Szentesi Napló, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

* oldal_________________________________________SZENTESI NAPLÓ__________________ ____________Szombat, 1942 augusztus 1. Cica és a csüre. A cica és csibe rendszerint nem igen jóbarátok. Sok vérszomjas cica van, amelyik felfalja a csibét. A csibe ösztönösen is fél a nesztelen talpú „szörnyeteg"-től, s kotlómama ugyancsak erélyesen szokott a cica fejére koppantani, ha ott settenkedik a csibenyáj körül. Persze nem minden cica vérszomjas, hiszen még olyan is akad köztük, amelyik az egeret se enné meg, — elevenen semmiesetre sem, — ha oda nem vetnék elébe. Az ilyen jámbor doromboló persze nem veszedelmes — és ámbár kotlómama szigorúan lép föl vele szemben, a csibék a legjobb barátságot tartják vele. Eddig nem volt alkalmam ezt a barátkozást megfigyelni, de most végtelen lelki gyönyörűséggel figyelem. Ott kezdődött a dolog, hogy a mi haszontalan kandúrunk, amelyik neszel ugyan az egér zörgésére, de hősiesen megfutamodik, ha a rágcsáló gazember kibújik rejtekhelyéről, — mondom, ez a mi haszontalan kandúrunk ott sütkérezett a napsütésben. (Úgy látszik, „modern cica" és tisztában van az ultraviola sugarak fontosságával s napfürdőzni szokott.) Ebben még nem is lett volna valami különös dolog, de abban igen, hogy a fürge csibesereg néhány tagja egyszerűen vánkosnak, vagy éppen pamlagnak tekintette kandúr bácsit. Égjük a hátán helyezte magát kényelembe, a másik a combján pihent... És a kandúr ezt hűségesen tűrte. Föl se kelt addig, amíg valamenynyi csibe ott nem hagyta. Ekkor bevonult a bokor árnyékába. — Nem telt bele öt perc, már újra négy csibe hűsölt vele . .. Érdekes, gondoltam, ez a szokatlan barátkozás, — tehát több figyelmet fordítottam reá. Most reggel a következő jelenetnek voltam tanúja: Cica megkapta a reggelijét. A reggeli egynéhány tejecskébe mártott kenyérke volt. Cica hozzákezdett a reggelizéshez, de honnan, honnan nem, egyszerre csak megjelent a kis sánta, kopasznyakú csibe, (a lábára rálépett valaki), minden félsz nélkül odament a cica tányérjához és elcsent belőle egy darab kenyeret. Cica nem kapott utána, hanem fogta a maradékot és kivette a tányérból. Odébb állt vele ... A kopasznyakú hirtelen végzett az elcsent kenyérdarabbal — és utánament a cicának. Néztem, mi következik most? — Hihetetlen esemény jött: a csibe egyszerűen kivette a szájából a falatot a cicának — és elszaladt vele... Ez a nagy papák pedig sóváran nézett az elveszített falat után, amelyik majd akkora volt, mint a csibe, amelyik elvitte... Mi ez, gondoltam magamban : történelmi tanulság arra, miképpen lett Anglia nagyhatalom? (Szó) Figyelem! 1 A kísért hengermalom ! • --------------------------------• • , augusztus 1 -től MEGINDUL. Őröl, : ! darál. Az ötletek szives pártfogását kérem : Balogh Lajos molnár mester, BÚTOROZOTT szoba kiadó Harucker utca 36. szám alatt. Értekezni Klauzál u. 20. sz. 572 lsz Azonnal ki kell költözniük a Harriss-ház zsidó bérlőinek Megírta a Szentesi Napló, hogy a Harriss-ház felügyeleti hatósága a Harriss-házban lévő zsidó üzlethelyiségeket felmondta és ezáltal öt üzlethelyiség szabadul fel a város legforgalmasabb pontján épült épületből. Mint értesültünk, a felügyeleti hatóság a közelmúltban valamennyi zsidó üzlethelyiségtulajdonost levélben értesítette, hogy az augusztus 1-én lejáró üzlethelyiség-szerződéseket nem hosszabbítja meg a kereskedőkkel. A felügyeleti hatóságnak