Színházi Élet, 1918. július 14–21. (7. évfolyam, 28. szám)
1918-07-14 / 28. szám
VII. évfolyam 1918 július 14-től július 21-ig BLÔPIZETÁSI ÁRAK korts-melléklettel: SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm. sora 1 korona ftad*(»»Diea ÍM Tidékefl Bfési <»<•« . 40.— K PÎIê«« 20.- K Nexycdiftr« . 1».— K «« Egy szám ám : Budapesten itt vidéke* I. — k»r. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP UBGELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztéséf: Erzsébet«körút 24 Telefon 34 -97 Kiadóhivatal: Erzsébet körút 29 Telefon 74-46 28. szám M SZERZŐ, A NY MR, M SORS HURTIG Mai ZMCnTOS KMSZDÓ. regénybeli Sánta ördög, ha a régi boldog időkben ilyenkor nyáron végigjárta volna Magyarországot és éjszakánkint le* szedte volna a házak, a paloták, a viskók, a nyaralók, a kéjlakok, a villák, a pajták, a hombárok és a villamos remisek fedelét, csupa olyan embert látott volna, a ki lám* pafényes papir fölé görnyed és párbeszéddel ír. Adolár mondja Renének: Renée mondja Adolárnak: Magyarországon minden nyáron har* minc, de legalább ötvenezer ember irt da* rabot. Olykor velem is megesett ez, ön* nel is egészen biztosan, tisztelt uram, akárhogyan tagadja is. Tagadni? Jó, és* merjük ezt. A vizsgálóbíró szeme téveszthetetlen. Mindenki irt darabot: férj, feleség, báró, bankár, kasznár, Krausz. Mindenki. Már csak boldogult Hunfalvy Pál hitte, hogy Magyarországon az emberek nyáron arat* nak. Nem. Magyarországon az ember nyáron darabot irt: a téli szezonnak, a halhatatlanságnak, a felesége szabószámlájá* nak, a Márkus Emiliának, a sikernek, a direktornak, a bukásnak és azért is, hogy a konkurrencia pukkadjon. Azután jött a háború és vele az a csoda, hogy Magyarországon hirtelen több lett a publikum, mint az író. Minden darabot megnéztek és mindegyik da rab ment. Azt hiszem, az utolsó jó da rab, amelyik megbukott, az enyém volt. Azóta mindegyik rossz darab megy és a legnagyobb erőhatalommal sem lehet egyik darabot sem levenni a műsorról. A direktorok csak elfogadják az új darabokat, de a régiek miatt nem tudják őket kihozni. Az uj darab nem vígjáték, nem szinmű, nem komédia és nem is meló* dráma. Az uj darab a direktor irodája* ban hever elfogadva és reménytelenül les előlegezve, az enyém is, az öné is — na csak vallja be — kis szégyenlős szerző» társ. Ki dolgozik nyáron? A direktor még csak a jövő szezonban tudja majd ledol*gozni a tizenötös és tizenhatos termelés hátralékait. Új darabot irni a legkockáza*tosabb határidőüzlet, a kézirat előadatla* nul hever és öregszik és avul az emberrel. Mire színre tudunk kerülni tiszteletreméltóak és unalmasok leszünk, mint egy klasszikus. Ki dolgozik nyáron? És Adollárnak semmi mondanivalója Renée s?á* mára. És ellenkezőleg és viszont sem. Miért van ez? Pesten még mindig an* nyi a darab, mint tikkadt szúnyog julius* ban, viszont szinház még az anabaptis* táknál is kevesebb van. Hiszen ha lehetne színházat építeni ebben a városban, ahol több a tehetséges ember, mint Berlinben, viszont nem több a színház, mint Belgrádban. Ha lehetne. De nem lehet. Csak