Szilágysági Szó, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
Ötvenkettő . Éppen egy esztendeje annk, hogy a Szilágysági Szó agelső számának nyomdafestékszagú példányai az újságárudák polcaira kerültek. A tavalyelőtti fordulat, ‘89 decemberének eseményei tették lehetővé, hogy a Szilágyságban félévszázados kihagyás után ismét magyar nyelvű helyi újság jelenjék meg hétről hétre, s anyanyelvünkön szóljon az olvasónak közös gondjainkról, s a lap hasábjain az olvasó is szót kapjon, szűkebb közösségünk keretében nyilvánítson szabadon véleményt. Az öröm és a megelégedés tehát kétszeres, mivel anyanyelvű sajtónk szabad, s az írások szerzői immár nem tollbamondásokat írnak, nem felülről eszméket, gondolatokat, sugallt nem az őket foglalkoztató has valamennyiünk közös sorsához kapcsolódó gondokat, gondolatokat tárnak a közvélemény elé. Az évforduló a Szilágysági Szó születésnapja, illik hát a megemlékezés annak ürügyén, hogy a szerkesztőknek munkájához erőt nyújtott évi a lelkes fogadtatás, az a szeretet, mellyel a Szilágyság népe kezébe vette az első lapokat. Megértettük, hogy megyénk magyar lakosságának fórumra volt és van szüksége a demokratikus közvéleményt kifejező hetilapra. Esztendő múltán visszatekintve a megjelent ötvenkét számra, most annyit mondhatunk el, hogy nem volt könnyű... Nem volt könnyű azért sem, mert ehhez a munkához nem elegendő csak a lelkesedés, az ügyszeretet, a szolgálat vállalása. Azért sem volt könnyű, mert nullapontról, alaptőke nélkül indultunk anyagi gondok, szegényes és korszerűnek nem mondható műszaki körülmények nem egy alkalommal gördítettek akadályt a lapot megjelentetni szándékozók útjába, gáncsolta ezen felül a kishitűség, a sunyin lapító ellenszenv az újság mellett kiállók igyekezetét A mostoha körülmények közepette viszont sokan voltak, akik személyes ügyüknek is érezték a szilágysági hetilap fenntartásának ügyét, támogattak volna anyagiakkal is, ám az egy évvel ezelőtti viszonyok, megválaszolatlan kérdések közepette mindössze a szellemi támogatást fogadtuk el, azoknak a segítségét, akik írással jelentkeztek, vagy személyesen vettek részt az újság megjelentetésének tulajdonképpeni munkájában. Az ötvenkét szám pedig azt tanúsítja hogy nem kevesen voltak, akik írással, nivalójukkal igazolták, mind ahogy valóban szüksége van megyénknek, az itt élő magyarságnak, hogy hétről megjelenjék saját, helyi hétre újságja, a szilágyságiak demokratikus közvéleményének, helyi fóruma. Az ötvenkét megjelent számot visszalapozva mérlegre tehető az igyekezet és annak eredménye. Igyekezetről, eredményről véleményt nyilvánítani, ítéletet mondani az olvasó joga. Ám, bármilyen vélemény ellenére is elégtételt szolgáltat a szerkesztőknek az, hogy az ötvenkét lapszámból egy év eseményeinek krónikáját írták meg, nem maradtak le az események mögött, s általában hűséges képet készítettek megyénk életéről, gondjairól, lakosainak törekvéseiről. Nem sikerült ugyan azt minden részletében átfogniuk, ám ez nem az ő hibájuk, hiszen a heti négy oldal a jelenlegi kisformátumban nem felelhet meg minden igénynek, elvárásnak, sőt, társadalmi életünk sokszínűsége megköveteli hogy kérdésfelvetésében változatosabb lapszámok kerüljenek az olvasóhoz, amit viszont az akut papírhiány is akadályoz. A szilágysági hetilap megannyi gondja közül is a legnagyobb gond a méregdrága papír hiánya. Részben az a magyarázata, hogy áttekinthetetlenül gazdag és változatos a hazai sajtó, a századelő óta soha nem jelent meg mostanihoz hasonlóan nagya számú sajtókiadvány. A vélemények kimondása szabadságának a jele, ebben is megnyilvánul a szólásszabadság. Aggodalmainknak is ez az oka, mert az újságtengerben fenyegető hullámok hangja viszályt szít, bemocskol, gyaláz, uszít, egyszerű és beesdetes embereket félrevezet. Ebben