Színházi Élet, 1923. december 9–15. (12. évfolyam, 50. szám)
1923-12-09 / 50. szám
50. szám. XIII. évfolyam 1923 december 9-től december 15-ig Előfzetési ára: Budapesten és vidéken Negyedévre K 15.000. Hirdetések millimétersora 1200 korona Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon is 1500. Amerikában 15 cent, Ausztriában 6000 o. K MEGJELENIK JIM1KV VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129—35 A jegypénztár telefonszáma: József 121-72 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121—73 JELÖS SZERKEZTŐ: INCZE SÁNDOR Fedák Sári a Pompadourban Írta: Jászai Mari Nem tudom mennyi ideje annak, hogy Fedák Sárit életemben először láttam operettben játszani, de azt tudom, hogy Fedák Sári hódított engem meg az operett barátjának. Bevallom, nem túlságosan szerettem ezt a könnyű színpadi műfajt. Egyszer, véletlenül elmentem a Király Színház egyik főpróbájára. Fedák Sári játszotta a főszerepet. Soha életemben nem beszéltem vele annak előtte, csak hallottam róla, kíváncsi voltam rá. Nem sok bizalmam volt az operetthez s amikor kijött a színpadra éreztem, hogy „valaki" az, akit látok. Éreztem, hogy nem üres operettfigura, volt minden szavának, szépen, sulva értelmesen magyarul beszélt és szépen, értelmesen magyarul énekelt. Azt gondoltam akkor, hogy ha úgy játsszák az operettet, mint ahogyan Fedák Sári, akkor az operett nem is olyan hiábavaló színpadi műfaj. Azóta gyakran láttam Fedák Sárit a színpadon, gyönyörködtem mulattam rajta, meghatottságot benne, adott nekem egy-egy jelenete. Gyakran hangoztattam, hogy Fedák Sári számára nagy operettfeladatokat kell írni : szerepeket, amelyek húsból és vérből való emberek legyenek, mert az ő tehetsége csak ilyenekben tud kibontakozni. Most láttam Fedák Sárit a Pompadarban. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert régóta nem voltam operettnél. Amikor megjelent a színpadon , győzött. Egészen megnőtt körülötte minden. Fensőbbséges, hódolatot parancsoló asszony állt előttem és amikor megszólalt, ebből a fensőbbségből mennyire kiérzett a bájos, kedves nő lelke. Csodálatos, hogy mennyi finom, szinte varázslatos nőiesség van Fedák Sáriban és csodálatos, hogy mennyi uralkodó erély árad ki a szavából egy perccel később. Ismerem Pompadourt, olvasmányaimban gyakran találkoztam vele és ha valamikor alkalmam lett volna magamra öltenem az alakját, nem lehettem volna más, mint amilyen most Fedák Sári. Engem különösen a második felvonásnak abban a jelenetében fogott meg, amikor megtudja, hogy az a csinos gárdista a vérbeli húgának férje. Visszaemlékszem minden mozdulatára. Végigsimította a homlokát, aztán merően nézett, pár lépést tett a kislány felé, majd izgatottan, elrejtett asszonyi fájdalommal járkált fel s alá, erőt vett magán, odament a húgához, megsimogatta a haját, a szemébe nézett, kiegyenesedett, összeszorította az öklét, visszament az íróasztalához és azt mondta : Vissza fogod kapni az uradat ! . . . Ahogyan Fedák Sári ezt a jelenetet végigcsinálta, az gyönyörűség volt a néző szemének és lelkének. Nékem