Színházi Élet, 1925. április 26–május 2. (15. évfolyam, 17. szám)
1925-04-26 / 17. szám
24 SZÍNHÁZI ÉLET 24 nyire dióhéjban lehet, el fogom mondani a mesét s ha kénytelen lennék kissé részletesen mesélni, az olvasó gondolja azt, hogy nem közönséges dióhéjban, hanem kókuszdióhéjban mondom el a történetet . Hellingen báró kastélyát megveszi egy fiatal amerikai, bizonyos Normann Frank (Sziklay József), azzal a céllal, hogy megajándékozza vele frissen támadt szerelmét, Galotti Mici színművésznőt. (Vig Manci.) A báró, aki rögtön távozik a kastélyból, tizenöt éve elváltan él feleségétől és leányától (Molnár Vera.) A kislány azonban, aki szeretné végre megismerni az ő apukáját, anyjától a kastélyba szökik, ahol már Normann Frank az úr. Bár Normann Frank kissé gyanúsan fiatal, a bájos Dolly szívesen adoptálja apának a csinos és jókedvű amerikait, aki a maga részéről még szívesebben vállalja ezt a nehéz, de nem hálátlan szerepet. Dolly hamarosan meghódítja Frank szivét és Galotti Micit elzavarja a háztól, aki annál szívesebben megy, mert úgyis van egy gazdag imádója, a jó öreg XXI. Cvikli herceg. Megérkezik azonban az elvált bárónő is, hogy visszahozza leányát, sőt megjön maga a báró is és Normann Frank pünkösdi apaságának hamarosan vége szakad, hogy aztán a harmadik felvonásban annál kellemesebb szerepkört töltsön be : férjét. Szerepel még a darabban egy tapasztalatlan, kedves fiatalember (Érczkövi), aki viszont Cvikli herceg mellett fogja betölteni a házibarát hivatását. Történik pedig mindez annyi derű és móka közepette, hogy ember legyen, aki két percig megállja kacagás nélkül. * Az operett slágerszámai közül Ferenczi számát írtuk le hirtelen : Jöjj vissza ifjú, csókos nyár Egyetlen éjszakára bár, Nem futnék száz után, Csak egy kis lány után. _ S akkor örök tavasz ragyogna rám. De végtelenül tetszett a duett, amelyet Sziklay József „Bocskám" és Molnár Vera énekelnek és nagyon bájos tercett : A fiúnak lány kell, Mivel a szive kráter . . . éneklik Molnár Vera, Sziklay és Érczkövi. Többször megismételtették az Evezős duettet is, amelyet a temperamentumos Vig Manci és Ferenczi adnak elő. * A színészekről érdem és rang szerint kell megemlékeznünk, minélfogva Ferenczi Károllyal kezdjük, aki hosszabb szünetelés után régi művészetének teljében mutatkozott és amire már régen nem volt példa, vetített szöveg nélkül megénekeltette a közönséget. Sziklay József vidám és elegáns, mint mindig. Vig Manci figurájának önkéntelen erotikájával hódít meg mindenkit és jelentős lépést tett a népszerűség virág-szegélyezte utján a kis Molnár Vera, aki énekével, táncával és játékával svungban tartotta a közönséget. Jól egészíti ki ezt a kitűnő együttest a nagyon tehetséges és nagyon szimpatikus Érczkövi, míg Szirmai Vilmos pár szavas szerepével is nyiltszíni tapsokat provokál. Meg kell emlékezni még Sík Rezsőről és Hamvas Józsáról, de meg kell emlékezni főként Horti Sándorról, a rendezőről, aki hangulatos, kedves színpadot és frissen pergő, színes előadást produkált a mai operettek grand effet-i nélkül is. A közönség minden felvonás díszletét nyiltszíni tapssal honorálta. „Önnek írógép-márkája van?" SÍK REZSŐ és SZIRMAI VILMOS Városi Színház. ..Dolly" (Strolickij lidk Ich'.)