Színház, 1980 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

bírálta az egyházat, a társadalmi egyen­lőtlenségeket, s mint kovács és földmű­ves dolgozott élete alkonyán. A Samuel Kröll XVII. századi történetében olyan kérdésekre keres választ, hogy lehet-e fegyverek nélkül küzdeni az elnyomot­tak igazáért, elegendő-e a bűnös legyő­zéséhez a törvény és a rendeletek ereje? A Nemzeti Színház Kis Színpadán mutatták be a századforduló haladó írónőjének, Minna Canthnak A pap csa­ládja című színművét, amely az előző év­század végén, idillikus parókiakörnye­zetben játszódik. A darab alaptémája a régi és az új nemzedék közötti ellentétek kiéleződése, s e problémafelvetés a mai finn néző számára sem idejétmúlt. Hella Wuolijoki neve nem ismeretlen a magyar színházi közönség előtt: Bertolt Brecht munkatársnője volt az író finnországi emigrációja során, a negyvenes években. Együttműködésük legismertebb produk­ciója a Puntila úr, és szolgája Matti című komédia. Wuok­joki korábbi Justina című darabja a húszas években játszódik, s egy szerelmi háromszög keretében a női emancipáció kérdésével foglalkozik. Nagy sikere van a darabnak, hiszen a téma reneszánszát éli nyugaton. Wuolijoki kortársa Joel Lehtonen, a Városi Színházban bemutatott Putki­­notko című színdarabja egy elkeseredett kisemberről szól, s az író élet- és társa­dalombírálata, szatirikus hangvétele ki­tűnő rendezésben érvényesül Európának ebben az egyik legmodernebb, színház­­ép­tészetileg is kiemelkedő teátrumában. Kisember - özvegy állomásfőnök - a hőse a már említett írógenerációhoz tar­tozó Kerttu-Kaarina Sousalmi Idős meny­asszony című darabjának is, amely a Nem­zeti Színházban került színre, s amely­ben egy család belső konfliktusait, az ezekkel kapcsolatos társadalmi kérdése­ket ábrázolja nem kevés iróniával a szer­zőnő. A finn főváros Nemzeti Színháza azonban nemcsak a már klasszikusnak számító, befutott „nagy öregek” műveit tartja repertoárján, hanem az új nemze­dék tehetséges szerzőinek is teret és lehe­tőséget ad. Juhani Peltonen A világ szíve felé című darabja a közönség elis­merését is kivívta. A versre és novellára jellemző szürrealista árnyalatok, kafkai motívumok színezik Peltonen történelmi témájú, Finnország cári megszállása ide­jén játszódó darabját is. A nézőt elsősor­ban az író sajátos humora ragadja meg, amely a végletes paródia eszközeivel megalkotott jellemekben, illetve a fantá­ziadús és költői színpadi nyelvben egy­aránt kifejezésre jut. A Nemzeti Szín­ház a színpadi formák sokféleségét támo­gatja, ezt bizonyítja egyik nagy hatású színházi estje, több mint kétórás mono­drámája, amelyet a „színházművészet professzora” címmel kitüntetett Eeva- Kaarina Volánén játszik el. Paavo Rin­­tala az Eeva Maria Kustaava országa és világa című monodrámája a század finn munkásasszonyainak állít emléket. Egy asszony sorsán keresztül Finnország tör­ténelme tükröződik a múlt század végé­től napjainkig. A Nemzeti Színház mű­vészeti tevékenységének sokoldalúságá­ról tanúskodik a baloldali, élesen társa­dalombíráló Dániel Katz A háromfejű Buddha című szatírájának bemutatása is. A szerzőt a magyar olvasóközönség előtt az Amikor nagyapám átsíelt Finn­országba című könyve tette közkedveltté. A háromfejű Buddha politikai szatíra, amelyről az író így nyilatkozott: „Ren­díthetetlenül hiszem, hogy amint az Atlantisz elmerült a tenger mélyére, úgy tűnik el a föld színéről a diktatúra és az elnyomás is. Ha nem is egy csapásra, hanem minden demokratikus erő egye­sült, állhatatos harcának eredménye­képpen. Az elsősorban a finn helyzetre alkalmazható szatíra egy választási kam­pány és egy volt miniszterelnök mindent feltáró, politikai botrányt ígérő emlék­iratai körül bonyolódik valahol Finn­ország és Dél-Amerika között. Darabom jól végződik, a reakciós erőket leverik - egyelőre. A valóságban sajnos ez nem mindig így történik.” A középnemzedék egyik legjelentősebb írója, Veijo Meri (a Magyar Televízió is bemutatta Manilakötél című filmjét). igey esze című darabját a Városi Színház mutatta be. A finn-szovjet téli háború előestéjének feszült légköre ad drámai töltést a műnek. Hősei egyszerű embe­rek, egy tanítónő és egy szakácsnő, akikhez az iskolába beszállásolnak egy őr­mestert, néhány katonájával. E kényszer­­helyzetben kell egymással élniük, nagy szenvedélyek és szerelmek születnek, a kivételes szituáció gyors cselekvé­sekre, elhatározásokra kényszeríti őket. A színdarab jellemzője a helyzet- és jellemkomikumból szövődő nemes hu­mor, amely a fenyegető veszély hatá­sára tragédiába fordul. Beszámolónk végén egy Helsinkin kí­vüli eseményről is szeretnénk szólni. A méltán világhírű, legjelentősebb élő finn író, Vainö Linna regénytrilógiája, a ma­gyarul is megjelent A sarkcsillag alatt cí­mű mű háromrészes dramatizált változata méltán érdemelte ki a tamperei Munkás Színház közönségének kitüntetett figyel­mét. Linna művének középpontjában az 1918-as finn polgárháború tragikus, rész­leteiben máig sem tisztázott eseményei állnak; főhőse a vörösgárdista Akseli Koskela. A színműtrilógiát drámai élessé­­gű párbeszédek, hatásos tömegjelenetek, feszültséggel teli helyzetek jellemzik: az író mintegy visszamenőleg „rehabilitálja” a baloldali erőket. Napjaink finn színház­kultúrája - magába olvasztva a svéd ki­sebbség művészi eredményeit is - joggal élvezi a külföld elismerését, ugyanak­kor maga is érdeklődéssel fordul más országok színházművészete felé, így a magyar felé is. Erről tanúskodik több magyar darab, például Örkény István, Szakonyi Károly, Maróti Lajos, Illyés Gyula, Barta Lajos műveinek bemuta­tása. Személyes találkozások alkalmá­ból több színházigazgató és rendező nyil­vánította ki azon óhaját, hogy gyümöl­csöző volna az eddiginél rendszeresebb és szervezettebb színházrendezői és tár­sulatcsere. Hasznos lenne, ha ez nem csupán „jámbor óhaj” maradna. Martti Talvela és Ritva Ruvinen, Az utolsó kísértések című Kokkonen-opera főszereplői (helsinki Állami Opera)

Next