Színes Vasárnap, 1995. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1995-09-03 / 35. szám
1995. szeptember 3. MAGYARORSZÁG Parlament: címer és seft Az igaz, hogy az Alkotmánybíróság a jelenlegi címerhasználati szabályok egy részét megsemmisítette - az állami és a társadalmi szervezetek javára s a magánszemélyek kárára történő hátrányos megkülönböztetés miatt - s a kormány még tavasszal a parlament elé terjesztette a nemzeti jelképek használatáról szóló törvénytervezetet, úgyhogy már a T. Ház körmére ég a dolog, azért van valami groteszk abban, hogy az Országgyűlés a nyári szünet után ennek a törvénynek a tárgyalásával kezdi munkáját.A szakképzés, a felsőoktatás fejlesztése és a védett természeti területekről szóló törvényjavaslatok mellett. Hiszen valóban nagyon fontos az, hogy a koronás címer mellett lehet-e más történelmi formákat is használni vagy, hogy milyen esetekben használatos a zászlón a cserfa- és az olajág, itt Kelet-Közép-Európában azonban talán még ennél is fontosabb azoknak a jogszabályi lyukaknak a betömése, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország „talpraesettebb" polgárai megszedjék magukat a többiek kárára. Ki ne találkozott volna dicsekvő „nagymogulokkal", akik nem is titkolták, hogy „palira veszik" az államot. S legfeljebb azzal könnyítenek lelkükön, hogy ingyenkonyhákat tartanak fenn... Volt egyszer egy nagyon tanulságos riportfilm Kelet-Európa milliomosairól, akik, anélkül persze, hogy összebeszélhettek volna, meggazdagodásuk induló hónapjait arra az időszakra tették, amíg országok parlamentje a címer- és zászlóhasználatról vitatkozott. Kétségtelen, a téma igazán hálás. Tele van olyan lehetőségekkel, amikor a képviselők megvillogtathatják történelmi ismereteiket, no meg szemérmesen azért ország-világ tudtára adhatják, mily forró honfiúi szeretet fűti keblüket. Éppen ezért nem várható, hogy a témával a parlament röviden végez - noha a házbizottság időkeretbe javasolta szorítani a vezérszónoki felszólalásokat -, biztosra lehet venni, nem kevesen lesznek, akik meg akarják mutatni lelkük mélységeit. S mivel történetesen hazánk is Kelet-Európa határán fekszik, az élelmesebb - nagyon finoman szólva - üzletemberek már „melegíthetnek". Amíg tart a parlamenti vita címerről és zászlóról, addig még az eddigieknél is nyugodtabban folytathatják megszokott sejtjeiket. S a milliók gyűlhetnek tovább... (gyémánt) Kamarabojkott A Greenpeace nemzetközi szervezet kezdeményezésére a Levegő Munkacsoport augusztus végén bojkottra szólította fel a magyar lakosságot, a vállalkozókat és intézményeket. Ne vegyék, illetve ne vegyék igénybe azoknak a francia vállalatoknak a termékeit vagy szolgáltatásait, amelyek részt vesznek a francia atomkísérletekben. Mint ismeretes, Jacques Chirac, a Francia Köztársaság elnöke visszavonhatatlan döntésként jelentette be, hogy szeptember 8-án Franciaország újrakezdi a föld alatti atomrobbantásokat. A kísérletekben részt vevő vállalatokról a Greenpeace szerzett információkat. A cégek a következők: ACB, GEC Alsthom, Filotex, Bouygues, Bull, Dumez, CGEE, Schlumberger, Intertechnique, Les Cables de Lyon, Spie-Batignolles, Schneider SA, STMI, Sodern, Thomson SA. Az ABC és a GEC az atombomba tárolására szolgáló konténerek szállítója. A Bouygues speciális építési munkákat végez, és tengeri próbafúrásokhoz szállít építőelemeket. A Bullra a számítástechnikai és egyéb elektronikus rendszerek tartoznak. A Sodern neutront állít elő a bombához, a Thomson a hozzá szükséges elektronikai berendezéseket. Utóbbi cég egyébként a civil és hadi elektronikai vállalatok között Európában az első, a világon a harmadik. A bojkottfelhívásnak a mai Magyarországon - és feltehetően máshol is - az akarat és a lista ellenére sem könnyű eleget