Szilágyság, 2006. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

2006-05-05 / 18. szám

Évforduló Hunyadi János (1407 -1456) Hunyadi János szerepét nem lehet kizárólag csak magyar szempontból megvilágítani. Őt a történelem Ura, a legkritikusabb időszakban állította a kereszténység védelmezőjeként Magyarország élére, annak hadvezérévé és kormányzójává. Akkor, midőn a távolabbi országok mint Anglia, Franciaország, a Német-Római Császárság és Olaszország kis államocskái egymás ellen harcoltak, vagy a saját belső bajaikkal voltak elfoglalva, a balkáni kis államok pedig már a töröktől leigázva voltak, Magyarországra hárult az a hatalmas feladat, hogy megvédelmezze nem csak önmagát, hanem az egész európai kereszténységet. Hunyadi János származása Hunyadi János születésének pontos dátumát nem ismerjük. Zsigmond király trónralépésének idejére teszik. Édesapja magyar köznemes és udvari ember volt, aki Zsigmond királyt saját vitézeivel kísérte a csaták során. Szolgálatai jutalmaként kapta a királytól Hunyad várát. 1409-ben már egy megújított adomány­levélben szerepel Hunyadi János neve is. Ő volt Hunyadi Vojknak a legidősebb fia. A Hunyadi család eredete szerint így alakult: A nagyapa Hunyad­­megyébe betelepült oláh kenéz volt, az apa már katolikussá lett magyar nemes és fia(i) magyar köznemesekként léptek a magyar történelem porondjára. Hunyadi Vojknak három fia és két leánya volt. A leányok magyar nemes emberek feleségei lettek. A második fiú szintén vitéz lett, és a törökök elleni csaták egyikében esett el. A harmadik fiú korán meghalt. A Hunyadi család nevét János tette halhatatlanná. Nem vitatható el, hogy Hunyadi Jánost több szomszédos nemzet is sajátjának tekintse, így a románok, szerbek, horvátok, szlavónok de a macedónok is nemzeti hősként tisztelik Jankó, Jankula Szibinyánin és többféle név alatt. Alakját számos epikus műben és dalban örökítették meg. [A “Szibinyánin” név tulajdonképpen “Nagyszebeni”-t jelent, holott alig tartózkodott ott], Márton Áron gyulafehérvári püspök szavait idézve: “... számunkra mégis csak az a fontos, hogy ő Magyarország kormányzója volt, a kereszténység védelmezője és itt, ebben a székesegyházban nyugodtak hamvai addig, amíg nyugodhattak, de mostan csak az üres szarkofágja áll.” Hunyadi János hadjáratai Hunyadi János fiatalon kezdte a katonáskodást. Először az Ujlaky családnál szolgát 1410-14 táján, majd a szerb Lazarevics despotánál szolgált 1415-1427- ig Erdélyben. 1428-tól udvari vitézként kísérte Zsigmond királyt több hadjáratába, így Olaszországba is, ahol hadvezetésbeli ismeretekkel gyarapodott. A török támadások visszaverésében már komoly szerep jutott neki és a király oldalán maradt egészen annak haláláig. Ez időtájt ismerkedett meg a gazdag Szilágyi László leányával Erzsébettel, akit feleségül vett. Ennek folytán közeli rokonságba került számos magyar főnemesi családdal. Hírneve már ekkor nagy, vitézi tettei miatt és csak növekszik, amikor Albert király kinevezi Szörényi bánná 1439-ben, majd Ulászló király, akinek a legnagyobb híve volt Hunyadi, 1440-ben eredélyi vajdává és Nándorfehérvári bánná nevezte ki. Első győzelme a török felett 1441-ben volt, amikor a szendrői pasa magyar területre betört csapatait egészen Szendrő váráig üldözte vissza. 