Színházi Élet, 1927. január 2–8. (17. évfolyam, 1. szám)

1927-01-02 / 1. szám

n­«­ virozástól. József: Szegény Frederik, mindenki csak a kedves jó fiút látja benne, aki jól zongorázik és jó nótákat danol. Isten­káromlás az, amit vele csinálnak, ke­gyelmes uram. Pedig lesz idő, amikor Frederik Chopin híressé a világon teszi majd ismertté és Lengyelországot. Ádám: Ergo bikamusz igyunk rája professzorkám és ne haragudj. Adjál egy puszit és szent a béke. (Csattanós csókot nyom Eisner József ajkára. Tölt és ko­cint.) Frederik úr boldog jövőjére. József (magasra emeli poharát): A­ lengyel muzsika jövőjére. (Koccintanak, isznak.) Parasztlányok (vihognak, hancúroznak. Ádám: Hess! Hess! Ti csirkék, libák, micsoda lármát csináltok. Lányok: Táncolni akarunk! Ádám: Boga moja . . . majd megtán­coltatlak én titeket mindjárt. Hess, hess kis csirkék, libuskák. (A pipaszárral kergeti ki őket). Na látja professzorkám, az a baj, hogy elforgatja a kislá­nyok fejét. Mind fülig szerelmes beléje. József: Van kivétel is a lányok között kegyelmes uram. Az én lánykám bizony nem gondol szerelemmel Frederik Cho­pinre. Nem settenkedik az ablaka alá, amikor Frederik zongorázik. Jifieu­il-feai S­Z­I­­> Il A ZI­E L­E­T Ádám: Boga moja . . . nem is mondom. Eisner: Ö nem dobja feléje virágait. Ádám: Isten ments. József: Ö nem sóhajtozik, ő nem sir, ő nem akarja meghódítani magának Chopint. Wanda­­ az utolsó szavak alatt lopva titokban beoson ahhoz az ablakhoz, amelyből Chopin zongorázása hallatszik. Ábrándosan hallgatja a zenét.) Ádám (észreveszi Wandát): Boga moja . . . nem a te kis lá­nyod az? Pro­fesszorkám. József: Wanda! Wanda (riadtan): Édesapám! (El akar futni.) József: Mit settenkedsz ott az ablak alatt? Wanda (lesüti a szemét, hallgat.) József: Csak nem Frederiket lesed? Ádám: Boga moja... Csak egy kicsit. József: Te is úgy sóhajtozol, mint a többiek? Ádám: Csak egy kicsit, professzorkám. József: Te is virágot hozol neki? Te is meg akarod hódítani? Ádám: Boga moja... csak egy kicsit... József (szinte felindultan): Wanda! Nézz a szemembe! Wanda! Csak nem vagy szerelmes? Wanda (lassan felemeli tekintetét, na­gyon melegen): Csak egy kicsit papa! (Hirtelen elszalad.) József (utána szól): Wanda! Wanda! Ádám: Sohase bántsd professzorkám, mind egyforma itt a lány. (Borr­ d kínál­ja, kocintanak, isznak.) II. JELENET. (Előbbiek és Wodzinska Antal gróf.) Antal (komikusan kedves és kedvesen komikus figura, lelkendezve jön): Ádám bácsi! Ádám bácsit Ádám (hirtelen begombolkozik): Men­­nyi kell már megint, kis­öcsém? Sovanyito kananál nélkülözhetetlen. FároUtár:TÖttöl PATIKA KIUXILV-UCCA 12.

Next