Színházi Élet, 1917. március 18–25. (6. évfolyam, 12. szám)
1917-03-18 / 12. szám
VI. évfolyam. 1917. március 18-tól március 25-ig. 12. szám. Előfizetési árak : Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 24. kotta-melléklettel Budapest és vidékre ifiéat évre 14.— kor. Félévre 7,50 . Negyedévre 4.— Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 40 fillér. SZINHMI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL a r öuaei budapesti színházak egész heti színapjával. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Telefon 31-97 Prológ. Irta: MOLNÁR FERENC, fzlső honvéd gyalogezred hangversenyén elmondta: HEGEDŰS GYULAlölgyeim és uraim, immár évszázados szokás szentesíti hazánkban, azt a hatalmas kontrasztot, hogy a felsikoltó nyomorúságra, a jótékony szivek egy-egy mulatsággal adják meg a választ. Flmnig még kedvünk volt táncolni, deli ifjaink és szép leányaink dobogó csárdással feleltek a síróknak és jajgatóknak. A nagy tűzvész jótékony bállal végződött, az árvíz, az éhinség kipirult angyalokat röpített, frakkos ördögök karján muzsikáltunk és táncoltunk a hajléktalanokért, az éhezőkért és fázókért, az özvegyekért és árvákért. Most már régóta nem táncolunk. Nem is fogunk egyhamar, a muzsika is, amely ma itt az özvegyek és árvák napján megszólal, halkabb lesz, tempósabb és komolyabb. A régi formát megtartottuk: ... ma is díszbe öltözve gyülekeztünk egy fénylő palotába, de valahogyan mégis . . . lábujjhegyen járunk, . . . valahogyan mégis . . . csöndesebben vigadunk . . . valahogyan mégis ... itt vannak közöttünk láthatatlanul is azok, akik miatt ma itt összejöttünk. Valaha régen, mikor már a jótékony vigalomra került a sor, kinek jutottak eszébe a szegények, akikért a zene szólt? Ki tudta a mámoros teremben, hogy víz vagy tűz hozta-e egybe a fényes társaságot? Ma este mi zenét, dalt, művészetet hoztunk ide önöknek. A legjobbat adjuk, amit tudunk, a legjobbat a legjobbaknak. Mi mi honvédeinknek, a budapesti honvédek özvegyeinek és árváinak hoztuk el mi a mi szerény tudásunkat, önök a filléreiket, százasaikat, ezreseiket. Ki-ki a magáét: önök a jótékonyság művészetét, mi a művészet jótékonyságát. És mind aketten: önök is, mi is, elhoztuk ide azt, ami bennünk a legjobb: a szívünket hoztuk el ide a halott pesti honvédek szegény gyerekeinek. - Hölgyeim és uraim, nézzenek szét ebben a hatalmas csarnokban, amely az egész világon ritkítja párját! - Ha minden helyen ahol most egy jótékony úrhölgy, vagy úriember ül, ennek az egy honvédezrednek, egy árvája ülne, nem maradna üres hely