Színházi Élet, 1924. szeptember 14–20. (14. évfolyam, 37. szám)
1924-09-14 / 37. szám
38 SZÍNHÁZI ÉLET 38 Az általános elművészietlenedés világában Páris az egyetlen város - mondja Somlay Arthur Az ujj francia színjátszás atyamestere: Lucien Guitry A legérdekesebb színház: a Vieux Colombies Elv: a teljes leegyszerűsítés Hónapokig tartó párisi és bécsi tartózkodás után hazaérkezett Budapestre Somlay Atrhur, a Renaissance Színház kiváló művésze. Somlay egymásután két bemutatón fog ban : fellépni a Renaissance-Strindberg leghatásosabb és legnagyobb sikert aratott darabjában, a Haláltáncban és Tristan Bernard Csókoljon meg ! című mesteri vígjátékában. A Színházi Élet munkatársa fölkereste Somlay Arthurt margitszigeti lakásán, hogy beszámolót kérjen tőle Budapesttől távol töltött hó a napokról. Somlay a sziget nagyvendéglőjében, ebéd közben fogadott. Kérdéseimre mosolyogva felelt : — Egyelőre annak örülök, hogy idehaza vagyok. Oly szép a sziget és legszebben mégis itt lehet élni. Megnyugtatja az embert még akkor is, ha olyan súlyos munka után jön haza dolgozni, mint én. Mert sem Párisban, sem Bécsben nem töltöttem az időmet szórakozással. — Páris ? Itt nem keresni kell azt, ami nagyszerű ; a nagyszerűségek itt megállítják az embert. A világ képe mostanában általános elművészietlenedést mutat és ebben a Szaharában nem Franciaország, hanem egyesegyedül csak Páris : oázis. A francia piktúráról, építészetről, szobrászatról, amely hallatlan múltra tekinthet vissza. az irodalomról, amely talán az egész világ irodalmában a leggazdagabb, itt nem akarok beszélni. A színpadi művészet az, amelynek tanulmányozására én Párisba kiutaztam. A felületes szemlélőre a párisi színházi és színpadi irodalom első pillanatra olyan benyomást tesz, mintha bágyadt lenne és fáradt. De ez csak látszat. Mert ha a mélyére tekintünk -sakhamar kiderül, hogy ami fáradtságnak látszik, az a kifinomodott, túlzások nélkül való, kulturált emberhez illő és okvetlenül szükséges szórakozásnak és művelődésnek leszűrt és csiszolt formája. A francia színjátszás teljesen idegen úgy az olasz, mint a német színjátszástól. A németek tudományos alaposságú színjátszását és az olaszok temperamentumából kifolyó túlzott komédiázását régen túlhaladta a mai francia színjátszás. Ennek a mondhatnám, európaszerte új színjátszásnak az atyamestere Párisban : Lucien Guitry. A magyar színészek közül csak egy volna hozzá hasonlítható, a megboldogult Ujházy Ede, akinek egy kézmozdulatára korok elevenedtek meg. Lucien Guitrynek, ennek a csodálatos művésznek nincs szüksége sem a német úgynevezett tudományos, sokszor tudálékos alaposságra, sem az olaszok túlzott, szinte komédiás nagy gesztusaira, mert mindent lenyűgöz emberismerete és a szó hatalmába vetett, szinte gyermekesen rendíthetetlen hite. Néhány szóval talán úgy lehetne jellemezni alapelvét, hogy : a színpad világossága, szemben nézőtérrel, az elsötétített fölöslegessé tesz minden fölnagyítást. Petőfinek 1843-ban elmondott szavai kell, hogy eszébe jussanak minden művésznek, aki Lucien Guilryt látja és hallja : Az egyszerűség minden. Lucien Guitry alakjai mindenkor az emberben és a Mában gyökereznek még akkor is, ha rég elmúlt idők figuráit viszi a színpadra. Művészete itt abban áll, hogy nála az emberábrázolásnak Somlay Artúr