Színházi Élet, 1918. február 17–24. (7. évfolyam, 8. szám)
1918-02-17 / 8. szám
SZÍNHÁZI ÉLET adja Marczinka Vica. Gyújtó temperamentummát ajánlják figyelmébe a Gyula*központnak. Tizennegyedik szám. Most két csúnya, tehetségtelen, ügyetlen szereplő következik. Dévény Ilonka és Kossilkov Ella. Azért feketítettem így be őket, mert egy néger táncot fognak előadni. Tizenötödik szám. Most végül egy utolsó szám következik. Egy tánc, amely nemcsak azért utolsó, mert befejezte a műsort, hanem olasz*eredete miatt is. A tánc címe : Németh Annus és Aradi Ili, előadja : Tarantella. 29. oldal Medgyaszay Vilmánál Februári hangversenyéről. Áprilisban Bécsben vendégszerepel. z utóbbi időben egyre gyakrab*ban jelennek meg ellenőrizhe* tetlen és fantasztikus hírek arról, hogy Medgyaszay Vilma, a magyar Yvette Guilbert, aki* -nek nagy művészetét ujabban sajnálat* tal kell nélkülöznünk, szinházalapitási tervekkel foglalkozik. Némely lapban már arról olvashattunk, hogy a művész* nő már helyiséget is bérelt, de a rendőrség nem adott játszási engedélyt. A fantasztikus hírek kellő értékére való le* szállítása végett leghelyesebbnek tartot* tuk, ha az egyedül illetékes fórumhoz, magához Medgyaszay Vilmához fordulunk és megkérdezzük tőle, mi igaz a dologból. A városligeti Fasorban lakik Medgya* szay Vilma. A villa kertjében még nem olvadt el egészen a hó, fehér foltok közül feketéllik ki a föld, olyan az egész ház, mint egy téli álmát alvó mesebeli kis kastély. A csöngetésre fehérkötős szobalány nyit ajtót és néhány pillanatnyi várakozás után már a szalonban mosolyogva fogad bennünket Medgya*szay Vilma, aki csengő kacagással igyek*szik kitérni a kérdések sokasága elől. A pihenés szemmel láthatóan jót tett a mű* vésznőnek, aki bizonyára nem érzi an* nyira a színpad hiányát, mint amennyire mi nélkülözzük őt. A szinházalapítási tervről • nem akar bővebben nyilatkozni. — Kérem, a férjem intéz mindent . . . én nem mondhatok semmit . . . Egy* előre pihenek, majd csak akkor lépek is* mét fel, ha valamelyik igazgató, például a férjem, egy jó szerződést fog nekem felajánlani. A színházról kolportált hírre csak annyit jelent ki, hogy tévedésen alapszik. Egyébként minden második szava „a férjem" és így közelebbi részleteket Vámos Árpádtól kellett kérni. — Nem igaz, — mondta — hogy a fe* leségem szinháznyitási engedélyt kért volna és azt megtagadták tőle. Nem ta* gadhatták meg, mert nem is kért. Na* gyon furcsán gondolkoznak felőlünk egyesek, ha azt hiszik, hogy én terveim kivitelére feleségem presztízsét akarom felhasználni. A szinházalapítási terv csak egy formában felel meg az igazság* nak: én színházat fogok csinálni, de hangsúlyozom, hogy én és nem mi. Ez a dolog csakis énrám tartozik és ha majd minden rendben lesz, beszélni fogok a feleségemmel is. — Milyen lesz a színház? — Egészen új zsánerű — felelte Vámos Árpád. — Olyan színházat tervezek, amilyen nálunk még nincs, ahol mindent játszanak, ami művészi és nívós. Ne* hogy félreértsen: nem afféle kamarajáté*kot tervezek. Színpadra termett darabokat akarok játszatni, drámát, bohózatot, operettet, egyfelvonásost és háromfel* vonásost, de épp úgy magános sanszo* nok, jelenetek is kerülnek majd elő* adásra. — Van már helyiség? — Helyiségről egyelőre még nem lehet beszélni, csak helyről. De egyelőre még csak a tárgyalásoknál tartunk. Az ügy anyagi része már nem probléma: baráti körömben csupa komoly, művészetet kedvelő emberekből egy társaság ala* kult, amely a szükséges összeget rendel* kezésemre bocsátja. — Gondolkozott már a társulatról? — Az uj színház tagjait már körül*belül kiszemeltem. Szerződtetésekről per*sze egyelőre még szó sem lehet, hiszen amíg nincs szinház, nem lehet tagokat szerződtetni. — Mi lesz a szinház neve? — kérdeztük. — A szinház első primadonnájáról Medgyaszay:szinháznak fogjuk nevezni. A megnyitásról persze szintén nem szólhatok, minden a körülményektől függ, de remélem, hogy már rövidesen konkrét formában lehet beszélni Budapest legújabb színházáról. Mielőtt búcsút vettünk volna Vámoséktól, még egy kérdést kellett intéznünk Medgyaszay Vilmához: — Arra tehát, hogy a művésznőt még