Színházi Élet, 1918. március 17–24. (7. évfolyam, 12. szám)
1918-03-17 / 12. szám
46. oldal , SZÍNHÁZI ÉLET is csábító * — Kis komédia. — 9 írta: Orbók Attila. Szinrekerült az Apolló Kabaréban. Szereplők : Kázmér Mály Gerő Teréz, a felesége Vidor Ferike Tóni Rózsahegyi Kálmán Szinpad : Ebédlő. Este. Kázmér az asztalnál ül és vacsora utáni feketéjét issza. — Csöngetés hallatszik az előszoba felöl és röviddel azután belép Tóni. KÁZMÉR : Kedves Tóni ! Isten hozott ! Micsoda meglepetés ! TÓNI : Szervusz, kedves öregem ! Bocsáss meg, hogy ilyen későn, csak úgy mirixdimix beállítok hozzátok, de az utcáról láttam, hogy minden ablakotok világos. KÁZMÉR : Ugyan, kedves öregem, soha sem jöhettél volna jobbkor... A feleségem is nagyon fog örülni... Merre jártál ? TÓNI : A rendes asztaltársaságommal vacsoráztam a „Hét rózsá"-ban, aztán hazafelé menet eszembe jutott, hogy rég nem láttalak titeket — azt hiszem három napja — hát gondoltam, felnézek egy kicsit. KÁZMÉR : Foglalj helyet. Parancsolsz egy csésze feketét? TÓNI : Igen, ha leszel szíves. —• Milyen jó, milyen kellemes itt nálatok... Oh, hiába, a családi élet. Tizenöt esztendeje vagyunk jó» barátok és mégis, hogy őszinte legyek, sokszor azon veszem észre magamat, hogy irigyellek... Valósággal irigyellek ... Milyen jó ez a fekete kávé !... Mondom : mert bizony a garzon»élet szomorú. Irigyellek. KÁZMÉR : Hát miért nem nősülsz meg ? Ezerszer mondtam már, hogy nősülj meg , meg nem késő. TÓNI : Már próbáltam többször, de nem sikerült sohasem. A szerelemben nincsen szerencsém, mert mihelyt szerelmes leszek, úgy drukkolok, olyan szórakozottá válok, hogy a legfontosabb dolgokról mindig megfelejtkezzem és a döntő pillanatokban mindent elrontok ... Emlékezhetsz reá, másfél évig udvaroltam özvegy Tollasnénak ... Végre nagy nehezen rászántam magamat, hogy megkérem a kezét. De nagy izgalmamban és sietségemben elfelejtetten mellényt húzni. Ingben állitottam be hozzá s pont április elsején. A szép özvegy félreértette a dolgot és kikosarazott. KÁZMÉR : Nem csoda , még így rendesen felöltözve is veszedelmes gavallérnak nézel ki. Hát még ingben ! TÓNI : Egyszer meg egy leányba voltam szerelmes. Elmentem az anyjához, hogy megkérjem a kezét. És szórakozottságomban az anyja kezét kértem meg. Persze, a mama férje kidobott. KÁZMÉR : Hát ez igazán furcsa, hogy te, aki olyan komoly tudós ember vagy, elegáns, művelt, te nem tudsz bánni a nőkkel. Gyáva és ügyetlen vagy, mihelyt szembe kerülsz velük. TÓNI : Ennek az a magyarázata, hogy rövidlátó vagyok s akármennyire bele is gabalyodom valamelyik nőbe, az utolsó percben arra gondolok, hátha nagyon csúnya... Ez megzavar és ingadozóvá tesz ... KÁZMÉR : Ha csak egy kicsikét ügyes ember lennél, míg nagyszerű házasságot köthet nél. Egészen jóképű fiú vagy, öregem... A feleségem is azt mondja... Nagyon hat a nőkre a szelidséged. Mondhatnám, szinte szűzies vagy. TÓNI : Óh, őnagysága nagyon kegyes. Igazán kedves asszony. Mindig csak kellemes dolgokat mond... Ideális nő, végtelenül ideális ... KÁZMÉR : De szólok is neki... El akarok menni a kaszinóba egy kis baráti összejőve» tele s ha te itt maradsz szórakoztatni őt, bizonyára elenged engem. (Beszól a szomszéd szobába): Terkám! Terkám, kérlek! Itt van a Tóni ! TERÉZ (hangja): Megyek! Mindjárt megyek ! TÓNI : A kaszinóba akarsz menni ? Kérlek, én is veled megyek. KÁZMÉR : Szó sincs róla, mert akkor nem enged el engem az asszony. Ideges, nem bír aludni s unja magát, ha egyedül van, hát itthon kell ülnöm, ha nem helyettesit valaki.. Pedig nagyon szeretnék elmenni. Néhány vidéki iskolatársammal van találkám... Aztán rég nem tarokkoztam ... Remélem, megteszed ezt a kis szivességet. TÓNI : De kérlek ... mégis ... gondold meg ... Hogy én itt maradjak őnagyságával ? Unalmas is lenne neki... KÁZMÉR : No, csak ne szerénykedj ! A feleségem azt mondja, hogy nagyon szellemes ember vagy és örülni fog, ha diskurálhat veled. TÓNI : Oh, őnagysága nagyon kedves . . . Ideális nő, ideális ... TERÉZ (belép gyönyörű lila pongyolában) : Ali, kedves Tóni ! Igazán szép magától, hogy feljött. Nagyon, de nagyon örültem, mondta a szobaleány, hogy nálunk van mikor és látja, mindjárt a legszebb pongyolámat húztam fel, hogy szép legyek. TÓNI : Oh, nagyságos asszonyom pongyola nélkül is szép. KÁZMÉR : Édesem, Tóni szeretne megnősülni. Unja a legényéletet és nagyon hálás lenne, ha tanácsokat adnál neki. Az ibscsmi-hez az asszonyok jól értenek, aztán ... aztán, míg ti csevegtek, én felmegyek egy félórára a kaszinóba. TERÉZ : Igaz ez ? A mi Tóni barátunk meg akar nősülni ? " Az Apolló Kabaré műsorából. Az előadás joga megszerezhető dr. Marton Sándor színházi ügynökségnél." (Budapest, IV., Bécsi utca 1. szám).