1442-ben Mezid bég hatalmas török birodalmi sereggel betört Erdélybe, amelyet Hunyadi János és Lépes György erdélyi püspök kis sereggel támadt meg. Vereséget szenvedtek, maga a püspök is életét vesztette. Hunyadinak sikerült a török gyűrűjéből kimenekülni és új sereg élén a Nagyszebent ostromló törököt váratlanul megtámadta. A nagyszebeni diadal Hunyadi János neve ekkor már rettegett volt a török serege között és Mezid bég jutalmat ígért annak, aki őt megöli. Egy magyar vitéz, Kemény Simon saját életét áldozta fel ötszáz lovas vitézével együtt, amikor a csatavonal közepén elhelyezkedve a török támadás iszonyú erővel rájuk zúdult. A Hunyadival fegyvert, ruhát, lovat cserélt Kemény Simon és hős vitézei mind egy szálig a csatatéren maradtak. Hunyadi ekkor megkerülve a török hadat támadásba lendült, ami annyira megzavarta a törököket, hogy fejet vesztve menekültek. Maga Mezid is ott halt meg fiával a hacok színterén. Hunyadi János ennek a győzelemnek az emlékére és a magyar vitézek önfeláldozó hősiességének a tiszteletére emeltette a marosszentimrei templomot, amelynek második utódja a mai csíksomlyói búcsújáróhely temploma lett. Még ugyanezen évben (1442) a Vaskapunál támadt a török, de Hunyadi elébe menve, a török sereg zömét egy hegyszorosba zárta és így semmisítette meg. Neve ezek után már Európa-szerte ismertté vált és benne látták a keresztény Európa megmentőjét. Vajdahunyad vára napjainkban Erdély egykori büszkesége a gyönyörű gótikus vár, amelynek tulajdonosai a magyar történelem neves alakjai voltak, közülük is a leghíresebb Hunyadi János, a kereszténység hős védelmezője. A várat IV. Béla ajándékozta István fiának (eredete homályba vész), a Hunyadi család tette hírnevessé, de olyan főurak is mint Bethlen Gábor, a Rákócziak, Thökölyi Imre birtokolták. Utána császári tulajdonba került. Készületek a török ellen. Hunyadi utolsó hadjárata. A török hadjárat ügye napirendre csak március második felében került, a­mikor a magyar országgyűlés követei - Cillei Ulrik és Hunyadi János kivételével - megjöttek Bécsújhelybe. Capistrano János a Duna és a Tisza mentén maga hirdette a keresztes háborút, és lángoló szavai itt sem hangzottak el hatástalanul. Hunyadi ily módon csekély számú rendes serege mellett hiányosan fölfegyverzett, gyakorlatlan néptömeget állíthatott a másfélszázezernyi haderővel szembe, mely június elején a szultán személyes vezérlete alatt, háromszáz ágyúval, óriási ostromgépekkel és kétszáz hajóval Nándor- Fej­érvár alá érkezett. A várban jelentékeny őrség volt elhelyezve, melynek kapitánya Hunyadi sógora, a vitéz és erélyes Szilágyi Mihály volt. A szultán július 3-án fejezte be előkészületeit az ostromra; ekkor a várost a szárazföldi részről teljesen körülzárta és falait éjjel-nappal lövette, míg hajóhadát a Dunán, Zimony fölött, helyezte el, hol a felmentő sereg útját állani volt hivatva. A város falai össze voltak lövöldözve, az őrség már-már kimerült, mikor július 14-ikén Hunyadi és Capistrano Pétervárad felől közeledtek. A sereg egy része a Duna jobbpartján haladt, a másik rész kétszáz kis sarkán elhelyezve evezett le. A vízen nyert győzedelem az erkölcsi hatás előnyein felül azt a kedvező helyzetet teremtette, hogy az összeköttetést Nándor- Fejérvárral megnyitotta. Hunyadi fegyvereseit a várba vitte, a kereszteseknek pedig a Száva balpartján jelölt ki táborhelyet, a­hol a folyton érkező újabb csapatokkal számuk húszezerre emelkedett. Július 21 -ikén haj­nalban a szultán általános rohamot rendelt el, a­melytől azt