a helyzetben tehát ötvenkét számon át nem volt könnyű az eseményekről így írni, hogy az olvasó mindt és mindent tisztán átlásson. A nehézségek ellenére is sikerült a decemberi fordulatot követő események és azok hibáira utalni, a közvéleményt manipuláló veszélyre figyelmeztetni főleg az uszítás és vizálkeltés következményeire figyelmeztetni, s azzal réyidőken nyíltan vallani és vállalni sorsunkat, ismételten hangot adni lojalitásunknak, ismételten kijelenteni, hogy a közös hazában a többséggel együtt szándékozzuk létrehozni a korszerű és demokratikus Romániát. Ebben a felfogásban kerüli a lap a szenzációk hajszolását, a kuliszák mögötti leskelődést, helyette építő szándékkal a konkrét tennivalókra és azok kivitelezésére kell jobban figyelnünk. Az évfordulót követően, a lap születésnapját tehát nem ünnepléssel, hanem munkával eltöltve gondolunk az olvasóra, azzal a szándékkal, hogy lehetőségeinkhez képest tárgyszerű, részrehajlás nélküli információkkal tájékoztassuk azokat akiknek készül ez a lap, s a továbbiakban is teret kapjanak véleményük szabad nyilvánításához. Hibáktól, tévedésektől e kis lap szerkesztőközössége sem mentes, ám azokat nem szándékosan követte el, ezért az olvasó bocsánatát, elnézését is kérnünk kell. Mindezt pedig azzal az elkötelezettséggel, hogy az ötvenkettedik lapszám után is csak a hazugság ballasztjától megszabadulva, a manipuláció szándéka nélkül , a becsületes tájékoztatás szándékával vesszük a tojhat, kézbe, s írjuk tovább életünk köznapjainak helyi krónikáivát. Fejér László ■ «■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]a Első lépés a privatizáció felé Az 1.213 20. XII. ‘90-es Kormányhatározat alapján a zilahi Gumiabroncsgyár átalakult Kereskedelmi Részvénye [UNK] társ .sággá — Lázárban, jogtanácsos urat kérdeztem, mit jelent ez a névváltoztatás? — fennebb említett határozat alapján megszűnik a vállalat alárendeltsége, lehetőség nyílik, hogy az itt gyártón gumiabroncsok és belsők a „Silvaniai“ Kereskelmi Részvénytársaság („Silvania“, Societate pe Actiuni) névjegye alatt teret hódítsanak a belső • külső piacon. — A termékek minőségének javítása érdekében mit kellene figyellembe venni? — Kilépve a , Danubiana“ név védettsége alól, minden rendelkezésünkre álló eszközzel hozzá kell járulnunk, hogy az új név alatt gyártott termékek megállják a helyünket a piacon. Az első ilyen „Silvania“ gumiabraonok megfelelnek a nemzetközileg eladott minőségi normáknak. Szakemberekkel folytatott beszélő kiderül, hogy nehézségek ik az import gépekkel, elavultak miatt Szükséges néhány kulcsízosságú import alkatrész beszerzése, hogy a gépek a megszabott páraiétereken működhessenek. A főkönyvelőtől, Petrean Alexandra úrtól megtudtam hogy a termékek 3,5 °/ft-os drágulása a nyersanyag, a hő és elektromos energia, valamint a cserealkatrészek árának emelkedésével magyarázható. A gyártási folyamatokhoz szükséges energia havonta 17,5 millió lejbe kerül. A szakszervezet által elért sikerekről és megoldatlan problémákról kérdezem Sabou loan almérnököt: — Az év elejétől, a 400 lakásigénylésből kiutaltak 19 háromszobás lakrészt, 7 két szobást 2 garzonlakást, 36 lakás mellett, amit a vállalat a saaját költségén építtetett. A keverdében dolgozók részére a munkaidő lecsökkent 6 órára, részesülnek 20%-os jövedelemtöbbletben valamint Ingyenes egy ebéd és a szállítás az ingázók számára. Minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerült kiharcolni a 28 ■ napos minimális pihenőszabadságot valamennyi dolgozó számára. A megoldatlan problémák közé sorolható az ivóvíz biztosítása a váltások egész időtartamára. A munkakörülmények sajnos nem javultak, a technológiai folyamat, a gépek kopása, a hiányos szellőztető és elszívó berendezések tökéletlen működése miatt Vita tárgyát képezné