tenni. Melyik ma már az a nemzetközi forgalomba bocsátott termék, amelyen kizárólag csak a gyártó nyelvén van felirat? És eldönthető mondjuk egy boltban az, hogy a helyre kis kalapácsot vagy vitamindús kutyatápszert gyártó hazai vállalkozás melyik külföldi nagyvállalat leányvállalata? A válasz többször is: nem. Miért volt érdemes hát bojkottot emlegetni? A Levegő Munkacsoport egyik illetékese szerint, amolt igazán érdekel, úgyis tudja, mely vállalatokról van szó. A felhívás pedig nem igazán azokhoz szól, akikhez intézték. Nem az a cél, hogy a lakosság foglalkozzék ezzel. (!) Inkább a nyilvánosság segítségével próbálnak nyomást gyakorolni a robbantásokban részt vevő cégekre. Amelyeket a jelek szerint - a robbantások ellen más szervezetekkel együtt a munkacsoport is gyűjtött több mint tízezer aláírást - nemigen zavar semmilyen tiltakozás. Miként feltehetően a francia számítógépek vásárlásától sem állott el a felhívásra senki. T. L. L. Az úttörő, ahol tud vasút Ha egyszer a Hűvösvölgyből indul a Gyermekvasút - a hajdani Úttörővasút „jogutódja" -, nem csoda, hogy a szombati Nosztalgianapon felettébb hűvös idő fogadta a kilátogató kíváncsi kissrácokat és szüleiket. A nosztalgia kifejezés használatát persze nem a gyerekek örvendetes nagy számú jelenléte indokolta, inkább a szervező Gyermekvasutasokért Alapítvány meghívására kilátogató egykori úttörővasutasok. A kisfiús kíváncsiság és a nosztalgia különös elegyével telítődött tömeg aztán egyöntetű csodálattal és kétellyel várta a nap első attrakcióját: azezőrművészt. Aki váratott is magára, ahogy illik. Nem kellett aggódnia, hogy a nézősereg elunja magát, a „kétszemélyes" fellépés egyik szereplője már a porondon állt. Az a vasúti személykocsi, amit néhány perc múlva „partnere" megkísérel elhúzni. Az egész napos - minden állomáson folyó - ünnepségsorozat számtalan vendége produkálta magát, a vasutaszenekartól az ökörsütés ceremóniamestereiig, a legnevesebb fellépőnek azonban mindenképpen a vonathúzásra vállalkozó Nick Árpád számított, aki civilben szkandervilágbajnok. Már amikor épp nem vagonokat cibál - hol kézzel, hol a fogával, így tett ezen a szombaton is, bár láthatóan nem volt gyerekjáték - talán ezért bámulta annyi kislány és kisfiú olyan leplezetlen csodálattal ezt az úriembert, amint derekára tekerte a kötelet, s kis koncentráció után nekiveselkedett... Hogy aztán dühösen elernyessze készenlétbe helyezett izmait: nincs is kiengedve a fék! A helyszínt „biztosító" vasutasok sebtiben orvosolták a problémát - a főnök még fokozott figyelemre szólította fel a többieket, mondván: azért némileg lejt is itt a pálya, nehogy nagyon meginduljon az a kocsi... Majd jött az újabb jelzés: rajta! Nick Árpád pokoli sóhajtások közepette vetette magát az egyoldalú küzdelembe, s úgy elhúzta azt a vonatot, mint a körbe-körbe feszülten figyelő kissrácok bármelyike otthon a játékmozdonyt. Sőt még ez sem volt elég! Rövid pihegés után - ha már így benne van a huzigálásban - fokozatot váltott: az immár kirándulókkal már-már túlzsúfolt szerelvényre csomózott kötelet kapta el a fogával, s az előző mutatványhoz képest szinte játszi könnyedséggel vonszolta magával néhány méteren keresztül. A nézelődőkön lassan eluralkodott az érzés, hogy ha a vonatnak lenne nótája, ez a vasgyúró tán még azt is elhúzná... Az utóbbit azonban már a vasutaszenekar vállalta magára. A jelre pedig nekilódult a menetrendben szeptember első szombatjára időzített Gyermekvasút-nap. Jöhetett a továbbiakban a zeneszó, az ökörsült, a sok régi és mai gyerekvasutas, a mulatság és mindenekfelett a sihuhu. tillA Hátra, ELŐRE! Fotó: Benkő Imre SZÍNES VASÁRNAP 3 HÉTFORDULÓ A pénz illata Ugyanis, minden ellenkező híreszteléssel szemben, van neki. Ezen a héten a kénkő szaga terjengett pénzügyekben