Szepesi Lapok, 1909 (25. évfolyam, 2-148. szám)

1909-01-03 / 2. szám

XXV. évfolyam. 2. szátm. Előfizetési ár vidékre: Egész évre , 16.80 Fél évre Negyed évre Egy hónapra Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: Igló, Deák Ferenc sor 65. szám. Telefon 17. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Helyettes szerkesztő: TELLÉRY GYULA. SELTENREICH HUGÓ. Nyomatott a Szepesi Lapok Nyomdává könyvnyomdai műintézetében Igflón Huszonötödik évfolyam. Vasárnap Igló, 19c­8.40 1­2,­­ 1.40 SZEPESI LAPOK (SZEPESI ELLENŐR) POLITIKAI HÍRLAP m­­eg­jelent háromszor: vasárnap, szerdán és péntek­en... Fél év Negye Egy hó Megoldás előtt. Irta: Burgyán Aladár, a késmárki kerület orsz. képviselője. Az uj esztendő nagy problémák előtt állva találta a magyar nemzetet Mintha csak közjogi és közgazdasági életünknek egy új korszaka követ­keznék,­­ olyan nagy eseményekkel terhes az egész politikai láthatár. Az a kibontakozás, amelyet 1906. tavaszán kényszerűségből fogadott el, mint megváltoztatha­tatlan kész tényt, a magyar nemzet, — csak egy bizonytalan, ideiglenes állapotot teremtett meg, melytől korszakalkotó munkát senki sem várt és senki nem is remélhetett Csupa függő kérdések, — az útból félre tolva; ezek jellemezték az akkori kibontakozást; pedig mindenki tudta már akkor, hogy ezeket a függő kérdéseket, előbb vagy utóbb, így vagy­­ amúgy, — de feltétlenül meg kell oldania a nemzetnek, ha végleges és békés állapotokat akar teremteni. Az ideiglenes kibontakozás feltételeiből ki­vették szándékosan a katonai kérdéseket, — s a végleges kibontakozás, első­sorban megoldandó feladata éppen a katonai kérdések lesznek . Beszélhetnek az osztrák elfogult politikai körök Lueger úrral egyetemben, amit nekik tet­szik : a katonai kérdések küszöbön levő megoldása mégis csak a magyar nemzet és királya között elintézendő olyan ügy, amihez Ausztriának éppen semmi köze nincsen. Azzal már régen tisztában lehet Ausztria is, a legfőbb hadúr is, hogy az osztrák és magyar az úgynevezett közös hadseregnek további fejlesz­tésébe, Magyarország csak az esetben hajlandó belemenni, ha ennek a hadseregnek magyar jel­lege, a szolgáltatások arányában érvényesülni tud, s ennek az érvényesülésnek nincsen semmi aka­dálya. Ha a mutatkozó jelek nem csalnak, meg­oldás előtt áll ez a kérdés, még­pedig már a kö­zel­jövőben és így első alapkövét fogja képezni a végleges kibontakozásnak, mely létre fog jönni a nemzet és királya között A másik függő kérdés, amelynek megoldása egyik előfeltételét képezi a végleges kibontako­zásnak, — a bankkérdés, amely aktuálissá csak ebben az uj esztendőben válott Még abban az időben, amikor az alkotmány­­ellenes és törvénytelen darabont kormány ülte itt orgiáit — szállóigévé vált Magyarországon, hogy a király gazdasági kérdésekben szabad ke­zet enged a jövendő kormánynak. De ha a király nem is tett volna ilyen kijelentéseket, — Magyar­­ország szabad elhatározását úgy a bank, mint egyéb gazdasági kérdésekben tételes törvények biztosítják. Már nem hónapok, — csupán csak hetek választják el a nemzetet attól az időponttól, amikor a bank kérdése is megfelelő megoldást fog találni úgy, hogy Magyarország egy nagy lépéssel előre fog haladni egyik legfontosabb létfeltételéhez, gazdasági önállóságához. Az a negyvenéves babona, mely az önálló magyar nemzeti jegybank kérdését annyi éven *61 NOJ313JL DBqnBij Ü^Bíip Általánosan el van ismerve, hogy úgy a szeszes italok, mint a legjobb ere­m-1­ik­ő­r­ö­k kizárólag keresztül lenyűgözve tudta tartani, — oszladozó­­ban van és az érdekcsoportok intrikáin a kishitű, egyoldalú, szűk látkörű felfogáson maholnap dia­dalmaskodni fog az élni akaró nemzet, akadályt nem ismerő, minden áldozatra kész energiája! Az annexió kérdése időközben egészen vá­ratlanul nyomult előtérbe a politikai láthatáron, mint az a fekete felhő, amelyről a szántóvető ember nem tudja az első pillanatban, hogy áldást vagy átkot hordoz-e méhében ! Évszázados tradticók, történelmi múlt, meg­dönthetően alkotmányjogi vonatkozások, megerő­sítve koronázott királyok, ország-világ előtt, el­hangzott esküje által, nemzedékről nemzedékre, egyik királyról a másikra á­­háramló kötelezettsé­gek, ünnepélyes fogadalmak, Magyarország szem­pontjából, egészen tiszta képet tárnak a világ elé. Az annexió kérdése, — maga magát kell hogy megoldja, olyan irányban, amelyhez semmi kétség nem férkőzhetik, mert a jogalap, amelyre helyezkedik — megdönthetetlen. Az új választói jog megalkotása, előfeltétele volt az ideiglenes és elengedhetetlen kelléke a végleges kibontakozásnak is. Hogy ezt a vállalt nagy feladatot fúzióival, vagy fúzió