Színházi Élet, 1916. április 2–9. (5. évfolyam, 14. szám)
1916-04-02 / 14. szám
V. évfolyam. 1916. április 2-től április 9-ig. 14. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések diszabás szerint. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Egyes számára : Budapesten és vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Telefon 34—97. Erzsébet-körút 22. Negyven év. — Tóth Imre jubileuma. égi dolog, hogy csak kiváló emberek tudnak igazán szerények lenni. A magyar kultura világában a legkiválóbbak és legszerényebbek közül való Tóth Imre, a Nemzeti Szinház igazgatója. Most van negyven éve, hogy a Nemzeti Szinház szolgálatába lépett és mikor hirét vette, — mert hisz az ilyesmi nem maradhat titokban, hogy színházának tagjai valahogy nagyon melegen és szépen akarják megünnepelni ezt a Nemzeti Színház történetében emlékezetes napot, magához kérette a tervezett ünnepség egyik rendezőjét és a háborúra való hivatkozással a leghatározottabban ellene szegült annak, hogy őt ünnepeljék. Nem tessék — lássék módon mondta ezt, hanem olyan határozottan és keményen, ahogy csak Imre tud beszélni. A szinház tagjai Tóth belenyugodtak a megváltozhatatlanba s a nagy ünneplés meleg és intimus családi ünneppé finomult. A lemondásnak ezt a luxusát csak olyan emberek engedhetik meg maguknak, mint a Nemzeti Színház mostani igazgatója, akinek negyven esztendős pályáján jóformán nincs egyetlen olyan nap, amelyen kényelmes nyugalommal élvezte volna a már tegnap befejezett munka eredményeit, hanem minden napja uj munkák kezdetét, uj teljesítéseket és uj eredményeket jelent. A l'art pour l'art dolgozó ember típusa Tóth Imre, akinek hivatása, gyönyörűsége, célja és szenvedélye a munka s csak az ilyen ember érezheti terhesnek és fölöslegesnek, hogy a cselekvésnek ebben a szakadatlan egymásutánjában bármily lelkes és igaz ünnepléssel megakasszák és pihenésre kényszerítsék. A holnap munkája erősebben és szenvedélyesebben foglalkoztatta, most is a negyven esztendőé, amely elmúlt, mint De aki közelről és régóta láthatta Tóth Imre munkáját, az most örömmel tekintet végig ezen a negyven és hálásan esztendős pályán, amely a magyar színjátszás történetében kétségkívül határkövet jelent. És emellett pedig vigasztalásul és biztatásul is szolgálhat a kétkedőknek, hogy az igazi munka és az igazi becsületesség mégis csak eljut végül oda, ahova igaz érdemei szerint el kell jutnia. Tóth Imre gyönyörű karrierje még 1873. szeptemberben kezdődött. Ekkor lépett a színiskolába, amelynek akkor legkitűnőbb növendéke volt. Pályadíjat is nyert egy rendkívül érdekes hamleti alakításával. Az a nemzeti színházi negyven esztendő azonban, amelynek szép jubileumát most ünnepli a színházi világ hálás emlékezete, 1876 április elsején kezdődött. Szigligeti Ede, a színház akkori igazgatója, szerződtette a Nemzeti Színház tagjai sorába. Hogy az ifjú színész milyen reményekkel indult meg pályáján, az onnan látszik, hogy Paulay Ede, aki két év múlva átvette az igazgatást, már kiszemelte Tóth Imrét, hogy rendezőt fog belőle nevelni a Nemzeti számára. Tóth az első tanulóéveket mint a szinház ügyelője töltötte el 1884-ig, amikor alrendezői címmel ugyan, de önálló rendezői hatáskörrel nemcsak teljes mesterségbeli tudásáról és példátlan lelkiismeretességéről tett bizonyságot, hanem ötletes jó ízlésről is, külö-