a mi 93 ezer négyzetkilométerünkön. Minden ördögien alakult, és nincsenek jó híreim. Itt van mindjárt a kormánydöntés, amelyben tudomásunkra hozzák, hogy jövőre megszűnik a legkeskenyebb jövedelem adómentessége. Magyarán, egy forint után is mindenki köteles húsz fillért befizetni az államkasszába. Már vártam ezt a határozatot. Hiszen a kormány, a koalíció szociálisan hangsúlyozottan érzékeny. Nem győzik eleget emlegetni. És mit tesz isten, most azt érzékeli, hogy a legkisebb jövedelműek, keresetükhöz képest elég léha életet élnek. Dúskálnak az akciós kiárusításon, a használtkereskedelemben, ingyenkonyhán, nyakló nélkül veszik föl a segélyeket. Mindebből a költségvetésnek csekély haszna származik. Aki csak egy picit tud számolni, legalább az alapműveletekkel tisztában van, könnyen megérti a kormány álláspontját: nagy sápot ugyan nem lehet róluk már lehúzni, de tetszik tudni, aki a kicsit nem becsüli... És bizony ők vannak a legtöbben. 1996-tól két százalékkal több társadalombiztosítási járulékot kell minden munkavállalónak leszurkolnia. Ez a másik örvendetes hír. A pénz nyilván a gyengélkedő egészségügy kúrálására kell. Való igaz, nem állunk valami fényesen sem lelkileg, sem fizikailag. Európában a legkevesebb esélyünk van a hosszú életre, tele vagyunk rákkal, droggal, alkoholizmussal, elkél némi anyagi áldozat. Viszont csak harmincezer ágyat hurcolnak ki összesen mint fölöslegeset a kórtermekből. És ha nem járunk úgy, mint a dél-tengeri francia atomrobbantással, amelyet a világ nagyobbik felének tiltakozása ellenére is végrehajtanak, még az is lehet, hogy a Schöpf-Mérei gyermekkórházat nem zárják be annak ellenére, hogy az anyukák, apukák sem szeretnék. Nem vagyok biztos benne, hogy aki pénteken kora este fölkapcsolta a csillárt, hiszen már érzékelhetően rövidülnek a nappalok, tudatában volt-e, hogy nyolc százalékkal többet fizet érte, mint csütörtökön - noha a számlát csak novemberben kell kiegyenlítenie. Az ellentételezésről viszont a kormány hallani sem akar - jelentette be szinte diadalittas hangon a rádió bemondója. Ez a győzelmi mámor, az eltökéltségnek ez a sziklaszilárd fitogtatása zavar engem. Mert rosszul élni nem jó. De rosszabbul élni sokkal rosszabb. És ne próbálja nekem a kormány hősi tettnek beállítani, hogy sikerült halált megvető bátorsággal lemondania arról, hogy én többet fogyasszak. Villanyból is, gázból is. Ami pedig a gázt illeti, van belőle bőven. Az idén ősszel, kétszer bizonyosan kimegyek az utcára. Egyszer a tűzoltókkal, másodszor a diákokkal. Megmagyarázom. Az ember, az evolúciós elmélettel ellentétben, nem lemászott a fáról, hanem lelökte a majom, mert nem bírta a szagát, az ízét és a modorát. Ezért az ember fogta magát, és társadalomba szerveződött. Tette ezt elsősorban, mert félt,a tűztől, így született meg a tűzoltó. A köztársaság és a Fotex elnöke után a legfontosabb ember. Mi lehet ugyanis életbe vágóbb, mint hogy eloltsuk a tüzet. Ezért aztán van önkéntes tűzoltó és önkéntesebb tűzoltó. Magyarországon. Másutt megfizetik őket. Magam egyhangúan kiáltom, inkább lemondok a három új miniszteri tárcáról, az egész olcsóbb kormányátalakítási procedúráról, csak hogy a 17 ezer forintos nettó jövedelmükön valamit is emelhessünk. A diákokat meg egyszerűen csak szeretem. Ami nem apostoli erény, csak én is voltam fiatal. Amúgy, a kormányt csókoltatom. (müller) Áron alul semmit nem adnak Suchman Tamás szombaton egy kaposvári vállalkozói fórumon személyes garanciát ígért arra, hogy nem kótyavetyélik el az állami vagyont, s arra is, hogy a korábbi, részben a bankrendszer felkészületlensége miatti visszaélések a hamarosan kezdődő közművek privatizációja során nem ismétlődnek meg. Erre szerinte már a pályázati kiírások is biztosítékot jelentenek. A