Színházi Élet, 1929. július 21–27. (19. évfolyam, 30. szám)

1929-07-21 / 30. szám

STRANDKALAND NOVELLA Irta: CARL LINDOW Jonny a London—brightoni vasárnapi vonat harmadik osztályában ült nagyon boldogan. Boldog volt, mert ott ült mel­lete Nancy, a 17 éves, szőke és csinos londoni kislány. Jonny és Nancy két hete ismerték egymást és ez volt az első vasár­nap, amikor együtt rándultak ki. Már két hete vártak erre a vasárnapra, Jonny a City Bank számoló­gépe mellett. Mindössze két hete ismerték egymást, de olyan szerelmesek voltak, mintha csak tegnap kötöttek volna ismeretséget. Minden este a Hyde parkban találkoz­tak, lehetőleg olyan helyen, ahol nagyon kevesen járnak és ahol nagyon sötét van s ott ültek a padon este kilenctől tizen­kettőig. A fiu átkarolta a leányt, a leány a fiu mellére hajtotta a fejét és percen­ként megcsókolták egymást. Hol a fiu a leányt, hol a leány a fiut. Nagyon rend­szerelő, pedáns angol volt mind a kettő. Tegnap este határozták el bringhtoni kirándulást és nagyon boldogan lak ulnak. De Johnny boldogsága indul­nem volt zavartalan, mert minduntalan Brigh­tonra gondolt. A gyönyörű vendéglőkre, a luxus strandra, szórakozó­helyekre, amelyekről annyit írnak az újságok hir­detései. Ezek a hirdetések nem túlzot­tak, Brighton tényleg gyönyörű hely , de kissé drága. Éppen ez okozott gondot Johnnynak, akinek mindössze 11­ shil­ling volt a zsebében. Sze­rencsére tour­ retour jegyet váltott, a visszautazás ne­m okoz majd gondot, de na­gyon merésznek találta azt az ötletet,­­hogy tíz shilling­gel a gazdag Brighton felé robog. Végre megérkeztek a fürdői helyre. A part tele volt londoniakkal, akik itt kerestek enyhülést a nagy melegben. A rendes gázcsaládok letelepedtek pol­strand fövenyére és kipask­a­kolták a kis kosarakat, me­lyekből a jotobnál­ jobb fa­latok kerültek elő. Olyan a é­t­vágy­ger­je­s­ztő­en falatoz­t­ak jó londoniak, hogy Johnny érezte: nem sokáig h­uzhaja már az időt reg­geliig. A legközelebbi ven­déglőnél előlkelő gesztussal beinvitálta gavallér-Nan­cyt s a pincér eléjük teritette a csakhamar hatalmas étlapot. Nancy gondtala­nul legeltette a szemét a sok ételen, egyáltalában nem nézte az ételek mellé írt szá­mokat s azt rendelte, a­mire legjobban fájt a foga. Johnny megjegyezte, hogy nincsen éppen nagy étvágya, csa­k valami csekélységet fog enni és észrevétlenül kikereste az étlap legol­csóbb életét és azt rendelte meg. 86

Next