Szepesi Lapok, 1909 (25. évfolyam, 2-148. szám)
1909-01-03 / 2. szám
XXV. évfolyam. 2. szátm. Előfizetési ár vidékre: Egész évre , 16.80 Fél évre Negyed évre Egy hónapra Szerkesztőség és kiadóhivatal: Igló, Deák Ferenc sor 65. szám. Telefon 17. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Helyettes szerkesztő: TELLÉRY GYULA. SELTENREICH HUGÓ. Nyomatott a Szepesi Lapok Nyomdává könyvnyomdai műintézetében Igflón Huszonötödik évfolyam. Vasárnap Igló, 19c8.40 12, 1.40 SZEPESI LAPOK (SZEPESI ELLENŐR) POLITIKAI HÍRLAP megjelent háromszor: vasárnap, szerdán és pénteken... Fél év Negye Egy hó Megoldás előtt. Irta: Burgyán Aladár, a késmárki kerület orsz. képviselője. Az uj esztendő nagy problémák előtt állva találta a magyar nemzetet Mintha csak közjogi és közgazdasági életünknek egy új korszaka következnék, olyan nagy eseményekkel terhes az egész politikai láthatár. Az a kibontakozás, amelyet 1906. tavaszán kényszerűségből fogadott el, mint megváltoztathatatlan kész tényt, a magyar nemzet, — csak egy bizonytalan, ideiglenes állapotot teremtett meg, melytől korszakalkotó munkát senki sem várt és senki nem is remélhetett Csupa függő kérdések, — az útból félre tolva; ezek jellemezték az akkori kibontakozást; pedig mindenki tudta már akkor, hogy ezeket a függő kérdéseket, előbb vagy utóbb, így vagy amúgy, — de feltétlenül meg kell oldania a nemzetnek, ha végleges és békés állapotokat akar teremteni. Az ideiglenes kibontakozás feltételeiből kivették szándékosan a katonai kérdéseket, — s a végleges kibontakozás, elsősorban megoldandó feladata éppen a katonai kérdések lesznek . Beszélhetnek az osztrák elfogult politikai körök Lueger úrral egyetemben, amit nekik tetszik : a katonai kérdések küszöbön levő megoldása mégis csak a magyar nemzet és királya között elintézendő olyan ügy, amihez Ausztriának éppen semmi köze nincsen. Azzal már régen tisztában lehet Ausztria is, a legfőbb hadúr is, hogy az osztrák és magyar az úgynevezett közös hadseregnek további fejlesztésébe, Magyarország csak az esetben hajlandó belemenni, ha ennek a hadseregnek magyar jellege, a szolgáltatások arányában érvényesülni tud, s ennek az érvényesülésnek nincsen semmi akadálya. Ha a mutatkozó jelek nem csalnak, megoldás előtt áll ez a kérdés, mégpedig már a közeljövőben és így első alapkövét fogja képezni a végleges kibontakozásnak, mely létre fog jönni a nemzet és királya között A másik függő kérdés, amelynek megoldása egyik előfeltételét képezi a végleges kibontakozásnak, — a bankkérdés, amely aktuálissá csak ebben az uj esztendőben válott Még abban az időben, amikor az alkotmányellenes és törvénytelen darabont kormány ülte itt orgiáit — szállóigévé vált Magyarországon, hogy a király gazdasági kérdésekben szabad kezet enged a jövendő kormánynak. De ha a király nem is tett volna ilyen kijelentéseket, — Magyarország szabad elhatározását úgy a bank, mint egyéb gazdasági kérdésekben tételes törvények biztosítják. Már nem hónapok, — csupán csak hetek választják el a nemzetet attól az időponttól, amikor a bank kérdése is megfelelő megoldást fog találni úgy, hogy Magyarország egy nagy lépéssel előre fog haladni egyik legfontosabb létfeltételéhez, gazdasági önállóságához. Az a negyvenéves babona, mely az önálló magyar nemzeti jegybank kérdését annyi éven *61 NOJ313JL DBqnBij Ü^Bíip Általánosan el van ismerve, hogy úgy a szeszes italok, mint a legjobb erem-1ikőrök kizárólag keresztül lenyűgözve tudta tartani, — oszladozóban van és az érdekcsoportok intrikáin a kishitű, egyoldalú, szűk látkörű felfogáson maholnap diadalmaskodni fog az élni akaró nemzet, akadályt nem ismerő, minden áldozatra kész energiája! Az annexió kérdése időközben egészen váratlanul nyomult előtérbe a politikai láthatáron, mint az a fekete felhő, amelyről a szántóvető ember nem tudja az első pillanatban, hogy áldást vagy átkot hordoz-e méhében ! Évszázados tradticók, történelmi múlt, megdönthetően alkotmányjogi vonatkozások, megerősítve koronázott királyok, ország-világ előtt, elhangzott esküje által, nemzedékről nemzedékre, egyik királyról a másikra áháramló kötelezettségek, ünnepélyes fogadalmak, Magyarország szempontjából, egészen tiszta képet tárnak a világ elé. Az annexió kérdése, — maga magát kell hogy megoldja, olyan irányban, amelyhez semmi kétség nem férkőzhetik, mert a jogalap, amelyre helyezkedik — megdönthetetlen. Az új választói jog megalkotása, előfeltétele volt az ideiglenes és elengedhetetlen kelléke a végleges kibontakozásnak is. Hogy ezt a vállalt nagy feladatot fúzióival, vagy fúzió nélkül tudja-e a kormány