Kölcsey Ferenc összes művei 1. (Budapest, 1960)

IRODALMI KRITIKÁK ÉS ESZTÉTIKAI ÍRÁSOK - Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések (1815)

Azon mód, mellyel az iskolai falak közt a poézist tanít­ják, nem az esztétikusoknak módjuk, hanem kulcs a deák literatúrára, s főképpen a metrikának ismeretére ; azonban mégis elégséges, hogy a netalán még szuny­­nyadó poétai géniuszt felébressze, s római példák sze­rént vezesse. E tekintetben volt méltó Csokonainak azon koráról szóltanunk. A genie sok classisokra oszlik fel. Vágynak nagyok, kik nem találnak útat magok előtt, s önerejekkel futják a még ismeretlen pályát. Vágynak kisebbek, kik ha nem találnak útat magok előtt, nem is lépnek fel soha. Mindnyájan függenek a környűlményektől, a kornak véleményeitől stb., de a nagyobbak a sötét­ben is tudnak világot terjeszteni s nem ragadtatnak el úgy koroknak durvaságától s rossz ízlésétől is, hogy nagyságoknak jeleit ne adhatnák, a kisebbek pedig lerogynak a teher alatt s olyakká lesznek, mint akiktől vezettetnek. Homér, Shakespeare és Goethe nagyok lettek volna minden környeelményekben, de Horác egy filozófi század megjelenése nélkül nem fogott volna születni, s Virgil ha Apollonius korában görögnek született volna, talán csak a ciklushoz fogott volna tartozni, éppen úgy mint Abaelard és mások a skolasz­tikusokhoz tartoztak, mert nem Sokratesnek tanít­­ványi voltának. Csokonai Nagy Sámuelnek Sanderjét leonínusokkal cifrázta fel, s még akkor Csokonai és Nagy tanulók voltának­­ jele, hogy az ifjú úgy formáltatott a tordai Gyöngyösinek példája által, mint a még akkor hasonlóul fiatal Nagy Ferenc, Horváth Ádám és mások. Már akkor a Zríni-nemben senki sem verselt négy rímmel, s azon időben Bessenyeiék bírták a literatúra elsőségét, mivel Ráday csak rejtekben dolgozott, Rájnist, Révait és Barótit Debrecenben nem nagyon ismerték.

Next