Színházi Élet, 1921. december 25–31. (10. évfolyam, 52. szám)
1921-12-25 / 52. szám
•752 SZÍNHÁZI ÉLET Búcsú Egyszer talán, ha hófehér ruhádban Sétálni mész egy nyári reggelen, Faust lép eléd és megérintve lágyan, „Szép Gretchen", szól majd „elkísérhetem?" Talán tavasz lesz. Izzik majd a táj, S a lázas éjnél perzselőbb a csók. Te az erkélyen várj rám, Júliám, Mint hajdan Veronában Rómeót. Ha majd az álmot elűzi az álom, Roxanom édes, ugye, vársz reám ? Cyrano utazik egy holdsugáron És megtanul majd szólni Christian. Én eljövök majd: Súgok szép igét. Siegfried erőt ad, Tristán Szeresd a sok szép, csillogó alakot, vitézt És álmodd néha azt, hogy én vagyok. KUNOSSY JÁNOS Jacobi Viktor és kollégái Ez a kép 1905-ből való és az akkori Országos Zeneakadémia zeneszerzési tanszakának utolsó osztályát végző növendékeit ábrázolja, mesterükkel együtt. A kép első sorában ülve (balról jobbra): Jacobi Viktor, dr. Meszlényi Róbert (ma osztálytanácsos a honvédelmi minisztériumban), Kessler János, a tudós tanár és dr. Kovács Sándor, a kivá ó zenepedagógus, aki négy év előtt öngyilkos lett. A második sorban állva (balról jobbra): Szirmai Albert, Kodály Zoltán, Lendvai Ervin (a Németországban élő hírneves modern zeneszerző), Szendrei Aladár, a lipcsei opera első karmestere, Müller Károly, jeles budapesti karnagy és Weiner Leó. Ritka dús termés volt az 1905-ös év a magyar zeneművészet terén r Jacobi, Kodály, Szendrei, Szirmai, Weiner Leó egy évben hagyták el az iskola padját És ha hozzátesszük, hogy a megelőző, 1904-es évben Bartók Béla és Kálmán Imre együtt végezték a zeneakadémiát, megállapíhatjuk, hogy sem azelőt, sem azután ily fényes séta a magyar zenei tehetségeknek nem termett többé, mint ebben a két évben.