Színházi Élet, 1916. április 2–9. (5. évfolyam, 14. szám)

1916-04-02 / 14. szám

V. évfolyam. 1916. április 2-től április 9-ig. 14. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések di­­szabás szerint. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Telefon 34—97. Erzsébet-körút 22. Negyven év. — Tóth Imre jubileuma.­­ égi dolog, hogy csak kiváló emberek tudnak igazán szeré­nyek lenni. A magyar kultura világában a legkiválóbbak és legszerényebbek közül való Tóth Imre, a Nemzeti Szinház igazgatója. Most van negyven éve, hogy a Nemzeti Szinház szolgálatába lépett és mikor hirét vette, — mert hisz az ilyesmi nem maradhat titokban, hogy színházának tagjai valahogy nagyon melegen és szépen akarják meg­ünnepelni ezt a Nemzeti Színház történeté­ben emlékezetes napot, magához kérette a tervezett ünnepség egyik rendezőjét és a háborúra való hivatkozással a leghatá­rozottabban ellene szegült annak, hogy őt ünnepeljék. Nem tessék — lássék módon mondta ezt, hanem olyan határo­zottan és keményen, ahogy csak Imre tud beszélni. A szinház tagjai Tóth bele­nyugodtak a megváltozhatatlanba s a nagy ünneplés meleg és intimus családi ünneppé finomult. A lemondásnak ezt a luxusát csak olyan emberek engedhetik meg maguknak, mint a Nemzeti Színház mostani igazga­tója, akinek negyven esztendős pályáján jóformán nincs egyetlen olyan nap, amelyen kényelmes nyugalommal élvezte volna a már tegnap befejezett munka ered­ményeit, hanem minden napja uj munkák kezdetét, uj teljesítéseket és uj eredmé­nyeket jelent. A l'art pour l'art dolgozó ember típusa Tóth Imre, akinek hivatása, gyönyörűsége, célja és szenvedélye a munka s csak az ilyen ember érezheti terhesnek és fölöslegesnek, hogy a cselek­vésnek ebben a szakadatlan egymásután­jában bármily lelkes és igaz ünnepléssel megakasszák és pihenésre kényszerítsék. A holnap munkája erősebben és szenve­délyesebben foglalkoztatta, most is a negyven esztendőé, amely elmúlt, mint De aki közelről és régóta láthatta Tóth Imre munkáját, az most örömmel tekintet végig ezen a negyven és hálásan esztendős pályán, amely a magyar színjátszás törté­netében kétségkívül határkövet jelent. És emellett pedig vigasztalásul és biztatásul is szolgálhat a kétkedőknek, hogy az igazi munka és az igazi becsületesség mégis csa­k eljut végül oda, ahova igaz érdemei szerint el kell jutnia. Tóth Imre gyönyörű karrierje még 1873. szeptemberben kezdődött. Ekkor lépett a színiskolába, amelynek akkor leg­kitűnőbb növendéke volt. Pályadíjat is nyert egy rendkívül érdekes hamleti ala­kításával. Az a nemzeti színházi negyven esztendő azonban, amelynek szép jubileu­mát most ünnepli a színházi világ hálás emlékezete, 1876 április elsején kezdődött. Szigligeti Ede, a színház akkori igazgatója, szerződtette a Nemzeti Színház tagjai sorába. Hogy az ifjú színész milyen remé­nyekkel indult meg pályáján, az onnan látszik, hogy Paulay Ede, aki két év múlva átvette az igazgatást, már kiszemelte Tóth Imrét, hogy rendezőt fog belőle nevelni a Nemzeti számára. Tóth az első tanuló­éveket mint a szinház ügyelője töltötte el 1884-ig­, amikor alrendezői címmel ugyan, de önálló rendezői hatáskörrel nemcsak teljes mesterségbeli tudásáról és példátlan lelkiismeretességéről tett bizony­ságot, hanem ötletes jó ízlésről is, külö-

Next