Színház, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-08-01 / 9. szám
ből megelégelhette volna - rendezői szigor híján - a fülsértő csicsergést. Széles Anna eltévedten bolyong a forgatagban, mely csak komponálatlanság, Lengyel Erzsi viszont látszólag nagyon jól érzi magát benne. Csudás Csaba Zsolt és Nyírő Bea néha az emberarccal, a természetes fiatalsággal is megpróbálkozik, de mit is tehetne az általános műviség ellen? Emőd György angol, Kovács István olasz paródiahablatya jó betét, színészi és rendezői villanás - a felvonuló további mellékfigurák ezt is gyorsan feledtetik. Az említett színészek legjobbjai bizonyára nem felejtettek el játszani, és a többiek is megbízhatóak lennének testre szabott feladatokban. Kazimir azonban nem szab semmit, illetve ennek semmi nyoma. Amit a színészek önmagukban még őriznének, azt egymástól mégiscsak elfelejtik. Mivel a körszínházi produkció be szokott költözni a Tháliába, ez a kérdés nem „nyári" kérdés. Hiába a múlt előtt tisztelgő gesztus, hiába szomorú csattanóként a fölrobbantott Nemzeti és az elrabolt Nemzeti-telek fényképe, Kelemen Lászlóék bizonyára részint ripacs társulatára talmi játékkal nem, csakis kifinomult karikírozással szabadna és lehetne emlékeztetni. A napi aktualitású politikai intelem - csakis megfelelő embert a megfelelő helyre! - ugyancsak s szükségképp süket fülekre talál, ha az előadásmód nem egyéb tátogásnál. Kazimir kiválóan ismeri és szenvedélyesen szereti a magyar színjátszást, annak régmúltját is. Nemrég megjelent új, színvonalas könyvében több „páholyon kívüli" írás is bizonyítja ezt. De vajon mennyire ismeri jelenlegi önmagát és társulatát? Amikor egy rövid riportban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektori székéből történt elmozdításáról, kényszerű távozásáról kérdezték, e tényt nem érezte kudarcnak, sőt. Félő, hogy A politikus csizmadiát hasonló, sikertelen sikerek követhetik. Ludvig Holberg: A politikus csizmadia (Körszínház) Összeállította és a dalszövegeket írta: Hegedűs Géza. Zene: Mikó István. Díszlet: Szinte Gábor. Jelmez: Márk Tivadar. Mai színpadra alkalmazta és rendezte: Kazimir Károly. Szereplők: Szabó Gyula, Széles Anna, Inke László, Esztergályos Cecília, Csudás Csaba Zsolt, Nyírő Bea, Borbély Sándor, Jani Ildikó, Juhász Tóth Frigyes, Gyimesi Tivadar, Tándor Lajos, S. Tóth József, Emőd György, Kovács István, Lengyel Erzsi, Orosz István. ■ Latinovits Zoltán halála után egy évvel költözött vissza az elárvult Endrődi Sándor utcai házba Ruttkai Éva. Csupasz falak között kezdte újra életét. Az emeleti szobában ablak alá felerősített, ácsolt íróasztal, valamikor Latinovits Zoltán védett dolgozózuga. Ruttkai Éva itt gyűjtögette a romokból mentett tárgyakat, amelyek váratlanul égbeszállt szerelmére emlékeztették. Porcelán angyalka, vásárfia Betlehem, lapos kövek, kavicsok, rézcsengő, Nagy László és Pilinszky János arcképe, törött, aranyozott, cirádás fakeretdarab, egy ke retezett Paul Klee-reprodukció, Latinovits Zoltán gyerekkorból menekített feszülete, pamutpuha, színes bohócfigura, üvegserlegben ellobbant gyufaszálak, cseréptartóban gyertya, mellette faágból faragott, keresztre feszített Krisztus - fején a Színészkirály koronája. Így együtt az íróasztalon: Ruttkai Éva tárgyakból, emlékekből épített magánkápolnája. Vízmosra-csiszolta, puha kődarab. Bagó kutyára emlékeztette őket, amikor lábuk elé sodorta a nyárvégi balatoni hullámverés. Fölemelték, mosolyogtak, jé, olyan, mint egy kutya!, hazavitték, elfelejtették. Évek múltán fiók mélyéről került elő e kődarab, szobor az íróasztalon, évtizede némán őrzi halott gazdája birodalmát. Talán 1977 őszén, Ruttkai Éva minden reggel felszaladt az emeleti szobába, pillanatra gyertyát gyújtott, a gyufaszálat a SZIGETHY GÁBOR TÁRGYAK Endrődi Sándor utca 67. 35