Széphalom 17. (2007)

HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Kónya Zoltán: Küzdelem a sajtó szabadságáért a reformkori Zemplén vármegyében

202 KÓNYA ZOLTÁN: Küzdelem a sajtó szabadságáért a reformkori Zemplénben mellett, a „sajtó határtalan szabadságából” adódó veszedelmekre való hivatkozással mégis úgy döntött, hogy fenntartja a mérsékelt cenzúrát. És mert „a nemzeti lélek kifejlődése csak kisebb részben sem szenvedhet akadályt”, úgy döntöttek, az országgyűlés válassza meg a könyvvizsgáló bizottság tagjait, s annak végzése ellen az országgyűléshez lehessen fellebbezni. Az összbi­­zottsági ülésen Lónyay Gábor és társai újabb rohamra indultak a teljes sajtószabadságért. Az ellenzék erélyes támadásai ellenére csak annyi változás történt, hogy a könyvvizsgálói bizott­ságban a közgyűlés Akadémián kívüli tagokat is kívánt az országgyűlés által kinevezni.34 . A re­formbarátok nem nyugodtak bele a bizottság döntésébe, amely végeredményben törvénnyel is szentesíteni kívánta az eddigi önkényesen, törvénytelenül gyakorolt cenzúrát. Helyesen látták, hogy a reform érdekében elsősorban az érte folytató agitáció akadályait kell eltávolítani; a fon­tosabb reformkérdéseket az alkotmányos sérelem köntösébe öltöztetve könnyebben elfogad­tathatják a többségben reformellenes közgyűlésen. Ezért indították a szokásosnál is hevesebb támadást a bizottsági javaslat ellen. 1832. szeptember 5-én a megyegyűlésen az operátumokról szóló bizottsági javaslatokról vitáztak. A sajtószabadságért Lónyay Gábor harcolt a legkövetkezetesebben. Rövid felszólalá­sában tiltakozott az ellen, „hogy mikor más népeknél virágzik a sajtószabadság, mi törvényesítjük az eddig visszaélésekkel gyakorolt cenzúrát”. Kifejtette, hogy szabad sajtó nélkül nincs alkot­mány és szabadság, mert az alkotmány garanciája, az uralkodó e nélkül nem értesülhet népé­nek panaszairól, kívánságairól. Ha jólét és törvényesség van az országban, egynéhány lázító írá­sok vagy beszédek nem vezethetik félre a népet, az esetleges becsületsértésekért pedig elégtételt ad a sajtótörvény. Legyen tehát tökéletesen szabad a sajtó, de a visszaéléseket keményen bün­tessék. „Ha pedig a szent cél el nem érhetődne az maradjon inkább a mostani törvény állapottjá­­ban”” Lónyay csak röviden beszélt a sajtószabadságról, mert a főszerepet Kossuthnak osztot­ták. Kossuth beszédében éles hangot ütött meg, és minden lényeges ellenvéleményre talált meggyőző érvet. ,A kormányra nézve nem veszedelmes a sajtószabadság, ellenkezőleg, a nép kí­vánságainak nem ismerése, az elzárkózás okoz feszültséget a kormány és a nép között.” Az ellen a vád ellen, hogy a szabad sajtó a polgári alkotmányunknak veszedelmére volna így érvel: „Ez meglehet; nem akarom én fenyegetni, mennyire jó és tökéletes azon polgári alkotmány, melly a nép egy osztályának privilégiumaira épül, meglehet, hogy a szabadságok éppen ellenkezésben állnak a szabadsággal, mert a valódi szabadság egy és közönséges, ennek nincs plurálisa. Meglehet, hogy ahol egy részben privilégiumok vannak, ott a másik részben természetes szolgaság és megszorítás találta­­tik, én ezt vitatni nem akarom, csak egyet állíthatok: constitutiónk vagy jó s igazságos, vagy rossz és igazságtalan. Ha jó és igazságos, kiállja a vélemény szabad súrlódásának tűzpróbáját, ha rossz és igazságtalan, bukjon el, én az igazságtalant védeni nem akarom, s ha igazságtalan, a törvényhozás útján igazságot óhajtok behozva látni" nálunk a legszigorúbb cenzúra van, olyannyira, hogy Széchenyi és Wesselényi munkái sem tudtak megjelenni, ugyanakkor a nyelvújítási harcok során a cenzúra a legdurvább becsületsértéseket is megengedte. A cenzúra csak azért van, hogy azon princípiumok ellen, amellyek a hatalmasabb résznek sajátjai, semmi sem nyomtatódjon egyébként pedig minden rágalomnak hitelt szerez a nyomtatott betű tekintélyével. ” „Hazámat mindenek fe­ 34 Uo. 148-149. 15 Idézi Barta István uo. 140.

Next