Szepesi Lapok, 1908 (24. évfolyam, 4-148. szám)

1908-03-18 / 34. szám

beavatkozásait megnehezítette, a nemzeti egységet erősítette. Közvetlen hatásukat tekintve, a mostani és az 1848. évi idők között nem egy közös vonást talá­lunk. 1848-ban a nemzeti mozgalom első visszhatása Horvátország lázadása volt. Vájjon a horvátok je­lenlegi viselkedése a magyar országgyűlésen, meg­gondolatlan elbizakodottsága a horvát tartomány­ülésen nem nyílt lázadás-e ? 1848-ban ők akarták a magyar szabadság sírját megásni. Vajjon most is nem­ e bécsi absolutismus ügyét szolgálják ? 1848-ban a tótok és oláhok is fellázadtak. Ily kísérletekkel most is meg kell küzdenünk és tudjuk jól, hogy a pánszlávizmus mételye a mi megyénket is fenyegeti. 1848-ban a kamarilla tartományt akart hazánk­ból csinálni; valóban, ha hallgatjuk az osztrák par­lament és delegáció beszédeit, fel kell tételeznünk, hogy ezen törekvések, ezen bűnös ábrándok még ma is fennállanak. Ily osztrák és nemzetiségi ármányok ellen az egész nemzetnek egységesen kell síkra szállania. Keresnünk kell azon közös elveket, célokat, amelyek az egymástól elidegenített magyar pártokat a haza­­szeretet nevében egyesíteni képesek lesznek. Az utolsó időben ily közeledés eszméje igen illetékes helyen már felvettetett, és a jövő talán meg fogja hozni azt, hogy egyek leszünk ott, ahol hazánk al­kotmányának, gazdasági függetlenségének védelméről­­ van szó. Igaz, hogy a magyar mentet még mindig­­ 1848 és 1867 jelszava szerint két külön táborra­l oszlik, tudjuk azonban, hogy minden 67-es végered­ményben egy óvatos 48-as, amelyik pedig a 48-as szent eszmékért lelkesedni nem tud, az 1867-et és annak bölcs államférfiait sem értette meg! Igen tisztelt Uraim! Mi a Szepesség lakosai tiszta lelkesedéssel, kellemetlen emlékek nélkül ün­nepelhetjük meg a mai napot! A mi apáink 1848- ban az igaz ügyért küzdöttek és a későbbi évtize­dekben megmutatták, hogy közülök azok is, akik valamikor németek voltak, hogy válhatnak igaz magyarokká. Örömmel láttuk ma, hogy tót nyelvű polgártársaink is részt vettek az 1848-as eszmék ün­neplésében. Erős a reményünk, hogy valamikor magyar lesz az egész Szepesség. De, hogy azt elérjük, ko­moly kitartásra van szükségünk. Folytassuk a már megkezdett munkát, magyarosítsunk mindenütt és a magyar nyelvvel együtt terjesszük 1848 fenséges jelszavait: Szabadság, egyenlőség, testvériség ! S­Z&E PESI-“LAPOK Március 15. Irt» Eszter József ólublói polgármester II. >18 éves voltam 1848 márciusban, beszélte öreg barátom, midőn március 14-én este felé véletlenül bevetődtem a kávéházba s tanúja voltam a történ­teknek. — A népgyülésből és a fiatalság tanács­kozásaiból kiszivárgott eszmék annyira izgatták kedélyemet, hogy alvásra nem gondoltam, hanem itt virradtam meg a kávéházban, várva a történeni­­dőket. Március 15-én a hajnali szürkületben, mikor Jókai beszéd kíséretében a nemzet kívánságát olvasta, a mély csöndben távoli dobpergést és­­ katonai kürtjeleket lehetett hallani. Jókai még be sem végezte beszédét, amikor beront egy fiatalember s harsány hangon hirdeti: »A katonaság felsőbb parancsra készenlétben van, töltények osztatnak ki, a tüzérség égő kanóccal áll ágyúi mellett s a budai fellegvár ágyúi Pestnek vannak irányítva.« E riasztó hírre nem volt ideje felocsúdni senkinek, mert Petőfi pillanat alatt felugrott egy asztalra s érces hangján szavalta el akkori szerzeményét, a »Talpra magyar«-t. — A hatás leírhatatlan, minden arcon a felhevülés pírja, minden szemben a lelkesedés szikrája s öreg embernek, fiatalnak végig pergett arcán a köny, midőn Petőfivel együtt mondotta: »A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.