Szentesi Napló, 1940. november (22. évfolyam, 250-272. szám)
1940-11-03 / 250. szám
- ¡‹›• XXII.ÉVFOLYAM, 250. SZÁM.] SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP VASÁRNAP, NOVEMBER 3. SZENTES, 1940. ARA 16 FILLÉR BESZÉLGETTÜNK HALOTTAINKKAL Egy esténk s egy napunk van évente arra, hogy kegyeletünket különösképpen is lerójuk elhunyt kedveseink emléke előtt, amikor az elmúló nyár utolsó virágait visszük ki a kegyelet, a szeretet, az emlékezés gyöngéd jeleiként szeretteink sírhalmára. Nem csupán kultusz ez, hanem az a mély emberi érzés, amelyet Isten belénk oltott, hogy annak hatalmával szeressük azt, kit életben és halálban mellénk plántált hús és vér szerint, vagy azon felül is, az embertestvériség örök kapcsa szerint. Ez a szeretet vitt most is bennünket arra a zarándokútra, mely a családi hajléktól az ilyenkor ezer és ezer gyertya fényében ragyogó temetőkertig vezet, hogy néhány szót váltsunk a néma, mégis olyan beszédes sírkeresztekkel, az elnémult, porrá vált ajkakkal, porladó szívekkel, a sírban is áldott apával, anyával, a felejthetetlen gyermekkel, a szerető testvérekkel s mindenkivel, kiket valaha az életben a szeretet eltéphetetlen lánca kötött hozzánk s akikkel találkozni olyan kimondhatatlanul jólesik még a síron túl is. Hozzánk, kik még nap-nap után e forrongó föld göröngyös útjait rójuk, olyan sok mondanivalójuk van az örök nyugalom e néma lakóinak: számunkra, akik e bűnös földi tér fagyos szívű vándorai vagyunk, olyan sok intelmük van az omladozó koporsók csontujjainak, hogy szinte a lelki gazdagság könynyű terhével térünk vissza erről a sóhajokkal szegett, könnyel megöntözött zarándokútról. Talán éppen azért is vágyódtunk e gyertyafényes temetői alkonyat után, hogy e felemelő érzéseknek, e megenyhítő hangulatnak részesei lehessünk. Mi még az élet útján járunk, vagy ahogy közönségesen kifejezzük magunkat, még örülünk az életnek s napjainkat azzal a törtetőhajszával rájjuk egymás után, mintha vége soha sem lenne, de amikor látjuk a sűrű sírkereszteket, megtorpanunk, mert ezek a hamar elmúló élet végső határára figyelmeztetnek. S amikor érezzük, hogy szívünk tárházában olyan könnyű súllyal lehet lemérni a szeretet kincsét; amikor szétnézve a világon a szeretetlenséget, a békétlenséget látjuk tort ülni; amikor emberek részéről embertestvéreket rontó kapzsiság orgiáit szemléljük; amikor a földi, romlandó vagyon utáni hajszában látunk elernyedni emberi erőket, — olyan megnyugtató, bölcsszavakat hallunk a néma sírok szótalan lakóitól! Ember, ne dicsekedj bölcsességeddel; ember, ne fogjon el e földi hiúság; ne légy rabja romlandó vagyonnak, melyet rozsda és a mély pusztít; hatalmadat, befolyásodat, szépségedet, erődet ne becsüld értékén felül, mert minden, amid van itt marad, kívül a síron és számodra nem marad meg semmi, de semmi, csak égésűjét sírverem a temető kertjében! Ember, ki soha sem igyekeztél szeretni és szeretni tanulni; kinek számára nem volt nyomor, hogy segítettél volna; ki előtt nem volt árva, akit részvéttel megsimítottál volna; ki nem láttad meg a nyomorultat, akit felsegíthettél volna; jaj! — siess, nagyon siess szeretni, gyámolítani, mert rövid az élet s a végen túl már nem fogod érezni azt az érzést, mely a földön igazán emberré teszi az embert; azt az érzést, mely valódi értékét adja az emberi életnek, az emberi szívnek! És szólnak, egyre beszélnek hozzánk a szótalan halottak, a hallgatag sírok, sírkeresztek s míg mellettük, közöttük járunk, érezzük, hogy ha csak egy éjszakára, ha csak egy napra is fogékonyabb a lelkünk, tisztább a szívünk; érezzük, hogy e néhány óra alatt, a temető csendes kertjében közelebb jutunk az élethez. Közelebb, mert halottak napja volt, a kegyeletnek, a megemlékezésnek, az el nem hervadó szeretetnek napja, amikor a halottakkal beszéltek az élők, amikor az életre emlékeztetett a halál. ------------ Esőben-sárban nyomul előre az olasz haderő Görögországban Görögországot csak az angol király és Churchill táviratai segítik A harcterekről és a diplomácia frontjáról érkezett legújabb jelentések élesen rávilágítanak arra a hatalmas munkára, amelyet a tengelyhatalmak végeznek az új európai rend kialakítása és a közös ellenség, Anglia legyőzése