erre az intézkedésére azért került sor, mert három hónappal ezelőtt a zsidó kereskedők — bár tudták, hogy a bérlet augusztus 1-én lejár, — nem nyújtottak be kérelmet a meghosszabbítás iránt. Emlékezések Sztálinra Gregor Alexinski, Szent-Pétervár egykori képviselője, aki a bolsevista uralom alatt is nagyon magas állást töltött be, egy francia lapban közzétette emlékezéseit Sztálinról, akit személyesen ismert és akinek korábbi terrorista működéséről is következő részleteket közli: A Lenin által alapított komitéllegális működése sok pénzt emésztett fel. A liberális orosz polgárság, amely a cárizmus iránt ellenszenvvel viseltetett, 1905-ben aránylag jelentős ajándékokat és szubvenciókat nyújtott a bolsevistáknak. Midőn ez a forrás kiapadt, másikat kellett találni. Lenin, Kraszin és Litvinov-Finckelstein segítségével nemsokára meg is találták ezt az új forrást, amit ők a bolsevista terminológia szerint kisajátításnak neveztek, bár valójában nem volt más, mint közönséges utcai rablás. Két legismertebb ilyen kisajátítás közül az égiük Tifliszben történt 1907-ben. Itt Sztálin vezetésével egy bolsevista harci különítmény feltartóztatott egy kocsit, amely jétentős pénzösszeggel a cári bank felé volt útban. A nyílt utcán több szegény ördög halálát lelte, az elvtársak viszont 400.000 aranyrubelt (mintegy 10 millió frankot) elraboltak. A másik iyen nagyszabású kisajátítást Miass (Ural) pályaudvarán követték el, ahol szintén több vasutast és postást megöltek, hogy egy pár aranyrudat megszerezzenek. Még kisebb jelentőségű kisajátítások történtek. 1905-ben egy 16 fiatal bolsevistából álló csapat az Ivanovo-Wosnessensk erdőben megölt egy szerencsétlen pénztárost, aki gyári munkásoknak a munkabérét vitte magával. A Lenin-komité nyugodtan bezsebelte a proletárvértől foltos pénzt, anélkül, hogy megfeledkezett volna a fiatal banditáknak is részt hagyni, hogy hallgatásukat biztosítsa. De a hallgatás sohasem tökéletes és a véres merényletek nemcsak a szociáldemokrata pártra, hanem az egész munkásmozgalomra is rossz fényt vetettek. Az egyesült pártok (menseviki, bolsevikistb.) kongresszusa 1906-ban és 1907-ben elítélte e kisajátításokat, ami Lenint egyáltalán nem akadályozta folytatásukban. A különbség csak az volt, hogy ezentúl gondosabban elrejtette a párt előtt forradalmi működésének ezt a részét. Mégis már 1909-ben is újból ismeretessé váltak bűnös fondorlatai éspedig a német rendőrségen keresztül. Fölfedezték ugyanis a berlini Mendelsohnbankra tervezett betörést. Minden készen állt. Kraszin, mint a Siemens-Schuckert művek kiváló elektromérnöke, időző gyúrjtásos villanymotort szerzett a robbantásra. . .1. Litvinov-Finkelstein dinamittal töltött, duplafedelű bőröndöt csináltatott, amelyet Sztálin intim barátja, a „kaukázusi harcos" néven ismert Petrosiant vett át. A tervezett dinamitmerénylet azért nem sikerült, mert Lenin magántitkáráról kiderült, hogy a pétervári Ochrana ügynöke és értesítette a német rendőrséget, amely Petrosiantot letartóztatta és az oroszoknak kiadta. Ezek a homályos ügyek és más botrányok a szociáldemokrata párt tagjai elégedetlenségét keltették fel és a nagyorosz központi komité, amelyben az összes frakció képviselve volt, vizsgálóbizottságot volt kénytelen kiküldeni. Ez megállapította, hogy Lenin és társai a munkásmozgalomnak és a párt tekintélyének lelkiismeretlen bűneikkel ártottak Midőn Lenin látta, hogy a párt elítéli, kihirdette