Színházi Élet, 1919. július 6–12. (8. évfolyam, 27. szám)
1919-07-06 / 27. szám
VIII. évfolyam 1919 július 6-tól július 12-ig ELŐFIZETÉSI ARA: kotta-melléklettel Egyes számára : Budapesten és vidéken . . K SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Budapesten és vidéken Negyedévre . . Hl. —K Hirdetések mm.-sora 4 korona Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 130-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon: József 131-72 A jeszőpénztár száma : Telefon : József 131-73 27. szám Bródy Sándor elmondja emlékezéseit a Hófehérkére! A ligetben játsszák a Hófehérkét, végre a helyén van ez a színdarab. A regényes ligetbe, a romantikus színkörbe került a kissé száraz Nemzeti Színházból ez a színdarab, amiben ártatlan, szinte jóleső gyilkosság és százfokos regényesség a főelementum. Igen régen írtam e munkának is nevezhető színjátékot, első dolgozatomat színpad számára. Ha nem is vagyok a a „Hófehérke" iránt valami különös tisztelettel eltelve, de rokonszenves munkám ez nekem, mert valamikor nagy bajból húzott ki. Akkoriban az átkos kapitalizmus bántalmazott megint, szóval semmi pénznek nem örvendhettem és ez a könnyű dolog háromszor annyi summát jövedelmezett, mint amennyit három endes regényem. A darab születésének oka és körülményei a következők voltak. A „Fehér könyv"-et szerkesztettem és írtam akkoriban és valamelyik kötetnél megakadtam az írás, tehát a szerkesztés ügyében. Még öt ív hiányzott a kötethez, az idő tellett, a megjelenés határideje rég lejárt és nekem nem jutott eszembe semmi. Azaz hogy jutott. Előszedtem régi köteteimet és azokból kiválogattam azt, amiben legtöbb a dialógus és legkönnyebb belőle színdarabot csinálni. A Hófehérkére esett a választásom és minden fáradtság, mondhatnám minden évődés nélkül vagy kétszer negyvennyolc óra alatt megvolt a hiányzó kézírás és megtörtént az első színdarabom. A vakmerő és egészen fiatal Beöthy Laci nyomban eljátszatta skrupulus nélkül, mint ahogy én megírtam. Nem tudom, hálás legyek-e a Beöthy sietsége és nagyszerű hevülete iránt, mert ezek nélkül és nála nélkül nem lettem volna soha színdarabíó. A magam részéről ma, amikor buktam, vagy annyiszor nem annyiszor buktam meg a színpadon, mégse vagyok tisztában azzal, hogy rászülettem-e a színműírás mesterségére. Bizonyos azonban egy : hogy elhanyagoltam miatta a rendes elbeszélést, amelyhez alkalmasint sok és meleg hajlandóságom volt. A nemzeti színházi premier erősen emlékezetes rám nézve. Gyönyörű előadás volt. Márkus Emiliának olyan újváros kosztümöt nyirt Berkovicsné, hogy se azelőtt, se azután ilyent nem férceltek össze. Termet is volt ám hozzá, haj is volt ám hozzá ! Nem is egy, hanem két darab sikerre való. Török Irma játszotta a naivát. Az első és utolsó naiva, akinek elhittem, hogy a lélek túlnyomó, a test csak mellékes a női hölgyben. Újházi alakította a gonosztevőt. Nem tudott gonosz lenni. S a darab itt megsántult kissé. Nem hitték el neki, hogy akár egy vadgalambot is meg tudjon ölni. Rákosi Szidi játszatta a démonikus öreg oláhasszonyt és rám különösen nagy hatást tett- Jelenete az ő ördöngös művészetén keresztül még most is azt a hatást teszi rám, hogy ez volt a legjobb színpad számára írott fogalmazványom. Balassa nevü főszereplőt Császár alakította férfias szépsége teljében. Furcsa volt, mikor az első felvonás után a publikum ordítva ás tapsolva maga elé kívánt. Megszédültem egy kissé, de azért volt annyi