Színházi Élet, 1927. február 20–27. (17. évfolyam, 8. szám)

1927-02-20 / 8. szám

21 színházi é­l­e­t Péchlj Erzsi manchesteri öltözője, amely valóságos szalon, hanem mindössze egy kis cella, amiben alig fér el három ember. A falon rengeteg híres em­ber fényképét láttam, köz­tük Alfonz spanyol ki­rályét, Douglas Fair­banksét, Vary Pickfordét, Valentinoét, Sacha Guitry­ét, Yvonne Printempsét és egy egész csomó más híres színészét és közéleti em­berét. Chevalier rögtön be­hívta a feleségét is, aki leült egy sarokéba s úgy hallgatott, mint egy kis sün. Kérdeztem tőle, hogy lett színész? Egy kis kabaret­c­antantban léptem fel elő­ször. Sokkal többet értem el, mint amennyit valaha is reméltem, mert ebben a kis kabaréban amikor esti két frankiért énekeltem, az volt az álmaim netovábbja, hogy valaha tíz frankot kapjak egy fellépésemért. Most a feleségemmel együtt körülbelül tízezret is ka­pok. Meg sem érdemlem, úgy is tekintem, hogy amit a tíz frankon túl kapok, az tiszta haszon. — Azt tudja, hogy a nők mennyire — Igen, szeretik? pedig sohasem voltam úgynevezett Don­Juan, vagy nappali az életben én nagyon színész, csen­des ember vagyok, akinek semmiféle hiúságai nincse­nek. — Hát hogy élj — Van egy kis villánk* Párizs környékén, egy auto­mobilunk, hat kutyánk, egy gramofonunk és néhány jó barátunk, ezekkel azután elszórakozunk. Én renge­teget sportolok, főleg bo­tolni szeretek, Carpentier­től tanultam, akivel egy kis házimeccsre ma is össze­jövünk néha. Nagyon sze­retett autót is vezetni s nyáron rendesen a ten­gerre megyünk, ahol egész nap evezek. A kutyáim a gyermekeim, azok nélkül már el sem tudom képzelni az életemet. A feleségéhez fordulok: " Na, és ön Madame, nem féltékeny erre a ked­ves szép fiúra"? Akiért Pá­rizs összes női rajonganak? Yvonne Vallée ránéz az órára, mint egy kis burkus, még felelni sem mer. —• Mit gondolsz Mau­rice . . . — Hát p persze, hogy nem vagy féltékeny - feleli Maurice. — Nem, uram, nem va­gyok féltékeny — feleli most már mosolyogva —, miért is lennék féltékeny, az uram szeret engem. — No és mondja kérem, meg van elégedve azzal a színpadi p­ozícióval, amelyet az ura mellett betölt. — Nekem mindig úgy jó, ahogy Maurice akarja, én csak második személy va­gyok és nekem ez is elég. Most Mauricehoz fordu­lok: — Kérem, most ne hall­gasson ide! És mondja Madame, jó férj az ön Maurice-a? Erre most már magától felel a tf is Vallée. — Igen uram, Maurice a legjobb férj a világon. (Mint egy kis iskolásgyerek a leckéjét, úgy mondja ezt.. .) Maurice és Yvonne még átadják a Színházi Élet számára fényképeiket, meg­hívnak a villájukba ebédre és kérdésemre még kije­lentik, hogy jövő évre ter­vezett nemzetközi turnéjuk­­ programjába Budapestet is feltétlenül beillesztik. Kéré­sére megígértem, hogy Dé­nest és Radót kíméletesen fogom erről a tervéről ér­tesíteni. Yvonne N'allée

Next