Színházi Élet, 1926. október 25–31. (16. évfolyam, 43. szám)
1926-10-25 / 43. szám
2 SZÍNHÁZI ÉLET Négy magyar zseni alkotóereje és fantáziája lobogott föl az Operaház színpadán, hogy tüzes magyar óbor zamatával itassa át a hallgatók lelkét. A négy közül sorrendben a legelső, Garay János már nem él, de itthagyta alkotótársaira a napoleoni idők költészetének egyik legbűbájosabb figuráját, Háry Jánost, az obsitos vitézt. A magyar Peer Gyntnek ez az életteljes figurája, amely üdeségének hamvát egy évszázadon keresztül frissen megőrizte, ihlette meg a három mai szerzőt, akik aztán lendületes cselekményt fontak az obsitos alakja köré. Paulini Béla, a maga drága közvetlenségében, a tiszta őstehetség. Ez a kedves „fiatalember" — Isten ments, hogy beszámítsuk neki azt a két évtizedet, amelyet a magyar irodalom és művészet szolgálatában töltött — bizonyos időszakokban a rakéta fényével robban ki magyar glóbusz horizontján. Utánozhatatlan és utánozhatatlan fantáziájú humora, sőt bölcseségű meséivel egyedül áll a magyar irodalomban, s talán csak élhetetlenségén múlik, hogy ez az ősforrás nem közkincse ma az egész világnak. A másik szerző Harsányi Zsolt, akiről e sorok írója bajosan tudna újat mondani a Színházi Élet közönségének. Hiszen e lap hasábjain tűnt fel előkelőséget, stílust, ízlést és sok tehetséget sugárzó írásaival, amelyek hamarosan a színpad felé sodorták írójukat. Nagy és feledhetetlen színpadi sikerek szegélyezik Harsányi Zsolt útját a magyar irodalomban. A harmadik, a zeneszerző, ma már rég internacionális reprezentánsa a komoly törekvésű és mélyen járó magyar muzsikának. Kodály Zoltán nevét az egész világon át elhordozták művei és mindenütt azzal a becsüléssel, szeretettel találkozott, amely csak kivételesen nagy művészeknek jár ki. Három ilyen talentum fogott össze, hogy a művész tudatosságával megteremtse a modern magyar daljátékot. Örzse — Hón János — Mária Lujza Nagy Izabella — Paló Imre — Marschall ® Rózsi Operaház: „Háry János" (Harsányi felv.)