« A fiatalság vállára emelte Petőfit, körülhordta a teremben, majd kivitte az utcára, ahol óriási tömeg előtt mondte el Petőfi újból Nemzeti dalát s a tömeg lelkesen zúgta Petőfi után az eskü szavait. Reggel 7 óra után indult meg a tüntető menet vezetve Petőfi, Jókai, Irinyi József, Vasvári és Irányi Dániel által. Nem tudta a tömeg, hogy mi fog történni, nem kérdezte, hogy mit akarnak a moz­galom vezetői elkövetni, de bizalommal követték a vezéreket, kik a Hatvani és Újvilág utca sarkán levő orvostani egyetem bejáratánál megállították a tömeget s azután benyitottak a tantermekbe.« Ennyit mondok el öreg barátom előadása után március 15-ről s most átveszem a szót a történelem adatai alapján. Az ifjúság vezetői, legelői Vasvári, benyitottak minden tanterembe és a hallgatókat »Éljen a szabadság!« szavakkal üdvözölve felszólították, hogy csatlakozzanak a tüntető menethez. Az egyetemi hallgatóság, otthagyva álmélkodó tanárait, »Éljen a szabadság!« kiáltással tódult ki a termekből és sorakozott az udvaron, hol Petőfit társai vállra emelték és ő eldörögte újból a »Talpra magyart«, melynek refrai­jét: »A magyarok istenére eskü­szünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk« az orvostanhallgatók és a nagy tömeg­esküre emelt kéz mellett mondták Petőfi után. Az orvostanhallgatókkal megszaporodott izga­tott tömeg magával ragadva a menetközben hozzá­juk csatlakozó érdeklődőket, nagyon tekintélyes erővel vonult fel a Ferenciek terére, hol a poly­­technikum hallgatói voltak előadáson s itt ismétlő­dött az előbbeni jelenet. Petőfi itt is elszavalta »Nemzeti dalát« s megeskette a fiatalságot. — Ez időben talpon volt már egész Budapest s a hatalmas tömeg útközben folytonosan gyarapodva felkereste a központi egyetemet, hol a jogászok és bölcsészek hallgatták az előadásokat. A fiatalság itt is otthagyta a tantermeket s Petőfi zászlaja alá esküdött. Petőfi költeménye és a kibocsátott proklamáció elemi erővel hatott. A nép akarata most már elszán­tan és hangosan nyilvánult s mint gátat törő tengeráradat hömpölygött az izgatott tömeg a Hatvani utcába a Heckenast és Länderer cég nyomdája elé. Länderer Lajos már előre értesülve volt a történtekről s a nyomda ajtaja előtt várta az izgatott tömeget, melynek soraiból kivált Jókait Petőfi, Vasvári, Degré és Irinyi s bementek a nyomdába, ahol Petőfi ezen szavakkal fordult Landererhez : »Azért jöttünk, hogy e két kéziratott kinyomas­suk« s felmutatta a nemzet 12 pontból álló kíván­ságát s a Nemzeti dalt. Landerer higgadtan válaszolt: »Lehetetlen ez uraim, mert nincs rajtok a cenzor engedélye.« A küldöttség tagjai lehangoltan s tanácstalanul néznek össze, de kívülről behallatszik az izgatott tömeg kiáltása: »Éljen a sajtószabadság!« mire Länderer halkan odaszól Irinyihez : »Az erőszaknak engedni akarok, foglalják le az urak a nyomdát.« Irinyi a legnagyobb géphez megy s ráteszi kezét ezen szavakkal: »Ezen sajtót a nép akarata folytán ezennel lefoglaljuk s a nép nevében követeljük kézirataink kinyomatását.« (Folytatjuk.) H­I­F­E­K A március 15-iki Ünnepélyekről beérkezett többi tudósítások, Z­eber Samu szepesbélai ev. főesperes és Szörényi Gusztáv szepesófalvi Járás­­bíró nagyhatású beszéde, valamint Sztankay F. Béla cikkének folytatása lapunk legközelebbi számában következik. A 67. gyalogezred zenekara Iglón. Tiszti­karunk Iglóról való távozása előtt több kellemes órát kíván közönségünknek szerezni, a­midőn a nálunk előnyösen ismert katonai zenekart Iglóra hozatja Előreláthatólag f. hó 19-én és 20-án, csütörtökön és pénteken délután 5 és 6 óra kö­zött térzene lesz, 21 -én szombaton este 8 órakor nagy hangverseny a vigadó tánctermében, melyre a tisztikar csakis ezúton hívja meg a közönséget Március idusa Szepesváralján. A szepesváraljai dalegylet március hó 14-én este impozáns fáklyás­menetet rendezett és alkalmi dalok éneklésével, zene­szó mellett bejárta a város utcáit. Majd a városháza előtt megállapodva, Maurer elszavalta a »Talpra magyar «-t. Utána Kleiner József hatásos hosszabb alkalmi beszédet mondott. Ezt követte Schusztek Vilmos 73 éves aggastyán válogatott szavakban és lángoló magyar szellemben elmondott német beszéde, mely a rendkívül nagy számban megjelent hallgató­ságra mély benyomást gyakorolt. Aztán Kobilitz és Horvai szavaltak még nagy tetszés mellett. Másnap március 15-én d. u. fél 4 órakor kivonult a dalegy­let a temetőbe, ahol a honvédszobrot megkoszorúzta.