érdekében. A harctereken állandóan fokozódik a német és olasz tevékenység, emellett teljes erővel dolgozik a diplomácia is, hogy az európai országokat beillessze abba a hatalmas tömbbe, amely a háború befejezése, és Anglia kiszorítása után egységesen és együtt dolgozik az egész kontinens jólétéért. Délen Anglia utolsó európai támogatójára és csatlósára, Görögországra méri a fasiszta hadsereg hatalmas csapásait, Anglia és az afrikai gyarmatok ellen pedig szünet nélkül folyik a minden képzeletet felülmúló nagy támadás, Franco kipróbált hadserege készen áll, hogy Spanyolország ősi jussáért harcba induljon. Franciaország, új vezetői pedig igyekeznek méltányos és igazságos módon rendezni a teljes kibékülés és együttműködés kérdését. Azelmúlt napok eseményei után most már szinte biztosra vehető, hogy az olasz-— görög háborút sikerülni fog elszigetelni és a Balkán békéjét biztosítani. Ismét Innonü török köztársasági elnök legutóbbi beszéde szerint Törökország" továbbra is „háborút nem viselő" ország marad, a Szovjet teljesen érdektelen az eseményekkel szemben,Jugoszlávia viszonya a tengelyhatalmakhoz változatlan ebben apillanatban és ezzel a Balkán Szövetség, amelyet az érdekelt államok egymás megvédésére alakítottak, megszűntnek tekinthető. Azelmúlt napok eseményeiről érkezett új jelentéseink egyébként a következők: Angol fegyverekkel küzd a görög hadsereg Az olasz é-görög háborúval kapcsolatban az olasz sajtó hangja továbbra is higgadt és nyugodt, a lapok cikkeiből hiányzik a háborús szenvedély. A harctérről érkezett hírek szerint a Görögország felett napok óta uralkodó rossz időjárási következtében víz- és sártenger borítja az utakat, de az olasz előnyomulást a szinte járhatatlan utak és nehéz terepviszonnyok sem tudják akadályozni. Az, előnye múló olasz hadsereg leginkább természeti akadályokba ütközik, a görögök sziklatömbökkel torlaszolják el az utakat, felrobbantják a hidakat, vízzel árasztjá el a völgyeket, az olasz gyalogság azonban óriási iramban nyomul előre, és nem lehet feltartani. Az előnyomuló olasz hadsereg elleni a legkiválóbb göröghadosztályokat küldte harcba a görög vezérkar. Ezek a csapatok kitűnően fel vannak szerelve angol fegyverekkel és hadianyaggal, a harcot azonban ezideig csak helyenként vették fel az olaszokkal, általában a görög csapatok kerülik a közelharcot. Döntő támadásra készülnek az olaszok Görögország maga okozta vesztet Az olasz gyalogság elsöpörte az első görög védelmi vonalakat és a fasiszta hadsereg, amelynek soraiban ott küzdenek az albánok is. Vác Tinl Hrvnírí JámsiHíírci'íA Megszűnt a Balkán Szövetség A török államfő beszéde Jugoszláviában nagy figyelmet keltett. Jugoszláv politikai körök különösen a beszédnek azzal a részével foglalkoznak, amelyek Törökország érdekte A balkáni helyzettel foglalkozva az olasz lapok rámutatnak arra,, hogy Görögország elszigetelten áll Olaszországgal szemben. Amikor az olaszok támadása Anglia ellen megindult, Mussolini kijelentette, hogy Olaszország minden szomszédjával békében akar élni, ha azok nem fenyegetik az olasz birodalom érdekeit. Ha Görögország semleges marad, az olasz csapatok sohasem lépték volna át a határt, így viszont az a helyzet, hogy Bulgária felkészülten várja a további eseményeket és nem mond le Görögországgal szembeni követeléséről, hanem annak végrehajtására az alkalmas pillanatot, várja, a Szovjet közömbösen szemléli a balkáni eseményeket, az, olasz— jugoszláv viszony változatlanul kielégítő, Görögországnak tehát csak az angol király és Churchill táviratai sietnek segítségre. Törökország „háborút nem viselő" fél Ismét Innonü, a török köztársaság elnöke nagy beszédet mondott tegnap, amelyben aggodalmát fejezte ki a háborúnak a balkánra való kiterjedése miatt és hangoztatta, hogy Törökország mindenkivel szemben megvédi függetlenségét. Nincs ellenséges szándéka senki ellen, aki nem támad Törökországra és igyekszik normális kapcsolatait minden országgal megtartani. Törökország hűségesen állja az Angliával kötött katonai szövetséget, de nem engedi meg, hogy támaszpontjait és területét bárki felhasználhassa. Reméli a török nép, hogy a háború kívül marad az ország határán és Törökország továbbra is „háborút nem viselő" fél marad.