Színházi Élet, 1919. március 16–22. (8. évfolyam, 11. szám)

1919-03-16 / 11. szám

19 színházi élet Látogatás Kiss Józsefnél Irta : IFJ. KRÚDY GYULA Dolgozószobájában találtam a költőt, éppen Ninon de Lenclos történetében lapozgatott. Félretette a könyvet s maga mellé ültetett a kis asztalkához, amelyen egy köteg kézirat feküdt. Körülnéztem a szobában , a falak mentén hatalmas könyvespolcok, a falakon rajzok, festmények, ezüst és babérkoszorúk. Hatalmas kínai bronz- és porcellánvázák, serlegek, min­den, amit Kiss József egy életen át gyűjtött és megszeretett. Ott áll a szoba közepén a kere­vet, amelyet Juszuf, a költő, mindig sokra be­csült. Az ablak előtt áll a költő ágya, akkora, mint egy gyermeké. Apró csecsebecsék, kis nippek teszik a nagy szobát még barátságo­sabbá, köztük a legragyogóbb, a legkedvesebb .­­ Susuka, a költő tizenhat hónapos kis uno­kája, a költő dédelgetett kedvence, a költő zsarnoka, akivel megosztja uzsonnáját s akinek a kedvéért lemondott a szivarozásról. A szoba minden sarkában Susuka játékszerei, bábui és csörgői hevernek, bizonyságául annak, hogy a kis hölgy kedvenc tartózkodó­helye a költő szobájában van. Kiss József maga mellé vonja kis unokáját és beszélni kezd. Magáról beszél. — Mostanában sokat dolgozom, reggel az ágyban szoktam irni. (Kikeres, a kéziratok közül egy verset.) A legújabb még nem jelent meg, — magyarázza —a címe : A malom. Elmondja, hogy az írásai közül legjobban a Mese a varró­gépről-t szereti. — Húsz év óta nem volt a kezemben a Mese a varrógépről — mondja a költő — a múltkor a kezembe akadt, ötször olvastam el egymás­után. — A legkedvesebb alakom Teréz. Abban az időben minden varróleányt Teréznek hívtak, te persze ezt nem tudod, — szólt tréfálkozva. Beszél a terveiről, föl akar olvasni az Urá­niában, természetesen nem egyedül. Az irodalomra terelődik a szó. Ady Endréről is megemlékezik Kiss József. — Sajnálom Adyt, nagyon sajnálom. Új gon­dolatai és új hangjai voltak. Vérbeli költő volt. A Hétbe is dolgozott 1907-ben, két hónapig. Irt prózát, irt kritikát, irt verset, irt mindent. Akkoriban indult a Nyugat. Ady elhagyta a Hetet, Megemlékezik a magyar rirodalom büszke­ségeiről. Mint egy csodás mozivásznon vonul­nak el előttem az írók és költők, Kiss József mindenkiről mond valamit. Beszélt Molnár Fe­rencről, Herczeg Ferencről, Ambrusról. Bródy Sándorral kapcsolatban megemlíti, hogy „Lyon I­eát" olvasta utoljára tőle. „Nagyon tetszett, lebilincselt, megfogott, megindított" — mondja. Megemlíti Somlyó Zoltánt, Juhász Gyulát, Szép Ernő Egyszeri királyfiát a költő legkivá­lóbb munkájának tartja. Büszkélkedve említette, hogy azok a fiatal magyar írók, kik ma az irodalomnak büszkeségei, többé-kevésbé mind a Hét­nél kezdték. — Gárdonyi Géza a legszebb novelláját a Hétbe írta . . . — Mikor volt utoljára színházban ? — kérdem. — Van mér öt esztendeje, a Zsazsát láttam, nagyon szerettem, mindenhez ért. Talán meg­nézem a Magyar Színházban. Kíváncsi va­gyok rá. — Újságokat olvas, Józsi bátyám ? — Nem szeretek újságokat olvasni, nagyon felizgatnak a mai események. RAJNAI (REINER) HUQÓ operaénekes, az aradi színház szerződtette

Next