­­ A szepeshelyi tanítóképző intézet növendékei is szé­pen megünnepelték március 15-dikét. Ugyanis a­ ­ képezdészek az intézet igazgatójával és tanáraikkal március 15-dikén délután 4 órakor kivonultak a szepesváraljai temetőben fölállított honvédemlékhez. Hazafias beszédek és szavalatok kíséretében meg­koszorúzták a branyiszkói hősök sírját, kebelbeli zenekaruk pedig közbe-közbe hazafias darabokat játszott. Halálozás Poprádon f. hó 15-én meghalt özv. Glatz Vilmosné, szül. Maurer Terézia 80 éves korában. Az elhunytat széleskörű rokonság gyászolja, köztük Glatz Gyula poprádi állomás­főnök is. Lőcse város csatornázása. Lőcse város csator­názási munkálatait Simkó Vilmos lőcsei vízvezetéki felügyelő nyerte el. Személyzeti ügyek a Ksodnál. Thaly Guidó főfelügyelő, a vezérigazgatóság építési és pálya­­fentartási szakosztályának főnöke, állásáról le­mondott Felmentésével egyidejűleg hosszú éveken át teljesített szolgálatáért a vezérigazgató elisme­rését fejezte ki. — Fábry Alfréd főfelügyelő — iglói földink — a vezérigazgatóság építési és pályafentartási szakosztályának vezetésével ideig­lenesen megbizatott — Schmidt Gusztáv fel­ügyelő a vezérigazgatóság építési és pályafentar­tási szakosztály főnökének helyettesítésével és ugyanezen szakosztály II. építési­ ügyosztályának vezetésétől való egyidejű felmentése mellett az­­ általános és pályafentartási ügyosztály vezetésével bízatott meg. — Wünscher Frigyes felügyelő a vezér­igazgatóság építési és pályafentartási szak­osztály II. építési­ ügyosztály vezetésével bízatott­­ meg. — Karácsonyi Jenő felügyelő a vezérigaz­­­­gatóság kereskedelmi szakosztályának D­­I. díj­­­­szabási­ ügyosztályában a belföldi köteléki forgal­­■­mak ügykörére nézve ügyosztályfőnöki teendők­­­­kel bízatott meg. Dr. Czelner Jenő főmérnök a­­ vezérigazgatóság építési és pályafentartási szak­­­ osztály II. — építési — ügyosztály vezetésének helyettesítésével bízatott meg. 198—1908 végrh. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti VI. ker. kir. járásbíróságnak 1907. évi Sp. II. 1603. sz. végzése következtében dr. Feles Márk ügyvéd által képviselt Gáspár Testvérek javára Wilhelm Károly ellen 53 korona 82 fillér s jár. ere­jéig 1908. március hó 2-ikán foganatosított kielé­gítési végrehajtás utján felülfoglalt és 775 koro­nára becsült következő ingóságok u. m.: bútorok és fodrászüzleti berendezés nyilvános árverésen el­adatnak. Mely árverésnek az iglói kir. járásbíróságnak 1908 évi V. 91. sz. végzése folytán 53 k. 82 f. tő­kekövetelés, ennek 1907. évi julius hó 1-étől járó 5 százalék kamatai, egyharmad százalék váltódij és eddig összesen 30 korona 80 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig végrehajtást szenvedők iglói lakásán leendő megtartására 1908. évi március hó 31-ik napjának délelőtti fél 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándéko­zók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881 évi LX. t.-c., 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén a becsáron alul is el fognak adatni. " Amennyiben az elárverezendő ingóságokat má­sok is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Iglón, 1908. évi március hó 18-án. Gál, kir. kir. végrehajtó. UGRÓN GÁBOR lapvezér. MAGYAR NEMZET a legolcsóbb, függetlenségi 48-as napilap. Czikkeit írják: Ugrón Gábor, Ábrányi Emil, Dr. Halász Lajos országgyűlési képviselő. Szerkeszti: Sándor Tivadar. Egy évre Félévre . Negyedévre. 4 K Egy hóra . 1.40 » Egyes szám­ára 2 krajcár. Megrendelhető: Budapest, VII., Miksa­ utca 8„ minden postahivatalnál és lapéiárusitónál. Előfizetési ár: 16 K 8

Next