Színes Vasárnap, 1996. július (3. évfolyam, 27-30. szám)
1996-07-07 / 27. szám
4 SZÍNES VASÁRNAP \Jo(JP\\ ouldian^| Mit rejtenek a képviselők vagyonbevallásai? A képviselőknek a múlt rendszerből örökölt rend szerint kell nyilatkozniuk vagyonukról. Erre utal, hogy a helyes kitöltésben egy 1987-ben keltezett pénzügyminisztériumi útmutató segít. A képviselőnek nemcsak a saját, hanem házastársa és gyermekei vagyonáról is nyilatkoznia kell. Tételesen kell beszámolniuk a közös és külön vagyonukról is. (Ha a nyilatkozatnak a házastársra vonatkozó részét nem tölti ki, az azt jelenti, hogy a képviselőnek nincs is házastársa.) A nyilatkozónak külön kell jeleznie, mekkora vagyon szerepel kiskorú gyerekei nevén, s meg kell jelölni, hogy ezekkel az értékekkel ő vagy házastársa rendelkezik. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség minden ingatlanra kiterjed, így az üres telkekről vagy egy szövetkezeti ingatlanon szerzett használati jogról is számot kell adni. Fel kell tüntetni az értékesebb ingóságokat, például a védett műalkotásokat. De értékesebb ingóság a benzines autó is, ha 1500 köbcentiméternél nagyobb motorja van, a dízelautókat viszont minden esetben be kell jelenteni. Ezen túl az útmutató értékesebbnek minősít minden ingóságot, amely .,darabonként vagy készletként'' többet ér százezer forintnál. Nem kell beszámolni a „nem nagy értékű" ingóságokról, de a „segédlet" javasolja a kitöltőnek, inkább adjon bővebb felvilágosítást, mert ha valamit mégsem ír be bevallásába, az ingóságot automatikusan 100 ezer forintnál olcsóbbként könyveli el az adóhatóság (sic!) is, s egy esetleges későbbi elszámoláskor figyelmen kívül hagyja. A képviselőnek nyilatkoznia kell arról is, ha kötvény, részvény, vagyonjegy vagy bármilyen más értékpapír tulajdonosa. Isépy Tamás ígéretéhez híven eljuttatta lapunkhoz vagyonnyilatkozatát. A 72 éves kereszténydemokrata frakcióvezető özvegy, s mivel kiskorú gyermeke sincs, csak saját vagyonáról adott számot. A dokumentum szerint a képviselő csupán egy 95 négyzetméteres miskolci lakást birtokol. Százezer forintnál nagyobb értékként közel tízezer kötetes könyvtárát, valamint lakásának berendezését sorolja fel. Az 1994-ben készült nyilatkozat szerint összesen 690 ezer forintnyi értékpapír és 410 ezer forint betét tulajdonosa. Üdülője, telke, autója, cége nincs, amint tartozása sem. Az útmutató szerint a kitöltő szabadon mérlegelheti, hogy beírja-e a nyilatkozatba takarékbetéteit, mivel ezek titkosak. Azt azonban jelzi a minisztérium, hogy ha a nyilatkozatban nem szerepel egy később nyilvánosságra kerülő tétel, azt úgy kell tekinteni, mint új vagyont. A nyilatkozatból az is ki kell derüljön, ha a képviselő családon kívüli személlyel közösen birtokol valamit. Ilyenkor a társat illene társakat, valamint azt is be kell vallani, hogy mekkora az ő részesedésük. Szűkítésnek tekinthető, hogy „elégséges azokat a tulajdonostársakat megjelölni, akiknek tulajdoni illetőségük legalább egyharmad rész". Egy újabb pontban azt is fel kell tüntetni, tartozik-e valamely hitelintézetnek vagy magánszemélynek a kitöltő, s kinek, mennyivel, mikori lejárattal. D.- N. Elboldogulnak az erősek Számvetésre készül az MSZOSZ, mert megítélésük szerint nem teljesíti egyes törvényi kötelezettségeit az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.). Mint megtudtuk, súlyponti kérdésként kívánják felvetni az ügyet, amikor - várhatóan a hét elején - találkoznak a privatizációs miniszterrel. A konfliktus forrása, hogy a több mint egy éve életbe lépett privatizációs törvény szerint az ÁPV Rt. köteles lenne értesíteni az érintett szakszervezeteket a privatizációs szerződésekben szereplő, a munkavállalók foglalkoztatására, bérére, járandóságaira, képzésére, valamint a munkavállalói tulajdonszerzés esetleges lehetőségeire vonatkozó kikötésekről. „Szűk a foglalkoztatási vállalások spektruma” - véli Szabó Julianna, az MSZOSZ szakértője. Tapasztalatai szerint a vevők általában azt ígérik meg, hogy 1-3 éven belül legfeljebb csak minden tizedik dolgozót bocsátják el. Ezt jobb esetben azzal egészítik ki, hogy gondoskodnak a feleslegesek átképzéséről. E vállalás értékéből azonban levon, hogy a nagy elbocsátásokat általában előre, a privatizáció előtt elvégzi az állam. A szakértő szerint az is ritka, ha kikötik: a vevő csak 1-2 év eltelte után tárgyalhatja újra a már megkötött kollektív szerződéseket. Ennek ellenére unikum, ha a privatizációs szervezet értesíti őket - tudtuk meg Steer Lajosáétól. Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének titkára szerint „önerőből” sem könnyebb begyűjteni az információkat. Hiába kért adatokat például a még 1992-ben elkelt Szabadegyházai Szeszipari Vállalat (ma Hungrana Kft.) vevőjének vállalásairól, s eredménytelenül igyekezett megtudni a Veszprémtej Rt.-t megvásárló francia Bongrain, illetve a kőbányai és a nagykanizsai sörgyárakat megvásárló dél-afrikai cég, a SAB ígéreteit is. A példákat hosszan lehetne sorolni - tette hozzá. Gondja azonban nemcsak az MSZOSZ tagszervezeteinek van: Horváth Lajos, a LIGA ügyvezető alelnöke arról számolt be lapunknak, hogy csupán az utóbbi egy-két hónapban kapnak információt az ÁPV Rt.-től. A Munkástanácsok tapasztalatai is rosszak, Lengyel Zoltán szerint a szakszervezeteknek kell jelentkezniük az adatokért, mert a privatizációs szervezet magától nem küldi el ezeket. Jól informált viszont az Autonóm tagszervezet, a Villamosenergiaipari, illetve a Gázipari Szakszervezeti Szövetség. Szűcs Gyula, az utóbbi elnöke azonban elmondta, a vállaláslistát nem is mindig az ÁPV Rt.-től, hanem az új munkáltatótól sikerül „kierőszakolni ". Ebben az segíti a két ágazat szakszervezeteit, hogy külön megállapodásokat kötöttek a kormánnyal, s így előnyösebb pozícióból tárgyalhatnak munkáltatóikkal. Ez pedig megerősíti Látinéi József tapasztalatait. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének ügyvezető elnöke (egyben tagja az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának is) szerint azok az érdekképviseletek jutnak információkhoz, amelyeknek „erős kijáróemberei vannak, egyébként rettenetesen gyéren és gyengén teljesül a törvényi előírás". A magánosítás és a foglalkoztatáspolitika összehangolását a kormány is fontosnak tartja, erre utal, hogy februárban megállapodást kötött a munkaügyi és a privatizációs miniszter. Ennek köszönhetően ma már a privatizátorok is ügyelnek a foglalkoztatási szempontokra - tudtuk meg Scheiring Magdolnától, a munkaügyi tárca tanácsosától. Mint mondta, a szerződésekben azt is kikötik, mivel büntethetők a vevők, ha nem teljesítik ígéreteiket. A tanácsos szerint egyelőre nem lehet megítélni, mennyire hatásos a változás, hiszen a vállalások egy-három évre szólnak. Azt azonban most is tudni lehet, hogy a szabályok kijátszhatóak: nem kell „jelenteni" például, ha egyszerre csak tíznél kevesebb dolgozót bocsát el az újdonsült munkáltató. Ami az ellenőrzést illeti: csupán idén áprilisban jött létre az ÁPV Rt.-nél az az igazgatóság, amely számba veszi, milyen kikötések szerepelnek a szerződésekben, s mi teljesült az ígéretekből. Az eddig eltelt negyedév azonban kevésnek bizonyult egy korrekt felmérés elkészítéséhez. A kormány ezért szilveszterig tolta ki a jelentés beterjesztésének határidejét. A privatizátorok tapasztalataira vonatkozó kérdéseinket erre hivatkozva utasította el Dudits Ádám, az ÁPV Rt. szóvivője, mondván, a kormány számára készülő anyag természeténél fogva titkos. Leszögezte, a társaság betartja a törvényeket, s a szakszervezeteket is értesítik a szerződésbeli vállalásokról. Daróczi Dávid MAGYARORSZÁG Novemberre sok önkormányzat bajba kerül Részleges módosítás A települések működéséhez szükséges források szűkössége miatt az ősz folyamán sok önkormányzat bajba kerülhet - mondta Lamperth Mónika, az Országgyűlés Önkormányzati Munkacsoportjának alelnöke a héten a Baloldali Önkormányzati Közösség sajtóbeszélgetésén. Lamperth Mónika szerint az önkormányzatiság intézménye hat év alatt bebizonyította életképességét, a hatékonyabb működés végett viszont szükség van a települési--együttműködési sekszre,Cenrre,a társulásokra. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az önkormányzati önállóság garanciái bekerüljenek az alkotmányba. Az alkotmányozási folyamat megakadása miatt elképzelhetőnek tartja, hogy a hatályos alkotmány idevágó passzusait módosítsák. Új önkormányzati törvényre nincs szükség, viszont a jelenlegi majd minden eleme módosításra szorul - kezdte beszédét Borsány György, a VI. kerület polgármestere, majd a közigazgatási reform hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy az anyag nem foglalkozik a főváros és a kerületek viszonyával. Véleménye szerint az alap- jogok és a’felfiatel”összhangba hozására mihamarabb szükség van. Példaként a tulajdonviszonyok rendezetlenségét hozta fel. B. Z. Ősszel folytatódik a párbeszéd Magyar-magyar csúcstalálkozó A kormány vendégházában a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Miniszterelnöki Hivatal rendezésében kétnapos tanácskozást tartottak Magyarország és a határon túli magyarság címmel. A határon túli magyar szervezetek képviselőit a Parlamentben fogadta Horn Gyula miniszterelnök, aki kijelentette, hogy a magyar kormány a nemzetközi fórumokon támogatja a határon túli magyarok jogainak garantálására és gyakorlására irányuló igényeit, és hangoztatta: nem változik a kormány külpolitikájának irányvonala. A szomszéd országokban működő magyar szervezetek vezetői hangsúlyozták, hogy közös érdeknek tartják Magyarország mielőbbi csatlakozását az euroatlanti szervezetekbe. Az autonómia ügyében nem volt teljes konszenzus, mert a kérdést más-más megközelítésből ítélték meg a parlamenti pártok, valamint néhány határon túli szervezet képviselői, de a tanácskozás zárónyilatkozata szerint mégis sikerült kompromisszumot kötni, mert bekerült az a passzus, hogy összehangolt támogatásban részesítik a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke kivételével valamennyi résztvevő aláírta az okmányt, de a vajdasági politikus újságíróknak elmondta, hogy az általa vezetett testület megvitatja a dokumentumot, és akkor utólag csatlakozhatnak az aláírókhoz. A dokumentum leszögezi, hogy Magyarország mindenkori költségvetésének százalékban rögzített hányada megilleti a határon túli közösségeket. A tanácskozás megszervezése előrelépést jelent a magyarmagyar kapcsolatok rendezésében, és a politikusok megnyilatkozásai is ezt erősítették meg. Tabajdi Csaba államtitkár úgy értékelte, hogy lényeges kérdésekben konszenzust teremtett a tanácskozás, és az elfogadott közös nyilatkozat elősegíti a nemzeti egyetértés megteremtését. Kovács László külügyminiszter jónak nevezte, hogy a kormány mérsékelte a kisebbségben élő magyarok aggodalmát az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás ügyében. Markó Béla, a Romániai Magyarok Demokratikus Szervezetének elnöke megelégedéssel állapította meg, hogy a közös nyilatkozat a magyar nemzet szerves részeként kezeli a határon túli magyarokat is. Ugyanakkor óvott attól, hogy nehogy belpolitikai küzdelmek tárgyává váljon a kisebbségi sorsban élő magyarság támogatásának kérdése. Németh Zsolt (Fidesz) azt hangsúlyozta, hogy előrelépés történt a konszenzus visszaállítása terén, de erőteljesen kifogásolta, hogy nem foglalták be a záródokumentumba: Magyarország csak akkor köt alapszerződést a szomszédos országokkal, ha azzal előzetesen egyetértenek a határon túli magyar szervezetek. Más álláspontot fogalmazott meg Eörsi Mátyás (SZDSZ), aki kijelentette, hogy nonszensz lenne a határon túli magyar szervezetek vétójoga, ugyanakkor jelezte, hogy számára elfogadható az Autonómia Tanács létrehozása, amit ellenzéki politikusok javasoltak. Az ősszel tovább folytatódik a magyar-magyar párbeszéd, és a kiszivárogtatott hírek szerint már októberben tárgyalóasztalhoz ülnek az érintettek. Papp János Hajózási tervek a Tiszán A vízi szállítás sokkal olcsóbb, mint a közúti vagy a vasúti. De nálunk sok feltétele hiányzik. Hajózási szakkönyvek szerint Magyarország két kitűnő vízi útja, a Duna és a Tisza akkor lenne leginkább kihasznált, ha csatorna kötné össze őket. De nemcsak a meg nem épült csatorna az oka annak, hogy halódik a tiszai hajózás. Bár lehet, hogy most újjászületik. A Mahart a Tiszán történő utasszállítást ugyan nem adta még ki a kezéből, de a teherszállítási bizniszből már évekkel ezelőtt kivonult. Utóbbi feladat oroszlánrészét,egy „külső" káefté, az Admiralitás vállalta fel. Azért külső, mert az utóbbi években a Mahart is alakított kft.