a párt szétszakadását és elhagyta az egyesült központi komitét, a pártkasszával együtt. Tudta ugyanis, hogy a kassza birtokában minden más frakciót felülmúl, mert ezek pénz nélkül sem képviselőket, sem felelős bizalmi embereket nem tudnak Oroszországba küldeni külföldről, ahol a vezető köz feLTESZTEM az igentisztelt gazdatársadalmat, hogy a gabonavásárlást, mint a Csongrádi Keresztény Gőzmalom „HOMBÁR" albizományosa megkezdtem. Julius hóban raktáromban, vagy rakodó állomáson átvett búza és rozs után járó korpamennyiséget, a gazdáknak visszaszármaztatom. Kölcsön zsákot minden mennyiségben a gazdák rendelkezésére bocsájtok. Keressen fel mielőtt gabonáját értékesítené. Mogyorósi Pál 27.n» pontok voltak, így tudtak Lenin és Sztálin egy időre minden konkurrenst kikapcsolni. A rablótámadások sorozata a pártkassza kisajátításával lezáródott. A párt vezetői még csak nem is fordulhattak a burzsuj igazságszolgáltatáshoz, mert működésük törvényellenes volt. Ilyen lelkiismeretlen merényletek és erkölcsi züllöttség levegőjében csináltak karriert azok, akik Leninhez hűek maradtak, köztük elsősorban Sztálin. KOMOLYAN... Azt hiszem, nagyon kevés magyar ember lehet, aki szereti a cseheket. Igaz, furcsa egy nép is a cseh. A múltja és a jelenje egyformán afféle különlegesség. Denem valami olyan, amin kapva-kaptunk, ellenkezően olyan különlegesség, amitől elfordul az ember. Bennünket elég közeliről érdekelnek a csehek. Elég sok bajunk volt velük. Azt is tudjuk róluk, hogy lakályok , porkolábok voltak, hóhérok voltak. Mint lakályok, talpat nyaltak, titkokat csentek el, meggazdagodtak és árulókká lettek. Porkolábnak pedig azért mentek, mert ezzel is érdemeket akartak szerezni s ha már a gazdájuk talpát nyalták, úrhatnámságukat és hatalmaskodásra hajló természetüket így élték ki. A porkolábságtól csak egy lépés a hóhérság s ebben is giardiáákat igyekeztek kiszolgálni. Nem képletesen beszélek, de a valóságot mondom. Még nincs száz éve, hogy a szabadságharc bukása után Haynau minden porkolábja és minden hóhérja cseh volt s ahová csak hatalmaskodó pribéket akart állítani a császári hatalom, hogy belegázoljon a magyarba, csehet küldött... Addig szolgáltak így az osztrák császárra ,ha csehek”, hogy földjük megtelt a császári család pénzén létesült gyárakkal, a csehek házai pedig vagyonnal — és akkor jött a hűtlen, az aljas lakály tempója: a meggazdagodott szolgaivadék áruló lett, hogy uralkodhassék. Mert a cseh vezérek nem szabadságot akartak népüknek. Nem, hanem uralkodni akartak, mert a sokszázados lakályság alatt úgy tapasztalták, hogy úrnak leírni mindenek fölött jó. Uralkodtak tehát nem egészen húsz esztendeig. Uralmuk abból állott, hogy lakályai voltak a nagyántántnak; pribékjei, porkolábjai, hóhérjait a kezük alá került népeknek, elsősorban a magyaroknak. A hatalom, azonban pünkösdi királyság volt: a cseh impérium úgy máladt szét az első erőspróbánál, mint a földhöz vágott tojás. A hatalom íze azolban a szájukban maradt és a telhetetlen düh és keserűség, az olthatatlan hatalomvágy adja a cseh „államférfi” szájába a fentiszókat... Hogy az angolok közzé teszik ezt a nyilatkozatot, azon se lehet csodálkozni, hiszen a cseh az ő lelkükből beszélt, hiszen évszázadok óta ők is lábbal tiportak minden emberit, mert ezt parancsolta az „angol imperiallzmus ...” — és most az forog végveszélyben, féltik tehát még a gyerekektől, az asszonyoktól is... HIRDESSEN LAPUNKBAN!