megoldani, az nagy részben az imént felsorolt közjogi és közgazdasági sarkalatos kérdések miként való megoldásától fog függni. Maga a fúzió kérdése is mintha egyik kelléke volna a végleges kibontakozásnak, — egy békés, nagy alkotásokra hivatott új korszak, bekövetkezhetőségének! Nem volt még magyar parlament, nem volt még magyar kormány, amely elé a megoldandó nagy kérdések ilyen tömege így összetorlódott volna! Vajjon lesz-e elég erő a parlamentben, elég önfeláldozó kitartás a kormányban, hogy ezeket a nagy kérdéseket sorra megoldani tudja? És vajjon lesz-e elég józan mérlegelő képesség a nemzetben, hogy ezeknek a korszakalkotó kérdéseknek nagy horderejét megállapítani tudja? Csak az egész, osztatlan magyar nemzet odaadó bizalma, egységes akarata képes a vezérek lelkébe hatványozott erőt önteni, hogy ezt a nagy munkát, amelynek elvégzésére a nemzet érdekében vállalkoztak, el is végezhessék és diadalmaskodhassanak a nemzet külső és belső ellenségein! A Szepesség szeretete. Felhívást tettünk közzé az ország valamennyi lapjában, hogy a szepességieket az iglói találkozóra figyelmessé tegyük. Ennek kapcsán érdekes leveleket kaptunk, melyekből álljon itt mutatóul a következő: Igen tisztelt szerkesztő úr! Hivatalosan abaújmegyei vagyok, de lelkem a Szepességhez vonzódik. Hiszen csecsemő koromban kerültem a Gölnic-völgyébe. Ha van predestináció a földön, úgy ez rám vonatkozik. Nem is tudom elképzelni, hogy alföldi tájon szívjam a gyermekkori levegőt. Egy édes álom a Gölnic-völgy! Mint a tiszta lélek első szerelme: olyan az emlékem te nyájas tekintetű völgy! Mint a gyermek vagyok-csacsog egész nap fáradhatlanul: szivem is csupa szeretet, csupa érzés, ha te jársz eszemben. A gyermeknek úgy gondolják mindegy, hol játszik; ártatlansága, semmi gondja mesévé varázsolja a kopár földet is, az egyhangú síkot is . . . azért mégis áldom az én istenemet s szerethet is engem — hogy ott játszhattam, ahol nem messze halványan kéklik Magyarország büszkesége, szerelme és becézgetésre méltó tárgya: a Tátra... Ez a név melegséggel tölt el s ha sokáig gondolok rá, könnyüt csal ki szememből. Mikor én annyira rajongok ezért a Tátráért. Tiszta leánylélek nem zárja oly mély szeretettel szivébe ideálja nevét, mint én a Tátráét. . . Amikor először láttam! 8 éves valék s valami vitt s vitt.... Dalolásom a végtelen szabadságszeretet szerelmi vallomása volt. Nem bírtam érzéseim terhét . . . S mentem, végén már futottam s ahogy megállok a hegy tetején: szoborrá merevedtem s bámultam csillogó szemmel, gyorsan dobogó szívvel: — a Tátrát . . . s azóta is legszentebb szivem érzései között. Nem vették szavamat az este. Csendessé lettem. Cselekvéseim, játszásom megváltozott Nem az vagyok, aki voltam. Ha most visszagondolok rá, szinte látom, amint komoly arccal tanakodnak, hogy nekem valami bajom van . . . Igen, első szerelmem és utolsó is. Mit lehet rajta annyira szeretni? Erre felelni nem tudok. De hiszen ez a kérdés nagyon gyakori. S míg én csodálkozom, hogy barátom ezt a leányt szereti, hogy hogy szeretheti, addig ő majd meghal utána ... Lélektani dolog ez. Nem magyarázta még meg senki. Azóta már töméntelen idő múllott el, de el nem múlhatik egy év, hogy meg ne járjam a Tátrát. Gondolatvilágom meghitten társalog véle s mig lankadatlanul, dúdolva haladok egy-egy völgy alján : boldog vagyok. Se gondom, se bánatom: csak egy mély érzés: »Itthon vagyok<. Mily édes is: itthon lenni. Másképen mosolyog rám, mint más vidék. S én csak is itt tudok bizalmaskodni, mint a gyermek édesanyjával . . . Ő is megbecsült engem, mert tiszta ragyogó időt rendel akkorára, amikor én itt vagyok. Hogy itt már messziről s én a vasúton is feltűnően nyugtalan vagyok, amikor átléptem Margitfalu határát... Itthon járok, a Magas Tátra hazájában. Ha salak volna szivemben, kivetném, amikor átlépem Szepesmegye határát. Het más itt a levegő, kedélyesebb minden, mint máshol. Jártam arra is, ahol születtem s bár megindított annak a tájnak szelíden mosolygó ábrázata, mégis csak azt mondtam: Már csak jobban szeretem a Tátrát. . . S ha a Gölnic-völgyében járok, első dolgom a Buchwaldra menni s onnan nézem mély áhítattal, könnyes szemmel szerelmem első tárgyát: a Tátrát.. • Elmosódik lassanként az ég kékjében tömör láncolata, szivemben is elmosódnak az érzelmek és egy járja: én is szepességi vagyok! Újvidéken, 1908. december 21-én. Mély tisztelettel Avar Gyula áll. polg. isk. tanár Sándornál kaphatók, úgyszintén tudomására hozom a n. é. közönségnek, hogy mától hegyaljai bortjával és állandóan friss sört 1« fattal kezdve kitűnő