Színház, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-05-27 / 22. szám

TERVVEL JÖTTEM HAZA“ A rádió vezérigazgatója, Kelen Pé­ter Pál most jött haza Londonból, s természetesem nyomban újságíróik kér­déseinek kereszttűzeibe került. A há­ború alatt megszoktuk, hogy minden külföldi híradásra olyan szomjas iz­galommal csapunk le, mint a tiltott gyümölcsre, s most, amikor már semmi sincs eltiltva, sehogy sem tu­dunk betelni a nagyvilággal. Kül­földről hazatérő diplomatáinkat és művészeinket oly buzgón faggatjuk, mint néhány évvel ezelőtt a londoni, vagy moszkvai rádióállomásokat, s azok ugyanolyan türelmesen és pon­tosan felelnek is kérdéseinkre. Kelen Péter Pál szoros összeköttetésben áll mindhárom tényezővel, a rádióval, mely az ő közreműködésével épült újjá a romlókból, a művészekkel, akik­nek lelkes barátjuk, s a diplomaták­kal, hiszen ő maga is tulajdonkép­pen diplomata, nemcsak azért, mert jelenlegi szerepében nemzetközi kul­turális kapcsolatok kiépítését vállal­ta, hanem modorában is, amelyben érezhető, hogy mindig le tudja mérni szavainak súlyát, s azok esetleges következményeit. Kérdéseinkre a következőket mond­ja: — Négy hétig tartott hivatalos utam. Az Európai Rádió Társasá­gok Nemzetközi Szervezete évi köz­gyűlését ezidén Montecarlóban tar­­­ tották meg, Európa legkisebb orszá­gában.. Innen Schöpflin Gyulával, a rádió mű­sorigazga­tójával és Tom­­csányi Béla főmérnökkel Párába utaztunk. Schöpflin Páriában maradt egész idő alatt, én Londonba men­tem, hogy a BBC-t vegyem nagyító alá, amelynek 11 ezer alkalmazottja van, s tanulmányozása nem volt könnyű feladat. A párisi és lon­doni út célja az ottani rádiótársa­ságok szervezetének, szerkezetének, művészi és műszaki munkájának a tanulmányozása volt. — A rádió és a színházak kapcso­lata sokkal lazább, mint nálunk, rit­kábbak a helyszíni közvetítések. Vi­szont a hangjelek jóval fejlettebb. Új rádióműfajjal ismerkedtem meg Londonban, a Varietével. Úgy érzem, hogy ez áll legközelebb a rádiósszerű­­séghez. Élő, színes, zenés riport a mindennapi életből, művészi és, mű­kedvelői produkciók egymásutánja, jó konferans­szal egybefoglalva. A be­­szélgetésekbőll, melyekne­­k „improvi­zált" fesztelenségét annyiszor irigyel­tük itthon, kiderült, hogy egyáltalán nem voltak improvizáltak, hanem előre megírt, s kitűnően eljátszott szövegek. Közvetlenségük színészi produkció.­­ Egyik legkedveltebb műsor­száma a BBC-nek a Town to Night, amelynek során a mikrofon elé kerülnek mindazon nevezetességek és érdekes személyek, akik a hét folyamán a városba érkeztek, vagy valamilyen okból az érdeklődés elő­terében állanak. Egy ilyen vegyes műsort bentről hallgattam végig. A legkülönbözőbb műsorszámok követ­ték egymást. A Bond­street sarkán felállított mikrofon előtt villámin­terjút csinált egy szpíker arra hala­dó ismeretlenekkel arról, hogy mit csinálnak ma erre, s miért. Ugyan­ebben a műsorban megszólaltatták Will Coxot, aki az év legjobb film­­rendezéséért kapott díjat és Ann Neagle-t, akit a legjobb filmval­akítá­­sért tüntettek ki. Egy magyar lánnyal, Váry Máriával, a Csak egy kislányt énekeltették ez után, valószínűleg az én kedvemért. Aztán egy anglikán lelkésszel folytatott beszélgetés kö­vetkezett, aki most tért vissza a m­e­­larróziai szigetekről hittérítő útjáról. Nyomban a lelkész után a brit légi­erőik boxtrénere, majd egy fiatal pá­risi színésznő következett, aki el­mondta, hogy azért jött Londonba filmezni, mert megunta, hogy Pakis­ban nem lehet rendes cigarettát kapni. — Legérdekesebb volt számomra Korda Sándorral való találkozásom. Meghatott a tökéletes magyarság, amellyel beszél, ellentétben a legtöbb Londonban élő magyarral, akik felej­tik anyanyelvüket. Nagy szeretettel beszél budapesti barátairól. Külön megkért, hogy néhány üdvözletet hozzak haza, ezeket most a Színház útján tolmácsolom. Károlyi Mihályné, Károlyi Mihálly, Gábor Andor, Hat­,­vany Lajos, Szép Ernő, Heltai Jenő és Jób Dániel azok, akiknek Korda üdvözlete szól. Boldogan jönne haza Pestre, de négy filmet forgat jelen­leg, s utána pihennie kell. Kicsit fél a látványtól, amelyet Budapest nyújtani fog, de azért mihelyst te­heti, hazalátogat. — Sok új tervvel jöttem haza, s remélem a magyar rádió közönsége hamarosan megismeri az eredménye­ket. - Sz. f. A párisi stúdióban a francia rádió­vezérkarral A londoni B. B. C.-ben Anna Neagle lel Kelen Péter Pál Vizy Máriával, aki a „Csak egy kislányt“-t énekelte az angol rádióban /vPV*, »«O IstTOTtsO AVo­u df­ hasi J A Cit** -u-azAxav­a, MvtcoaWr .Ui ANGELO VILÁGHÍRŰ műterme­­toiCijd ft VM... 19. eltolón bemIMnm). .

Next