gazdasági Egylet székháza. Erdőbénye klimatikus gyógyfürdő 3000 holdas tölgyerdőben. Kénes, timsós és vasgálic tartalmú gyógyvízzel Kérjen prospektust a Fürdőigazgatóságtól 50 százalékos visszautazási kedvezmény BEKsaa wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm amelynek a legjobbjai életüket áldozták a hazá­ért, elmúlik, de nem szabad elmúlni az­ emléke­zésnek, nem szabad feledésbe menni a hősök emlékének. Át kell azt adni nemzedékről­­nemzedékre és egyre fényesebbé és ragyogóbbá kell tennünk minden idők tanulságára és példa­­adására. A Szentesi Ipartestület, amikor hősi ha­lottainak nevét emléktáblán örökítette meg, ennek a gondolatnak tett eleget és ezeket a hő­söket példaképpen kívánta odaállítani a jövő nemzedék elé. Ebben a gondolatban adom át én is ezt az e­mlléktá­blát rendeltetésének, hogy őrizze meg minden időkre azoknak az emlékét, akik a legnagyobb áldozatot hozták meg hazá­jukért és buzdítsa a jövő nemzedéket a haza iránti szeretetre, a haza iránti áldozatkészség­re. Isten áldja hőseink emlékét, Isten adjon nekünk erőt, hogy méltók lehessünk hozzájuk. A hősi halottak névsora A szép kivitelű emléktábla, mely az Ipar­­testület főbejárati folyosójának falán van el­helyezve, összesen 31 hősi halált halt iparos nevét tartalmazza. Nevezetesen: Ácsi Kovács I­ándor fazekas, Ácsi Kovács Imre fazekas, Bori Mihály kőműves, Báron Márton bádogos, Berkovics József szabó, Czibola Sándor szabó, Dékány János cipész, Dancsik József kőműves, Dezső Bálint mészáros, Dobossy Dávid kelme­festő, Doszlop N. Imre ács, Gilicze János cipész, Győri János kovács, Gyuricska Lajos szíj­gyár­tó, Horváth Sándor férfiszabó, ifj. Kiss István késes, Kulcsár József csizmadia, Kürti Sz. Imre szabó, Lőwy Gyula cipész, Mátyás József má­zoló, Miskolczi Ferenc kőműves, Molnár Antal szobafestő, Molnár Farkas János szabó, Molnár Sándor szabó, Papp Imre szabó, Pászti János borbély, Péli István csizmadia, ifj. Sárándi Já­nos mészáros, Szőke József szűcs, Vígh Mihály szabó, Vrana Lajos műszövő. Az emléktábla mottója: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a Haza.“ Megváltozott a közmondás ! Mégsem igaz az, hogy olcsó húsnak híg a leve, mert a legolcsóbb áron a leg­szebb fiatal húsokat árusítja Tóth Sándor mészáros és hentesmester. 1 kg. marhahús paprikás 1'— P 1 kg. leveshús és sütni való 1*20 P 1 kg. borjúhús 1'60 P-tól 1 kg. kolbász 1’80 P 1 kg. disznóhús, paprikás V— P 1 kg. juhhús 1*20 P Pontos és előzékeny kiszolgálás! Telefonszám : 178. Telefonszám : 178. II. Szeder Imre utca 1­számú ház eladó. Értekezni lehet ugyanott.

Next