Színházi Élet, 1925. április 26–május 2. (15. évfolyam, 17. szám)

1925-04-26 / 17. szám

24 SZÍNHÁZI É­LET 24 nyire dióhéjban lehet, el fogom mondani a mesét s ha kénytelen lennék kissé rész­letesen mesélni, az olvasó gondolja azt, hogy nem közönséges dióhéjban, hanem kókuszdióhéjban mondom el a történetet . Hellingen báró kastélyát megveszi egy fiatal amerikai, bizonyos Normann Frank (Sziklay József), azzal a céllal, hogy meg­ajándékozza vele frissen támadt szerel­mét, Galotti Mici színművésznőt. (Vig­ Manci.) A báró, aki rögtön távozik a kas­télyból, tizenöt éve elváltan él feleségétől és leányától (Molnár Vera.) A kislány azonban, aki szeretné végre megismerni az ő apukáját, anyjától a kastélyba szö­kik, ahol már Normann Frank az úr. Bár Normann Frank kissé gyanúsan fiatal, a bájos Dolly szívesen adoptálja apának a csinos és jókedvű amerikait, aki a maga részéről még szívesebben vállalja ezt a nehéz, de nem hálátlan szerepet. Dolly hamarosan meghódítja Frank szivét és Galotti Micit elzavarja a háztól, aki annál szívesebben megy, mert úgyis van egy gazdag imádója, a jó öreg XXI. Cvikli herceg. Megérkezik azonban az elvált bárónő is, hogy visszahozza leányát, sőt megjön maga a báró is és Normann Frank pün­kösdi apaságának hamarosan vége sza­kad, hogy aztán a harmadik felvonásban annál kellemesebb szerepkört töltsön be : férjét. Szerepel még a darabban egy ta­pasztalatlan, kedves fiatalember (Ércz­kövi), aki viszont Cvikli herceg mellett fogja betölteni a házibarát hivatását. Tör­ténik pedig mindez annyi derű és móka közepette, hogy ember legyen, aki két percig megállja kacagás nélkül. * Az operett slágerszámai közül Ferenczi számát írtuk le hirtelen : Jöjj vissza if­jú, csókos nyár Egyetlen éjszakára bár, Nem futnék száz után, Csak egy kis lány után. _ S akkor örök tavasz ragyogna rám. De végtelenül tetszett a duett, amelyet Sziklay József „Bocskám" és Molnár Vera énekelnek és nagyon bájos tercett : A fiúnak lány kell, Mivel a szive kráter . . . éneklik Molnár Vera, Sziklay és Érczkövi. Többször megismételtették az Evezős duettet is, amelyet a temperamentumos Vig Manci és­ Ferenczi adnak elő. * A színészekről érdem és rang szerint kell megemlékeznünk, minélfogva Fe­renczi Károllyal kezdjük, aki hosszabb szünetelés után régi művészetének teljé­ben mutatkozott és amire már régen nem volt példa, vetített szöveg nélkül megéne­keltette a közönséget. Sziklay József vi­dám és elegáns, mint mindig. Vig Manci figurájának önkéntelen erotikájával hódít meg mindenkit és jelentős lépést tett a népszerűség virág-szegélyezte utján a kis Molnár Vera, aki énekével, táncával és játékával svungban tartotta a közönséget. Jól egészíti ki ez­t a kitűnő együttest a na­gyon tehetséges és nagyon szimpatikus Érczkövi, míg Szirmai Vilmos pár szavas szerepével is nyiltszíni tapsokat provokál. Meg kell emlékezni m­ég Sík Rezsőről és Hamvas Józsáról, de meg kell emlékezni főként Horti Sándorról, a rendezőről, aki hangulatos, kedves színpadot és frissen pergő, színes előadást produkált a mai operettek grand effet-i nélkül is. A közön­ség minden felvonás díszletét nyiltszíni tapssal honorálta. „Önnek írógép-m­árk­ája van?" SÍK REZSŐ és SZIRMAI VILMOS Városi Színház. ..Dolly" (Strolickij­ lidk Ich'.)

Next