Színházi Élet, 1918. július 14–21. (7. évfolyam, 28. szám)

1918-07-14 / 28. szám

VII. évfolyam 1918 július 14-től július 21-ig BLÔPIZETÁSI ÁRAK korts-melléklettel: SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm. sora 1 korona ftad*(»»Diea ÍM Tidékefl Bfési <­»<•« . 40.— K PÎIê«« 20.- K Nexycdiftr« . 1».— K «« Egy szám ám : Budapesten i­t­t vidéke* I. — k»r. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP UBG­­ELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztéséf: Erzsébet«körút 24 Telefon 34 -97 Kiadóhivatal: Erzsébet­ körút 29 Telefon 74-46 28. szám M SZERZŐ, A NY MR, M SO­RS HURTIG Mai ZMCnTOS KMSZDÓ. regénybeli Sánta ördög, ha a régi boldog időkben ilyenkor nyáron végigjárta volna Ma­­gyarországot és éjszakánkint le* szedte volna a házak, a paloták, a viskók, a nyaralók, a kéjlakok, a villák, a pajták, a hombárok és a villamos remisek fedelét, csupa olyan embert látott volna, a ki lám* pafényes papir fölé görnyed és párbeszéd­del ír. Adolár mondja Renének: Renée mondja Adolárnak: Magyarországon minden nyáron har* minc, de legalább ötvenezer ember irt da* rabot. Olykor velem is megesett ez­, ön* nel is egészen­ biztosan, tisztelt uram, akárhogyan tagadja is. Tagadni? Jó, és* merjük ezt. A vizsgálóbíró szeme téveszt­­hetetlen. Mindenki irt darabot: férj, feleség, báró, bankár, kasznár, Krausz. Mindenki. Már csak boldogult Hunfalvy Pál hitte, hogy Magyarországon az emberek nyáron arat* nak. Nem. Magyarországon az ember nyá­­ron darabot irt: a téli szezonnak, a halha­­tatlanságnak, a felesége szabószámlájá* nak, a Márkus Emiliának, a sikernek, a direktornak, a bukásnak és azért is, hogy a konkurrencia pukkadjon. Azután jött a háború és vele az a csoda, hogy Magyarországon hirtelen több lett a publikum, mint az író. Min­­den darabot megnéztek és mindegyik da­ rab ment. Azt hiszem, az utolsó jó da­ rab, amelyik megbukott, az enyém volt. Azóta mindegyik rossz darab megy és a legnagyobb erőhatalommal sem lehet egyik darabot sem levenni a műsorról. A direktorok csak elfogadják az új darabo­­kat, de a régiek miatt nem tudják őket kihozni. Az uj darab nem vígjáték, nem szinmű, nem komédia és nem is meló* dráma. Az uj darab a direktor irodája* ban hever elfogadva és reménytelenül les előlegezve, az enyém is, az öné is — na csak vallja be — kis szégyenlős szerző» társ. Ki dolgozik nyáron? A direktor még csak a jövő szezonban tudja majd ledol*­gozni a tizenötös és tizenhatos termelés hátralékait. Új darabot irni a legkockáza*­tosabb határidőüzlet, a kézirat előadatla* nul hever és öregszik és avul az emberrel. Mire színre tudunk kerülni tisztele­tremél­­tóak és unalmasok leszünk, mint egy klasszikus. Ki dolgozik nyáron? És Adol­lárnak semmi mondanivalója Renée s?á* mára. És ellenkezőleg és viszont sem. Miért van ez? Pesten még mindig an­* nyi a darab, mint tikkadt szúnyog julius* ban, viszont szinház még az anabaptis* táknál is kevesebb van. Hiszen ha lehetne színházat építeni ebben a városban, ahol több a tehetséges ember, mint Berlinben, viszont nem több a színház, mint Bel­­grádban. Ha lehetne. De nem lehet. Csak

Next