Színházi Élet, 1919. március 16–22. (8. évfolyam, 11. szám)
1919-03-16 / 11. szám
19 színházi élet Látogatás Kiss Józsefnél Irta : IFJ. KRÚDY GYULA Dolgozószobájában találtam a költőt, éppen Ninon de Lenclos történetében lapozgatott. Félretette a könyvet s maga mellé ültetett a kis asztalkához, amelyen egy köteg kézirat feküdt. Körülnéztem a szobában , a falak mentén hatalmas könyvespolcok, a falakon rajzok, festmények, ezüst és babérkoszorúk. Hatalmas kínai bronz- és porcellánvázák, serlegek, minden, amit Kiss József egy életen át gyűjtött és megszeretett. Ott áll a szoba közepén a kerevet, amelyet Juszuf, a költő, mindig sokra becsült. Az ablak előtt áll a költő ágya, akkora, mint egy gyermeké. Apró csecsebecsék, kis nippek teszik a nagy szobát még barátságosabbá, köztük a legragyogóbb, a legkedvesebb . Susuka, a költő tizenhat hónapos kis unokája, a költő dédelgetett kedvence, a költő zsarnoka, akivel megosztja uzsonnáját s akinek a kedvéért lemondott a szivarozásról. A szoba minden sarkában Susuka játékszerei, bábui és csörgői hevernek, bizonyságául annak, hogy a kis hölgy kedvenc tartózkodóhelye a költő szobájában van. Kiss József maga mellé vonja kis unokáját és beszélni kezd. Magáról beszél. — Mostanában sokat dolgozom, reggel az ágyban szoktam irni. (Kikeres, a kéziratok közül egy verset.) A legújabb még nem jelent meg, — magyarázza —a címe : A malom. Elmondja, hogy az írásai közül legjobban a Mese a varrógépről-t szereti. — Húsz év óta nem volt a kezemben a Mese a varrógépről — mondja a költő — a múltkor a kezembe akadt, ötször olvastam el egymásután. — A legkedvesebb alakom Teréz. Abban az időben minden varróleányt Teréznek hívtak, te persze ezt nem tudod, — szólt tréfálkozva. Beszél a terveiről, föl akar olvasni az Urániában, természetesen nem egyedül. Az irodalomra terelődik a szó. Ady Endréről is megemlékezik Kiss József. — Sajnálom Adyt, nagyon sajnálom. Új gondolatai és új hangjai voltak. Vérbeli költő volt. A Hétbe is dolgozott 1907-ben, két hónapig. Irt prózát, irt kritikát, irt verset, irt mindent. Akkoriban indult a Nyugat. Ady elhagyta a Hetet, Megemlékezik a magyar rirodalom büszkeségeiről. Mint egy csodás mozivásznon vonulnak el előttem az írók és költők, Kiss József mindenkiről mond valamit. Beszélt Molnár Ferencről, Herczeg Ferencről, Ambrusról. Bródy Sándorral kapcsolatban megemlíti, hogy „Lyon Ieát" olvasta utoljára tőle. „Nagyon tetszett, lebilincselt, megfogott, megindított" — mondja. Megemlíti Somlyó Zoltánt, Juhász Gyulát, Szép Ernő Egyszeri királyfiát a költő legkiválóbb munkájának tartja. Büszkélkedve említette, hogy azok a fiatal magyar írók, kik ma az irodalomnak büszkeségei, többé-kevésbé mind a Hétnél kezdték. — Gárdonyi Géza a legszebb novelláját a Hétbe írta . . . — Mikor volt utoljára színházban ? — kérdem. — Van mér öt esztendeje, a Zsazsát láttam, nagyon szerettem, mindenhez ért. Talán megnézem a Magyar Színházban. Kíváncsi vagyok rá. — Újságokat olvas, Józsi bátyám ? — Nem szeretek újságokat olvasni, nagyon felizgatnak a mai események. RAJNAI (REINER) HUQÓ operaénekes, az aradi színház szerződtette