Színházi Élet, 1919. július 6–12. (8. évfolyam, 27. szám)

1919-07-06 / 27. szám

VIII. évfolyam 1919 július 6-tól július 12-ig ELŐFIZETÉSI ARA: kotta-melléklettel Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken . . K SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Budapesten és vidéken Negyedévre . . Hl. —K Hirdetések mm.-sora 4 korona Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 130-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon: József 131-72 A jeszőpénztár száma : Telefon : József 131-73 27. szám Bródy Sándor elmondja emlékezéseit a Hófehérké­re! A ligetben játsszák a Hófehérkét, végre a helyén van ez a színdarab. A regényes ligetbe, a romantikus szín­körbe került a kissé száraz Nemzeti Színházból ez a színdarab, amiben ártatlan, szinte jóleső gyilkosság és százfokos regényesség a főelementum. Igen régen írtam e munkának is nevez­hető színjátékot, első dolgozatomat színpad számára. Ha nem is vagyok a a „Hófehérke" iránt valami különös tisz­telettel eltelve, de rokonszenves munkám ez nekem, mert valamikor nagy bajból húzott ki. Akkoriban az átkos kapitaliz­mus bántalmazott megint, szóval semmi pénznek nem örvendhettem és ez a könnyű dolog háromszor annyi summát jövedelmezett, mint amennyit három endes r­egényem. A darab születésének oka és körül­ményei a következők voltak. A „Fehér könyv"-et szerkesztettem és írtam ak­koriban és valamelyik kötetnél meg­akadtam az írás, tehát a szerkesztés ügyében. Még öt ív hiányzott a kötet­hez, az idő tellett, a megjelenés határ­ideje rég lejárt és nekem nem jutott eszembe semmi. Azaz hogy jutott. Elő­szedtem régi köteteimet és azokból ki­válogattam azt, amiben legtöbb a dia­lógus és legkönnyebb belőle színdara­bot csinálni. A Hófehérkére esett a választásom és minden fáradtság, mond­hatnám minden évődés nélkül vagy kétszer negyvennyolc óra alatt meg­volt a hiányzó kézírás és megtörtént az első színdarabom. A vakmerő és egészen fiatal Beöthy Laci nyomban eljátszatta skrupulus nél­kül, mint ahogy én megírtam. Nem tudom, hálás legyek-e a Beöthy sietsége és nagyszerű hevülete iránt, mert ezek nélkül és nála nélkül nem lettem volna soha színdarabí­ó. A ma­gam részéről ma, amikor buktam, vagy annyiszor nem annyiszor buktam meg a színpadon, még­se vagyok tisz­tában azzal, hogy rászülettem-e a szín­műírás mesterségére. Bizonyos azonban egy : hogy elhanyagoltam miatta a ren­des elbeszélést, amelyhez alkalmasint sok és meleg hajlandóságom volt. A nemzeti színházi premier erősen emlékezetes rám nézve. Gyönyörű elő­adás volt. Márkus Emiliának olyan új­város kosztümöt nyirt Berkovicsné, hogy se azelőtt, se azután ilyent nem fércel­tek össze. Termet is volt ám hozzá, haj is volt ám hozzá ! Nem is egy, hanem két darab sikerre való. Török Irma játszotta a naivát. Az első és utolsó naiva, akinek elhittem, hogy a lélek túlnyomó, a test csak mellékes a női hölgyben. Újházi alakí­totta a gonosztevőt. Nem tudott gonosz lenni. S a darab itt megsántult kissé. Nem hitték el neki, hogy akár egy vadgalambot is meg tudjon ölni. Rákosi Szidi játszatta a démonikus öreg oláhasszonyt és rám különösen nagy hatást tett- Jelenete az ő ördön­gös művészetén keresztül még most is azt a hatást teszi rám, hogy ez volt a legjobb színpad számára írott fogalmazványom. Balassa nevü fősze­replőt Császár alakította férfias szép­sége teljében. Furcsa volt, mikor az első felvonás után a publikum ordítva ás tapsolva maga elé kívánt. Meg­szédültem egy kissé, de azért volt annyi

Next