Színházi Élet, 1917. június 24–július 1. (6. évfolyam, 26. szám)

1917-06-24 / 26. szám

VI. évfolyam. 1917. június 24-től julius 1-ig. 26. szám. Előfizetési árak : kotta-melléklettel Budapest és vidékre Focsiévre 14.— kor. Felétre 750 • negyedévre 4.— • virvk7, 1. i­ .: ÁNYI Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések ái­. s Babát szériát Szerkesztőaéft is kiadóhivatal : Erztábat-kBrit 24. Egye8 szám­ára : Budapesten és u­» KCl. i * SÁRA Szinészel­ nácira. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP «eejjelenik minden vasárnap reggel as 6mn budapesti sslahiaak egén heti sslnlayléval. Volt egy idő, nem is olyan régen, amikor a záporpróbák után a pihenés boldog napjai következtek tízhónapos erős munka után a fővárosi színházak­ban működő színész számára. Minden hely, ahol pihenni, szórakozni lehet, benépesült pesti színészekkel, akik ilyen­kor feledve foglalkozásukat, tudtak csak igazán élni. A Lidótól, Riminitől a Tát­ráig, Biarritztól Sinajáig egész nyáron át mindenütt megfordultak színészeink, színésznőink, a legjobb társaságok köz­pontjai voltak, a legszebben, a legjob­ban tudtak­ pihenni. A legtöbbjének meg volt a maga törzshelye, törzstársasága, voltak helyek, amelyeket egyes pesti színházi nagyságok nélkül el se lehe­tett képzelni. Blaha Lujza például állandó vendége volt évtizedek óta Balaton­fürednek, ahol kedves villája is van, Sándor Erzsi koloratúráit pedig élvezet­tel hallgatták sok nyáron át a rimini strand fürdőzői. A háború, nem kell e helyen ezt újra felfedezni, egyszeribe megváltoz­tatta a nyaralások képét általánosság­ban. Ma már nagyon nehezen lehet el­utazni, külföldre utazni meg pláne szinte lehetetlenség. A színházi sikerek nagy osztályosai sem utazgatnak most már el nyaralás céljából : a háború egy egé­szen új és különös társadalmi átalaku­lást vitt végbe a magyar színészek éle­tében. Az erősen megváltozott gazda­sági viszonyok érezhetőkké váltak a színházban is. Furcsa dolog talán, hogy e helyen kivételesen társadalmi-gazdasági prob­lémákat fejtegetünk, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a problémák milyen erősen belekapcso­lódnak a művészi dolgokba. Az életet ma a józanul élők fokozottan materia­lista szempontból tekintik és ez a vál­tozott viszonyoktól szervesen fejlődött materializmus áldozatul követelte a szí­nészek kényelmét, pihenését, nyaralá­sát is. Két tényező járult hozzá ehhez. Egyrészt kiderült, hogy a nagynak te­kintett, imponáló gázsik a háborúban hirtelen csökkentek pozitív értékükben, mert ugyanabból az összegből ugyan­úgy nem lehet ma megélni, mint az­előtt, másrészt pedig hirtelen szökkenő erővel új kereseti lehetőségek támad­tak. A mozi óriási arányúvá nőtte ki magát az utóbbi években és most, hogy meglehetősen kicsire zsugorodott a kül­földi hozatal, végre megizmosodhat a magyar filmművészet. És kiderült, hogy a magyar színészek a külföldiekkel ver­senyképes, kitűnő moziszínészek­ A színházak bezárultával tehát ko­rántsem érkezett el színészeink szá­mára a pihenés boldog korszaka. Min­denfelé berregnek, kattognak a felvevő gépek, automobilok rohannak, hajtó­vadászatok folynak felvételre alkalmas helyekért, nagyban készülnek a jövő évad magyar filmszenzációi. A Lidó, Rimini, Siófok, Biarritz, Tátra helyett az idén mozizik színészeink legtöbbje. Azután most nyáron felderül a napja a vidéknek is. A munkából szabadult fővárosi színész szívesen rándul ki ven­dégszereplésekre. A »dolce far niente« korszaka már csak az emlékekben él. Ma, a háború harmadik évében így fest a színészek nyara. Telefon 34—97.

Next