Szinház és Mozi, 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1955-09-09 / 36. szám
UDVARIASSÁG A kora reggeli órákban egy zeneszerző partitúrával állított be Liszt Ferenchez. A mester hálókabátban, fején sapkával fogadta. Egy karosszékbe telepedve elkezdte olvasni a vezérkönyvet. A zeneszerző elképedve látta, hogy egyszerre csak megemeli sapkáját és ezt a mozdulatot egyre gyakrabban megismétli. Megkérdezte Lisztet: — Miért emelgeti sapkáját? Liszt mosolyogva válaszolt: — Udvarias ember vagyok, régi, kedves ismerőseimet üdvözölni szoktam. PATAK VAGY FŐTITKÁR (Emlékezetes, hogy 1939- ben megalakult a Színészkamara. A művészek írásban felhívást kaptak, hogy küldjék be négy nagyszülőig okmányaikat és ezzel igazolják »árja« származásukat. Csortos csupán a névjegyét küldte be. Csele, a kamara főtitkára személyes levelet írt a művésznek és sürgette az okmányokat. Csortos fitymálva forgatta a levelet és maga elé morogta: — Csele? Ki az a Csele? ... Tudom már. Egy patak. Ebbe fullad most bele a magyar színészet! A KALAP ÉS A SZEMÜVEG Abonyi Géza nemcsak nagy színész volt, hanem nagy színházi ugrató is. Egy nyáron olaszországi turnén vett részt Bartos Gyulával. Zavarta, hogy Bartos közös szobájukban megállás nélkül szerepeket tanult, még éjszaka is, úgyhogy nem tudott aludni. Egy szép napon aztán bosszút esküdött. Délutánonként, amikorBartos szunyókált, ellopta a szemüvegét és a kalapját. A pápaszembe minden városban egynegyed dioptriával AZ ÚJ BETANULÁS Újsághír: »Az Állami Operaház új betanulásban mutatja be Bartók »Fából faragott királyfi« * című művét (Sándor Károly rajza) gyengébb üveget tétetett, a kalapja bélése alá mindenütt egy-egy újabb szelet papírt dugott. (Bartos csak hallgatott, aztán csodálkozott, végül egy délolaszországi városban bevallotta: — Nem tudom, mi van velem. Úgy látszik, árt nekem az éghajlat. A szemem egyre romlik, a fejem egyre dagad... ÖRÖKKÉVALÓSÁG — Az én műveimet akkor is játszani fogják, amikor Mozartot, Bachot és Beethovent már rég elfeledték — szájaskodott egy ifjú titán. — Akkor igen — felelte Saphir, az ismert kritikus —, de előbb nem. NEM VOLT NEHÉZ A VÁLASZTÁS — Két dalművet írtam. Kérem, döntse el, melyik a jobb — mondotta Poniatovszki herceg Liszt Ferencnek. És a zongorához ült ésjátszani kezdte az elsőt. Liszt egy darabig türelmesen hallgatta, majd félbeszakította és határozottanjelentette ki: — A másik jobb! 27