várta, hogy rövid küzdelem után a várat az ő hatalmába juttatja. De a Hunyaditól és Capistranotól lelkesített őrség emberfölötti kitartással harcolt. A törökök háromszor benyomultak a várba, és mindannyiszor ismét visszaszoríttattak. Ekkor történt az, hogy egy török vitéz a vár falára kapaszkodván föl, a félholdat készült kitűzni; de egy Dugovics Titusz nevű vitéz önfeláldozó hősiességgel magával rántotta a mélységbe, hol közös sírjukat lelték. Az őrség egy része a vár falairól olajba és szurokba mártott égő rőzse­csomókat haj­igált az ostromlókra, és ezzel soraikban nagy pusztítást vitt véghez. A törökök végre csüggedve felhagytak a vár ostromával, és a várost is kiürítették. Hunyadi ezzel az eredménnyel egyelőre megelégedvén, és cseltől félvén, az üldözésre nem gondolt, a kereszteseknek is parancsot küldött, hogy táborukból ne mozduljanak. De ezek előbb kisebb csapatokban, majd nagyobb tömegekben a törökök hadállásai ellen fordultak, és támadó fellépést kísérlettek meg; mikor pedig egyes török csapatok a váratlan támadással szemben ellenállás nélkül hátrálni kezdettek, őket a tábor felé űzték. Ekkor válságos helyzetbe jutottak volna, ha Hunyadi segítségükre nem jó. Most az ő vezérlete alatt egész a táborig nyomultak. A szultán személyesen állott hadainak élére, a viadalba vegyült és megsebesült, azonban seregének fölbomlását megakadályozni, a diadalt a keresztények kezeiből kiragadni képes nem volt. Azonban míg az egész keresztény világ a csodával határos győzedelem hírére ünnepeket ült, Magyarországot gyászba borította annak a nagy férfiúnak halála, a­ki azt kiküzdötte volt. Hunyadi János néhány nappal Nándor- Fejérvár felszabadítása után, a rothadó tetemek ezreitől megmételyezett légkörben megbetegedett, a közeli Zimonyba vitetett, s ott augusztus 11-ikén kimúlt, szent halállal fejezve be hősi életpályáját. Tetemét a gyulafehérvári székesegyházban öccsének sírja mellett helyezték el örök nyugalomra, hol síremléke, bár megcsonkított állapotban, ötödfélszázad viszontagságait túlélte. Harmadfél hónappal utóbb követte őt az örökkévalóságba utolsó harcának és sikerének osztályrészese, Capistrano János atya, kit rendjének újlaki zárdájában a halál október 23- ikán ragadott el. Magyar földön találta sírját, a­mely csakhamar csodás gyógyulások színhelye lett. Az egyház őt a szentek sorába iktatta. Három század múltával, XIII. Kelemen pápa, mikor 1758. augusztus 19-ikén Magyarország uralkodóit az „apostoli király” címével ékesítette föl, megemlékezvén arról a hosszú küzdelemről, amit a magyar nemzet a törökök ellen folytatott, a hódolatteljes Csodálat kifejezéseivel szólott Hunyadi Jánosról, aki - úgy­mond - „az ellenség hatalmas seregei fölött kivívott győzedelmeivel nevének olyan dicsőséget biztosított, hogy az a késő századokban sem fog feledésbe menni!” Hunyadi János dicső pályája méltóbb befejezést nem nyerhetett volna. A hatalom és az annak feltételét képező nagy vagyon megszerzéséért s biztosításáért kifejtett erőfeszítésben, a vele szemközt álló ellenfelekkel, és vetélytársakkal folytatott mérkőzésben ki nem kerülhető salaktól a legnemesebb és legönzetlenebb harcban megtisztult, s miután azt szerencsésen kiküzdötte, a hazájának és az egész kereszténységnek tett szolgálat értékét élete feláldozásával tetézte. És így nevét, emlékét soha el nem halványuló dicsőség sugározza körül. Szilágyság 2006/18 V 8

Next