Színház, 1976 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

Latinovits Zoltán 1931-1976 Galamb Sándortól és Lehotay Árpádtól tanulta a színészmesterséget, először műkedvelő előadásokon lépett színre, volt asztalostanonc és hídmunkás, majd építészmérnök-diplomát szerzett. Éppen két évtizeddel ezelőtt szerződtette a debreceni Csokonai Színház segédszínész­nek. Ezt követően Miskolcon, a Víg­színházban, a Tháliában, Kecskeméten, ismét a Vígszínházban, Veszprémben, az Irodalmi Színpadon, a Fővárosi Operett­színházban játszott. Még a debreceni és miskolci években feltűnt ilyen nagy sze­relem férfihőseként, Ruy Bias és Rómeó szerepében. Ez utóbbival hódította meg a fővárosi közönséget is. A Mario és a varázsló Cipollája, Örkény Tótékjának Őrnagya vagy Pirandello IV. Henrikjé­nek címszerepe elválaszthatatlanok egyé­niségétől, de volt Higgins a Pygmalion­­ban, Orin az Amerikai Elektrában, Iván a Karamazov testvérekben, Bolingbroke a II. Richárdban, ifjú Nagy A tanítónő­ben, festő a Közjáték Vichyben című Miller-da­­rabban, Willy Loman az Ügynök halálá­ban, Liliom, Ványa bácsi, Pierre-Amiel a Tisztákban és Teleki László A különc­ben - s hosszan folytathatnánk a sort. Színészi alakításait az intuíció és a tudatosság, a szenvedély és az értelem harmóniája jellemezte, s ez tette két veszprémi rendezését is nagyszerű szín­házi eseménnyé. Németh László Győze­lemének és Gorkij Kispolgárok­ának ren­dezőjeként is a gesztusoknak fokozott jelentőséget adó színpadi nyelv úttörője volt. Ezt a törekvését szerves egységbe ötvözte az élő magyar irodalomért, az anyanyelvért és az irodalmi hagyomá­nyokért érzett felelősséggel. Ezért bizo­nyult kivételes versmondónak, kivált Ady és József Attila tolmácsolásában. Két évtizedes színészi pályája külön feje­zet a magyar filmművészet történetében, megszámlálhatatlan rádiós és tévébeli szerepe, előadóművészi fellépése közül is kiemelkednek a Karinthy színpad adásai és televíziós Ady-montázsa, mely legutóbb önálló hanglemezen is megjelent. Minden idők egyik legnagyobb ma­gyar színészét gyászoljuk. Lapzárta után kaptuk halálhírét. Az itt közölt interjút még utolsó szerepe, az Operettszínházban bemutatott Bozzi úr alkalmából adta lapunknak. 22 BALÓ JÚLIA Beszélgetés Latinovits Zoltánnal 1976. február 27-én mutatták be Fényes Szabolcs-Békeffy István A kutya, akit Bozss úrnak hívtak című musicaljét a Fő­városi Operettszínházban. A várakozás izgalmát ezúttal az is növelte, hogy Latinovits Zoltán öt év után ismét buda­pesti színházban lépett fel. „Az abszolút főszereplő, Bozzi úr, Latinovits Zoltán. Olyasmit játszik, olyan különleges fizikai követelményeket is támasztó szerepet, amelyhez legelébb is a nagy személyiség sugárzása szüksé­ges. Latinovits ilyen művész. Egyszeri­ben Bozzi úr sajátos áramkörébe von, s átélezi velünk a rövidzárlatot is: annak pokoli lehetetlenségét, hogy valaki ön­maga rossz státuszszimbólumává ku­­tyálódik . . . eszünkbe jut, Latinovits Zoltánt ismét nagy fővárosi színpadon látva és hallva: Csortos Gyula...” (Film Színház Muzsika - Dalos László) „A kutyabőrbe bújt Latinovits ahhoz a Trois Fréres-beli állatmaszkos, táncos­sípos ősszínészhez tartozik, aki nemcsak a játék minden elemét vette magára, ha­nem . . . főhivatását tekintve: varázsló volt.” (Esti Hírlap - Fodor Lajos) Latinovits Zoltán mint Bozzi ügyvéd

Next