nélkül tudja-e a kormány megoldani,­­ az nagy részben az imént felsorolt közjogi és közgazdasági sarkalatos kérdések miként való megoldásától fog függni. Maga a fúzió kérdése is mintha egyik kel­léke volna a végleges kibontakozásnak, — egy békés, nagy alkotásokra hivatott új korszak, be­­következhetőségének! Nem volt még magyar parlament, nem volt még magyar kormány, amely elé a megoldandó nagy kérdések ilyen tömege így össze­torlódott volna! Vajjon lesz-e elég erő a parlamentben, elég önfeláldozó kitartás a kormányban, hogy ezeket a nagy kérdéseket sorra megoldani tudja? És vajjon lesz-e elég józan mérlegelő ké­pesség a nemzetben, hogy ezeknek a korszakal­kotó kérdéseknek nagy horderejét megállapítani tudja? Csak az egész, osztatlan magyar nemzet odaadó bizalma, egységes akarata képes a vezérek lelkébe hatványozott erőt önteni, hogy ezt a nagy munkát, amelynek elvégzésére a nemzet érdekében vállalkoztak,­­ el is végezhessék és diadalmaskodhassanak a nemzet külső és belső ellenségein! A Szepesség szeretete. Felhívást tettünk közzé az ország valamennyi lapjában, hogy a szepességieket az iglói találkozóra figyelmessé tegyük. Ennek kapcsán érdekes leveleket kaptunk, melyekből álljon itt mutatóul a következő: Igen tisztelt szerkesztő úr! Hivatalosan abaújmegyei vagyok, de lelkem a Szepességhez vonzódik. Hiszen csecsemő koromban kerültem a Gölnic-völgyébe. Ha van predestináció a földön, úgy ez rám vonatkozik. Nem is tudom el­képzelni, hogy alföldi tájon szívjam a gyermekkori levegőt. Egy édes álom a Gölnic-völgy! Mint a tiszta lélek első szerelme: olyan az emlékem te nyájas tekintetű völgy! Mint a gyermek vagyok-csacsog egész nap fáradhatlanul: szivem is csupa szeretet, csupa érzés, ha te jársz eszemben. A gyermeknek úgy gondolják mindegy, hol játszik; ártatlansága, semmi gondja mesévé varázsolja a kopár földet is, az egyhangú síkot is . . . azért mégis áldom az én istenemet s szerethet is engem — hogy ott játszhattam, ahol nem messze halványan kéklik Magyarország büszke­sége, szerelme és becézgetésre méltó tárgya: a Tátra... Ez a név melegséggel tölt el s ha sokáig gon­dolok rá, könnyüt csal ki szememből. Mikor én annyira rajongok ezért a Tátráért. Tiszta leány­­lélek nem zárja oly mély szeretettel szivébe ideálja nevét, mint én a Tátráét. . . Amikor először láttam! 8 éves valék s valami vitt s vitt.... Dalolásom a végtelen szabadság­szeretet szerelmi vallomása volt. Nem bírtam érzéseim terhét . . . S mentem, végén már futottam s ahogy meg­állok a hegy tetején: szoborrá merevedtem s bámul­tam csillogó szemmel, gyorsan dobogó szívvel: — a Tátrát . . . s azóta is legszentebb szivem érzései között. Nem vették szavamat az este. Csendessé lettem. Cselekvéseim, játszásom megváltozott Nem az va­gyok, aki voltam. Ha most visszagondolok rá, szinte látom, amint komoly arccal tanakodnak, hogy nekem valami bajom van . . . Igen, első szerelmem és utolsó is. Mit lehet rajta annyira szeretni? Erre felelni nem tudok. De hiszen ez a kérdés nagyon gyakori. S míg én csodálkozom, hogy barátom ezt a leányt szereti, hogy hogy szeretheti, addig ő majd meghal utána ... Lélektani dolog ez. Nem magyarázta még meg senki. Azóta már töméntelen idő múllott el, de el nem múlhatik egy év, hogy meg ne járjam a Tátrát. Gondolatvilágom meghitten társalog véle s mig lankadatlanul, dúdolva haladok egy-egy völgy alján : boldog vagyok. Se gondom, se bánatom: csak egy mély érzés: »Itthon vagyok<. Mily édes is: itthon lenni. Másképen mosolyog rám, mint más vidék. S én csak is itt tudok bizalmaskodni, mint a gyermek édes­anyjával . . . Ő is megbecsült engem, mert tiszta ragyogó időt rendel akkorára, amikor én itt vagyok. Hogy itt már messziről s én a vasúton is feltűnően nyug­talan vagyok, amikor átléptem Margitfalu határát... Itthon járok, a Magas Tátra hazájában. Ha salak volna szivemben, kivetném, amikor átlépem Szepesmegye határát. Het más itt a levegő, kedé­lyesebb minden, mint máshol. Jártam arra is, ahol születtem s bár megindított annak a tájnak szelíden mosolygó ábrázata, mégis csak azt mondtam: Már csak jobban szeretem a Tátrát. . . S ha a Gölnic-völgyében járok, első dolgom a Buchwaldra menni s onnan nézem mély áhítattal, könnyes szemmel szerelmem első tárgyát: a Tátrát.. • Elmosódik lassanként az ég kékjében tömör lánco­lata, szivemben is elmosódnak az érzelmek és egy járja: én is szepességi vagyok! Újvidéken, 1908. december 21-én. Mély tisztelettel Avar Gyula áll. polg. isk. tanár Sándornál kaphatók, úgyszintén tudomására hozom a n. é. közönségnek, hogy mától hegyaljai bort­jával és állandóan friss sört 1« fattal­ kezdve kitűnő

Next