-ket. Többek között erről is szó volt azon a Tisza-völgyi hajózási konferencián, melyet a napokban tartottak Szolnokon a gőzhajózás jubileuma alkalmából (Széchenyi István 1846 júliusában a Pannónia gőzhajón Szegedtől Tokajig hajózott a Tiszán). Az 1895-ben megalakult Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. már alapító okiratában kötelezte magát arra, hogy a Tiszán heti hat alkalommal rendszeres személyhajójáratot közlekedtet. Ezt a Szolnok-Csongrád- Szentes-Szeged közötti járatot előbb további állomásokkal kiegészítve, később időben ritkítva még a második világháború után megalakuló Meszhart és a Mahart is fenntartotta - egészen 1968-ig. Amikorra a tiszai személyhajózást - nem utolsósorban a személygépkocsi elterjedése miatt - fokozatosan, végül teljesen megszüntették. Ezután 1990-ig esetenként egy-egy, idegenforgalmi cégek által bérelt kishajó hasította csak a Tisza vizét, a menetrendet el is felejtették. A folyó teljes partszakasza még mindig természetes állapotában van, a 90-es évek elején mégsem csak környezetvédelmi szempontból volt több ismeretlenes egyenlet a tiszai személyhajózás idegenforgalmi alapokon történő újraindítása. Az önkormányzatok a régió egyik fontos fejlesztési elemének tartották a hajózás beindítását, ezért kikötőket építettek. A Mahart pedig vízibuszait építette újjá, melyekből négy került a Tiszára. 1991-94 között a délszláv háború miatti ENSZ-embargó természetesen megszüntette a tiszai hajózás nemzetközi jellegét. A 90-ben Szeged és Magyarkanizsa között indított járatokat a Mahart szüneteltette, de már az idén újraindítaná ezeket. Megpróbálva ezzel bevonni a Tisza déli szakaszát is a hajós személyforgalomba. A négy vízibusz mellett a tiszai személyközlekedést szolgálja a Mahart új légpárnás hajója. A Sikló-1. ukrán gyártmányú, úgynevezett honosítása egyébként többe került, mint a vételára. Ezt a hajót Szeged-Zenta és Szeged-Csongrád között szeretné a Mahart üzemeltetni charter-, majd menetrendi járatban. Bár a tiszai személyhajózást az idegenforgalom jegyében majdnem hat éve szervezték újjá, az utasok megszerzésével kapcsolatos nehézségek nemcsak az embargó miatt nem szűntek meg. Másik ok, hogy a térség utazási irodáinak 95 százaléka passzív, vagyis elsősorban kiutaztat. A néhány beutaztató idegenforgalmi céggel már szerződések is születtek. Ezzel együtt a magyar tiszai hajósok úgy tapasztalják, hogy a jelenlegi, elsősorban a térségből szervezett, helyi lakosságra épülő szolgáltatásuk működik, gazdaságosan azonban csak Tokaj és Szeged térségében tartható fenn a folyón. Időszakos hajózási igény a Tisza-tavon, Szolnokon van. Mivel déli szomszédainknak nincsenek a Tiszán személyszállító hajóik, a folyó déli szakasza a szakemberek szerint számunkra még nagy lehetőségeket rejt magában. Ehhez azonban szerintük nemcsak anyagiak, de politikai támogatás is szükséges. Egyébként az eddigi tapasztalatokból kiindulva - úgy vélik: a Tiszán csak a charterjáratok működhetnek üzleti alapon, a menetrendi járatok fenntartásához állami vagy regionális támogatást kell kapni. „Kétségtelen, hogy teherszállítás terén a Tisza nincs kihasználva" - hangoztatta Orosz Tibor, az Admiralitás Kft. ügyvezető igazgatója. Pedig a nagyobb forgalom - utalt rá - Kelet-Magyarország gazdasági fellendülését is szolgálná. Csökkenne a közutak terheltsége, a térség árai (például a Debrecen környékén megtermelt gabona). Orosz Tibor kiemelte: a teherhajózásban problémát jelentenek a tiszai hajózóút bizonyos szakaszai, a gázlók. Az ügyvezető igazgató szerint ezek rendbetételére biztosítani kéne az egyébként viszonylag nem túl jelentős forrásokat. Az ügyvezető igazgató javasolta, hogy a Tiszát „nyissák meg” idegen lobogó alatt hajózó vízi járművek részére is. Egyúttal az ezzel kapcsolatos belvízi egyezmények megkötését sürgette. V. Tóth László Levente Visszatértek a vízibuszok 1996. július 7.