Széphalom 19. (2009)
HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Kovács Eleonóra: Batthyányné (Budai) Apraxin Júlia
466 KOVÁCS ELEONÓRA: Batthyányné (Budai) Apraxin Júlia A házaspár hazatelepülésének tényét többen is megörökítették. Közülük az egyik gróf Vay Sándor,11 aki regényes formában írja le a grófnő hazatérését, s akinek stílusa Krúdyéhoz hasonló, legendákat szülő volt. Néhány adat azonban a regényes megfogalmazásmód ellenére is alapul vehető. A nemzeti újjáéledés korának rokonszenves alakjaként mutatja be Batthyánynét, akinek akkor közismert neve, „Die Thurn” férjének, Artúrnak rövidített becézett nevéből született. Pompakedvelése, fényűző megjelenése nem csupán az egyszerű embereknek tűnt fel, saját körében is felhívta rá a figyelmet. Ezekkel egybehangzó adatokat tartalmaz Rozsnyay Kálmán Tanulmányok írókról és művészekről című gyűjteménye is, amely igen terjedelmes szöveget szentel a grófnő személyének.112 Rozsnyay írásának bevezetőjében a korszakról is jellemző leírást ad. A hazatelepülés éve 1860, amely az 1861-es országgyűlés ígéretének reményét hordozza. „A múlt század közepén csudálatosan virágjába szökkent a magyar élet alaposan megtépázott fája. Magyar gálában páváskodott akkor az aszszonynép és a férfiak is. ... Damjanich és Batthyány özvegye vezettek a honi divatban. Az urak divatja ugyancsak változatos volt. Az ország minden vidékének jellegzetes népviselete megjelent a pesti utcákon. ... Divat lett megnézni minden darabot, Szigligeti és Szigeti népszínművei behozták Pestre a vidék levegőjét. ... divat lett a magyar regény, magyar vers. A német, francia táncok helyébe a csárdás került. ... És ebbe a zajos, nemzetiszín világba bombázott a hír, hogy a vértanú Batthyányiak egy közel atyafia, Arthur gróf, orosz asszonyt hoz haza. Akkor gyűlölték az osztrákot, de még jobban az oroszt hiszen nekik köszönhette a császár, hogy letörte a szabadságharcot. így ért Pestre a daliás fiatal gróf és fiatal hitvese Apraxin Júlia grófnő. ” A grófnő röviden ismertetett előélete kapcsán Rozsnyay meg is jegyzi: „1849. október 15-én veszi el Batthyány Arthur. Mikor még minden magyar szívében, lelkében erősen sajgóll az előző napok rettenetes tragédiája, gyásza. ” Rozsnyay szerint a grófnővel a magyar arisztokraták, legalábbis az itthon élő, s a szabadságharcot gyászoló mágnások éreztették ellenszenvüket. Vay Sándor novellát teremtett valóban elbeszélésbe kívánkozó figurájából, Rozsnyay részletesebb információi tárgyilagosabbak tűnnek, nagyjából azonban egybehangzóak vele. Ám egyikük sem volt kortársa. Érdekes elolvasni egy olyan személy visszaemlékezését, aki személyesen ismerte, mondhatjuk, hogy barátságban állt vele. Egy személyes ismerős emlékei, a magyar nyelvű publikálás kezdete 1860-ban, tehát a Pestre érkezés évében ismerkedik meg Apraxin Júlia Kánya Emíliával,13 a későbbi Szegfi Mórnéval — a Családi Kör szerkesztőnőjével —, aki egész más közegből, a pesti evangélikusság soraiból jőve más értékrendet képvisel. Utóbbi csodálkozva tapasztalja, hogy a tőle eltérő mentalitású, nevelésű grófnő barátságot mutat iránta, s lelkesedik a magyar irodalomért. A barátkozást Júlia kezdeményezte, amelynek időpontja 11 Voltaképen Vay Sarolta, aki írói nevén és excentrikus viselkedése jogán is inkább Vay Sándor néven ismeretes. Vay Sándor: „Nixarpa Eilus” : Gróf Vay Sándor munkái. IV. kötet A királyné poétája és más elbeszélések. Országos Monográfia Társaság, Bp., (én.) 82-91. 12 OSZK Kézirattár. Föl. Hung. 2157. 24. A kézirat egyes részletei, napvilágot láttak a Lantos Magazinban 1930. febr. 15-én. 288-291. A rövidke cikk Nil. szignóval van ellátva, de az OSZK-beli jóval hosszabb szöveg egyes bekezdései szó szerinti egyezést mutatnak, így joggal - és jóhiszeműen - feltételezhető, hogy ennek is Rozsnyay a szerzője. Az írás egyébként „Egy orosz hercegnő magyar karrierje” címen jelent eg. 13 Batthyányné Apraxin Júliára vonatkozó visszaemlékezés olvasható: Kánya Emília. Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai. Kortárs Kiadó, Bp., 1998. 183-192. (A továbbiakban: Kánya.)