még a munkahelyek tisztántartása, a munkaidő betartása és általában a fegyelem. — Az emberek egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, mi lesz a vállalat sorsa a jövőben? Crestin Ioan igazgató urat kérdezem, hogy van-e esély az „életbenmaradásra“? — A válaszom az, hogy igen A gumiabroncs hiánycikk a piacon, de nemcsak, hogy többet kellene dolgozni, hanem jobban is, a minőség teszi versenyképessé a termékeket . Köszönöm a beszélgetést. Bekő N. Ildikó Egyed Péter Az idő strandján Az életadó lélegzetvételt az idő sziklarepedésében — tölts, célozz, lőj — eltalálod? Szuszogj jól, mint profi úszó, hosszútávú puskás — hét — tizennégy céllal — karcsapással haladsz, orrod és szád, szemed széthulló kompozíciók, rossz kristályrendszerek szilánkjai között. Még egy célzás! — s az utolsó karcsapások előtt kiemeled a fejed — nagyszerű illat — egy zöld almát látsz az idő strandján pihenni. miNt ade. Jó kezekben van, ott kúszom mögötte a homokban. Te Vagy itt? — tessék — éppen rád vártam. Miért annyi krasznai panasz? A krasznaiakat a múltkorában is megdicsértük előfizetési rekordjukért, szorgalmas emberek, a kertészkedés mellett még Szilágysági Szót is olvasnak, akarnak olvasni, nem úgy, mint más falukban, falvainkban, ahol a lagymatag érdeklődés mellett még László, István vagy Ferenc nevű posatások is csak jó nagy késésel kézbesítik lapunkat (tisztelet a kivételnek...). Értelmiségiekkel beszélgetve, nagyon gyakran elszomorodunk mint ahogy elszomorodtunk akkor is, amikor áprilisi választmányi gyűlésünkön oszlopos RMDSZ-pártiak nyíltan megkérdezték, hogy hány oldalas is a Szilágysági Szó ... Kicsit több összetartás, több figyelem, ne csak az ócsárolás! Krasznán is vannak, másutt is vannak sokan, akik „örök haragot“ fogadtak újságunkkal, mert egyszer-kétszer nem közöltük... fogalmazványaikat. Jöjjetek, csináljátok ti jobban szebben, ügyesebben ... Mindezekre többek között akkor gondoltam, amikor karácsony utáni, szilveszteri számunkat végre sikerült, 24 órai virrasztás és javítgatás után, a fűtés nélküli zilahi nyomdában, reggel hat órára elkészíteni ... De mégis csak figyelnek ránk. Most is érkezett két levél Krasznáról, tele panaszokkal. A fiatalok kezdik. Nincsenek megelégedve a discóval, kívánságaikat nem teljesítik, s ha néha-néha nekik tetsző (a többségnek ...) zene akad, alig lehet rá életveszély nélkül táncolni a teljesen kikopott“ betonon. Le a disco vezetőségével, a fiatalok maguk akarnak választani újakat, de nem merik aláírni a levelet, mert a félelmük még mindig nagyobb, mint az igazságérzetük. Szerintünk a helybeli RMDSZ s a MADISZ komolyan meg kellene tárgyalja ezeket az ügyeket egy mielőbb összehívott gyűlésen. „Merjünk még többen összefogni és merjünk tenni, cselekedni a krasznai fiatalság szórakozásának jobb körülményeiért. Mi veletek vagyunk!“ záródik a levél. Hát azért, szerintem, a mérést ott kellett volna kezdeni, hogy ezt a levelet legalább tízen-húszan aláírják.. .az aggódók“. A csomagosztásokról is érkezett panasz PL. olvasónktól. „Szegények, rászorulók nem részesültek semmilyen támogatásban“, „egyes személyek, akik a pap körül forgolódtak“ „házhoz kapták“, .sokan nem is tudtak róla“... „dolgozni nem szerető, munkakerülő emberek kihasználva az alkalmat, rengeteg ruhát, élelmiszert és egyéb javakat sajátítottak el...“ „többet törődtek a földiekkel, mint a mennyeiekkel .“. Súlyos vádak, vádaskodások ezek. A sajtóetika törvényei szellemében addig nem foglalhatunk állást amíg a másik oldalt is meg nem hallgatjuk. Várjuk a krasznai református gyülekezet és az adventista gyülekezet elöljáróinak levelét az elmúlt év csomagosztási ügyeiről ígérjük, ezeket változtatás nélkül, a krasznai közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében, közölni fogjuk. Kovács Sándor