Színházi Élet, 1919. március 16–22. (8. évfolyam, 11. szám)

1919-03-16 / 11. szám

Vik­. évfolyam 1919 március 16-tól március 22-ig Egyes szám­ára : Budapesten és­­ vidéken . . K Jt/ SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Egész évre . 84.—K Félévre . . . 32.­K Negyedévre . 16.—K 11. szám­ ­ú» Hirdetések mm.-sora 2 korona Szerkesztőség Erzsébet-körut ,24 Telefon: 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körút Telefon : 9-48 29 A jegypénztár száma : 74-66 A/CIA NÉGYEST BIHÓ LAJOS A BELVÁROS/ SUM­ÁZBAN írókról, akik után vannak, akik még nem tettek pontot mondanivalóik után, sohasem szabadna végleges ítéletet mon­dani. Tessék csak arra a Maeterlinckre gondolni, aki a „Monna Vanná"-t írta és a „Kék madár" későbbi szerzőjére. Ki találja itt meg a fejlődés egyenes és logikus fonalát ! Az írói természetet éppen a legértékesebbeknél lehet a leg­kevésbé törvényszerűen megállapítani. Mintha a fejlődésnek nem is lennének törvényszerűségei. Ezen az alapon ugyan­csak nehéz megérteni, hogyan jutott el Biró Lajos a „Sárga liliom"-tól, vagy a „Rablólovag"-tól a „Francia négyesé­ig. Hogyan lehetséges az, hogy, aki eddig nehéz acélsíneket fektetett a szín­padi gondolatai alá és dübörögve rohant a mondanivalóival, most fel­ül a ringó delizsánszra és elmult idők pasztellmezőin bandukol ? . . . A felelet egyszerű. Minden igazi művész holtáig fejlődik, a fejlődés pedig nem ismer következetességet. Az iró soha­sem lehet olyan zárt természet, mint például a zeneszerző. Az iró minden iránt érdeklődik és az élet minden meg­nyilvánulásában benne él. A minden iránt érdeklődő iró nem roboghat folyton vonaton, nem érheti be mindig az ablaka előtt forgó világgal, néha le kell, hogy zálljon a kényelmes expressről, gyalog kell rónia a földeket, le kell hajolnia a virághoz és fel kell, hogy nézzen a fák koronájára. Az élet nemcsak nagy hatásokból, nagy összeütközésekből és nagy távlatokból áll. Író — embernek a színpadon sem lehet kimerítő pro­grammja. Az életben meghitt közelségek is vannak, apró epizódok és mosolygó zsörtölődések is. Az életnek nincs drámai programmja, aminthogy nemcsak ár­nyéka van, de fénye is, nemcsak bánata, de derűje is, a problémák mellett ott vannak a napvilágos egyszerűségek, a nagy effektusok mellett a mindennap apró eseményei, amiket az irónak, ha iró, mind meg kell, hogy lásson. A „Francia négyes" az életnek erről a derűsebb, csendesebb, kedélyesebb oldaláról mutatja be az irót, abban a pillanatban, amikor leszáll a vonatról és magányosan, talán fütyörészve, a sok rohanás után megpihenve elindul a napsütésben igazi fák és igazi ég alatt. Biró Lajosnak a Belvárosi Színházban bemutatott vígjátéka már a szerkezetével is elárulja az író szándékát. Két fel­vonásost irt, ami azt jelenti, hogy eleve lemondott a középső felvonás obligát nagy összeütközéséről, arról a nagy feszültségről, mely úgyszólván egyetlen feltétele ma a színpadi művek életben­maradásénak és sorozatos sikerének.

Next