Színház, 1980 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
bírálta az egyházat, a társadalmi egyenlőtlenségeket, s mint kovács és földműves dolgozott élete alkonyán. A Samuel Kröll XVII. századi történetében olyan kérdésekre keres választ, hogy lehet-e fegyverek nélkül küzdeni az elnyomottak igazáért, elegendő-e a bűnös legyőzéséhez a törvény és a rendeletek ereje? A Nemzeti Színház Kis Színpadán mutatták be a századforduló haladó írónőjének, Minna Canthnak A pap családja című színművét, amely az előző évszázad végén, idillikus parókiakörnyezetben játszódik. A darab alaptémája a régi és az új nemzedék közötti ellentétek kiéleződése, s e problémafelvetés a mai finn néző számára sem idejétmúlt. Hella Wuolijoki neve nem ismeretlen a magyar színházi közönség előtt: Bertolt Brecht munkatársnője volt az író finnországi emigrációja során, a negyvenes években. Együttműködésük legismertebb produkciója a Puntila úr, és szolgája Matti című komédia. Wuokjoki korábbi Justina című darabja a húszas években játszódik, s egy szerelmi háromszög keretében a női emancipáció kérdésével foglalkozik. Nagy sikere van a darabnak, hiszen a téma reneszánszát éli nyugaton. Wuolijoki kortársa Joel Lehtonen, a Városi Színházban bemutatott Putkinotko című színdarabja egy elkeseredett kisemberről szól, s az író élet- és társadalombírálata, szatirikus hangvétele kitűnő rendezésben érvényesül Európának ebben az egyik legmodernebb, színházéptészetileg is kiemelkedő teátrumában. Kisember - özvegy állomásfőnök - a hőse a már említett írógenerációhoz tartozó Kerttu-Kaarina Sousalmi Idős menyasszony című darabjának is, amely a Nemzeti Színházban került színre, s amelyben egy család belső konfliktusait, az ezekkel kapcsolatos társadalmi kérdéseket ábrázolja nem kevés iróniával a szerzőnő. A finn főváros Nemzeti Színháza azonban nemcsak a már klasszikusnak számító, befutott „nagy öregek” műveit tartja repertoárján, hanem az új nemzedék tehetséges szerzőinek is teret és lehetőséget ad. Juhani Peltonen A világ szíve felé című darabja a közönség elismerését is kivívta. A versre és novellára jellemző szürrealista árnyalatok, kafkai motívumok színezik Peltonen történelmi témájú, Finnország cári megszállása idején játszódó darabját is. A nézőt elsősorban az író sajátos humora ragadja meg, amely a végletes paródia eszközeivel megalkotott jellemekben, illetve a fantáziadús és költői színpadi nyelvben egyaránt kifejezésre jut. A Nemzeti Színház a színpadi formák sokféleségét támogatja, ezt bizonyítja egyik nagy hatású színházi estje, több mint kétórás monodrámája, amelyet a „színházművészet professzora” címmel kitüntetett Eeva- Kaarina Volánén játszik el. Paavo Rintala az Eeva Maria Kustaava országa és világa című monodrámája a század finn munkásasszonyainak állít emléket. Egy asszony sorsán keresztül Finnország történelme tükröződik a múlt század végétől napjainkig. A Nemzeti Színház művészeti tevékenységének sokoldalúságáról tanúskodik a baloldali, élesen társadalombíráló Dániel Katz A háromfejű Buddha című szatírájának bemutatása is. A szerzőt a magyar olvasóközönség előtt az Amikor nagyapám átsíelt Finnországba című könyve tette közkedveltté. A háromfejű Buddha politikai szatíra, amelyről az író így nyilatkozott: „Rendíthetetlenül hiszem, hogy amint az Atlantisz elmerült a tenger mélyére, úgy tűnik el a föld színéről a diktatúra és az elnyomás is. Ha nem is egy csapásra, hanem minden demokratikus erő egyesült, állhatatos harcának eredményeképpen. Az elsősorban a finn helyzetre alkalmazható szatíra egy választási kampány és egy volt miniszterelnök mindent feltáró, politikai botrányt ígérő emlékiratai körül bonyolódik valahol Finnország és Dél-Amerika között. Darabom jól végződik, a reakciós erőket leverik - egyelőre. A valóságban sajnos ez nem mindig így történik.” A középnemzedék egyik legjelentősebb írója, Veijo Meri (a Magyar Televízió is bemutatta Manilakötél című filmjét). igey esze című darabját a Városi Színház mutatta be. A finn-szovjet téli háború előestéjének feszült légköre ad drámai töltést a műnek. Hősei egyszerű emberek, egy tanítónő és egy szakácsnő, akikhez az iskolába beszállásolnak egy őrmestert, néhány katonájával. E kényszerhelyzetben kell egymással élniük, nagy szenvedélyek és szerelmek születnek, a kivételes szituáció gyors cselekvésekre, elhatározásokra kényszeríti őket. A színdarab jellemzője a helyzet- és jellemkomikumból szövődő nemes humor, amely a fenyegető veszély hatására tragédiába fordul. Beszámolónk végén egy Helsinkin kívüli eseményről is szeretnénk szólni. A méltán világhírű, legjelentősebb élő finn író, Vainö Linna regénytrilógiája, a magyarul is megjelent A sarkcsillag alatt című mű háromrészes dramatizált változata méltán érdemelte ki a tamperei Munkás Színház közönségének kitüntetett figyelmét. Linna művének középpontjában az 1918-as finn polgárháború tragikus, részleteiben máig sem tisztázott eseményei állnak; főhőse a vörösgárdista Akseli Koskela. A színműtrilógiát drámai élességű párbeszédek, hatásos tömegjelenetek, feszültséggel teli helyzetek jellemzik: az író mintegy visszamenőleg „rehabilitálja” a baloldali erőket. Napjaink finn színházkultúrája - magába olvasztva a svéd kisebbség művészi eredményeit is - joggal élvezi a külföld elismerését, ugyanakkor maga is érdeklődéssel fordul más országok színházművészete felé, így a magyar felé is. Erről tanúskodik több magyar darab, például Örkény István, Szakonyi Károly, Maróti Lajos, Illyés Gyula, Barta Lajos műveinek bemutatása. Személyes találkozások alkalmából több színházigazgató és rendező nyilvánította ki azon óhaját, hogy gyümölcsöző volna az eddiginél rendszeresebb és szervezettebb színházrendezői és társulatcsere. Hasznos lenne, ha ez nem csupán „jámbor óhaj” maradna. Martti Talvela és Ritva Ruvinen, Az utolsó kísértések című Kokkonen-opera főszereplői (helsinki Állami Opera)