Színházi Élet, 1927. február 20–27. (17. évfolyam, 8. szám)
1927-02-20 / 8. szám
21 színházi élet Péchlj Erzsi manchesteri öltözője, amely valóságos szalon, hanem mindössze egy kis cella, amiben alig fér el három ember. A falon rengeteg híres ember fényképét láttam, köztük Alfonz spanyol királyét, Douglas Fairbanksét, Vary Pickfordét, Valentinoét, Sacha Guitryét, Yvonne Printempsét és egy egész csomó más híres színészét és közéleti emberét. Chevalier rögtön behívta a feleségét is, aki leült egy sarokéba s úgy hallgatott, mint egy kis sün. Kérdeztem tőle, hogy lett színész? Egy kis kabaretcantantban léptem fel először. Sokkal többet értem el, mint amennyit valaha is reméltem, mert ebben a kis kabaréban amikor esti két frankiért énekeltem, az volt az álmaim netovábbja, hogy valaha tíz frankot kapjak egy fellépésemért. Most a feleségemmel együtt körülbelül tízezret is kapok. Meg sem érdemlem, úgy is tekintem, hogy amit a tíz frankon túl kapok, az tiszta haszon. — Azt tudja, hogy a nők mennyire — Igen, szeretik? pedig sohasem voltam úgynevezett DonJuan, vagy nappali az életben én nagyon színész, csendes ember vagyok, akinek semmiféle hiúságai nincsenek. — Hát hogy élj — Van egy kis villánk* Párizs környékén, egy automobilunk, hat kutyánk, egy gramofonunk és néhány jó barátunk, ezekkel azután elszórakozunk. Én rengeteget sportolok, főleg botolni szeretek, Carpentiertől tanultam, akivel egy kis házimeccsre ma is összejövünk néha. Nagyon szeretett autót is vezetni s nyáron rendesen a tengerre megyünk, ahol egész nap evezek. A kutyáim a gyermekeim, azok nélkül már el sem tudom képzelni az életemet. A feleségéhez fordulok: " Na, és ön Madame, nem féltékeny erre a kedves szép fiúra"? Akiért Párizs összes női rajonganak? Yvonne Vallée ránéz az órára, mint egy kis burkus, még felelni sem mer. —• Mit gondolsz Maurice . . . — Hát p persze, hogy nem vagy féltékeny - feleli Maurice. — Nem, uram, nem vagyok féltékeny — feleli most már mosolyogva —, miért is lennék féltékeny, az uram szeret engem. — No és mondja kérem, meg van elégedve azzal a színpadi pozícióval, amelyet az ura mellett betölt. — Nekem mindig úgy jó, ahogy Maurice akarja, én csak második személy vagyok és nekem ez is elég. Most Mauricehoz fordulok: — Kérem, most ne hallgasson ide! És mondja Madame, jó férj az ön Maurice-a? Erre most már magától felel a tf is Vallée. — Igen uram, Maurice a legjobb férj a világon. (Mint egy kis iskolásgyerek a leckéjét, úgy mondja ezt.. .) Maurice és Yvonne még átadják a Színházi Élet számára fényképeiket, meghívnak a villájukba ebédre és kérdésemre még kijelentik, hogy jövő évre tervezett nemzetközi turnéjuk programjába Budapestet is feltétlenül beillesztik. Kérésére megígértem, hogy Dénest és Radót kíméletesen fogom erről a tervéről értesíteni. Yvonne N'allée