privatizációs miniszter elmondta, komoly aggodalommal tölti el a stratégiai szempontból rendkívül fontos öt cég eladása, hiszen most először ajánlanak fel 1000 milliárd forint értékben állami vagyont megvételre, a ez a még meglévőnek mintegy felét teszi ki. Suchman arról is szólt, hogy a privatizáció második ütemében 10 milliárd forintos csomaggal kínálnak újabb lehetőséget magánszemélyeknek a vagyonhoz jutáshoz; ehhez felhasználhatók a kárpótlási jegyek. A tervek szerint 1997 végéig befejeződik a tulajdonosváltás. Demográfiai gödörben az oktatás Holnap nem mindenkinek kezdődik el a tanév. Több mint négyezer munka nélküli pedagógus, számos bezárt iskola hiába várja a találkozást a diákokkal. A Színes Vasárnap utánajárt, hogy az ország nagyobb vidéki városaiban hány közoktatási intézmény, illetve munkahely szűnt meg. Zalaegerszegen az idén az Ipari Szakmunkásképző Intézetet zárták be. Az ott dolgozó 50 közalkalmazott közül 28-nak sikerült ismét elhelyezkednie, 22-nek azonban egyelőre nem. Megszűnt továbbá 10 óvodai és 22 általános iskolai tanulócsoport. A városban így összesen 150 pedagógus-álláshellyel lett kevesebb. De mert körülbelül 70 embert nyugdíjaztak, csaknem 60 tanár és 13 óvónő vált valójában munkanélkülivé. Győrben szintén egyetlen tanintézmény - a Gyimó általános iskolai részének - bezárására került sor. Az intézkedés oka, hogy ott valójában az alsó tagozat csak 16-20 tanulóval működött, fenntartása a továbbiakban nem volt gazdaságos. Az épületben levő óvoda és a művelődési központ azonban változatlanul nyitva van. Emellett egy új iskola is fogadja a diákokat. A Kossuth Lajos Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézetből kiváló intézményben, a Gábor László Építőipari Műhelyiskolában szeptemberben kezdődik az oktatás. A létszámcsökkentés miatt 171 tanár álláshelye szűnt meg. Ötvenet végkielégítéssel felmentettek, a többieket áthelyezték, illetve nyugdíjazták. Szolnokon 13 óvoda, 21 általános iskola és 14 középfokú intézmény van. Az idén már egyet sem zárnak be, azonban két iskolát, a Mátyás király és a Délibáb útit már a tavaszon összevonták, s az egyesítés után már csak az előbbiben tanítanak. A városban az idén 193 közalkalmazotti álláshely szűnt meg. Emiatt 132 pedagógus (főleg általános iskolai tanító) és 61, az oktatásban nem tanárként dolgozó munkatárs kényszerült elhagyni a pályát. Kecskeméten egyetlen kültelki iskola csukta be kapuit. A város alpolgármestere szerint 172 pedagógus elbocsátására került sor. Ez csak azért örömteli hír, mert a sajtó, sőt még a Pedagógus Szakszervezet értesülése szerint is legalább 500 tanárt küldtek el a városban. Kaposvárott egyelőre annyi történt, hogy a Petőfi Általános Iskolában már nem indítottak első osztályt. S valószínű: a következő tanévtől teljesen megszűnik az oktatás. Emellett kénytelenek voltak körülbelül 30 - főként általános iskolai - tanártól megválni. Szerencsésebb a helyzet az óvodákban és a középiskolákban. Azokban az idén nem lesz változás. Szekszárdon sem zártak be egyetlen tanodát sem. Sőt az I. Béla Gimnáziumban előreléptek azzal, hogy az általános képzés mellett a diákoknak lehetőség nyílt műszaki oktatásban is részt venniük. Összesen nyolc tanító került nehéz helyzetbe, de valószínűleg ők is el tudnak majd helyezkedni. Székesfehérvárott, Dunaújvárosban, Egerben, Debrecenben, Békéscsabán ez idáig nem volt szükség nagyobb változtatásokra. Ez idáig. S hogy mi lesz a jövőben, senki sem tudja. A fenntiekből ugyanakkor kitűnik, hogy leginkább az általános iskolai tanítók helyzete a legelkeserítőbb. Ennek oka többek között abban keresendő, hogy országszerte mostanra érte el mélypontját az a demográfiai hullám, amely miatt egyre kevesebb a iskolakötelessé váló, az oktatandó gyermek. Kirády Attila