Színházi Élet, 1929. július 21–27. (19. évfolyam, 30. szám)
1929-07-21 / 30. szám
STRANDKALAND NOVELLA Irta: CARL LINDOW Jonny a London—brightoni vasárnapi vonat harmadik osztályában ült nagyon boldogan. Boldog volt, mert ott ült mellete Nancy, a 17 éves, szőke és csinos londoni kislány. Jonny és Nancy két hete ismerték egymást és ez volt az első vasárnap, amikor együtt rándultak ki. Már két hete vártak erre a vasárnapra, Jonny a City Bank számológépe mellett. Mindössze két hete ismerték egymást, de olyan szerelmesek voltak, mintha csak tegnap kötöttek volna ismeretséget. Minden este a Hyde parkban találkoztak, lehetőleg olyan helyen, ahol nagyon kevesen járnak és ahol nagyon sötét van s ott ültek a padon este kilenctől tizenkettőig. A fiu átkarolta a leányt, a leány a fiu mellére hajtotta a fejét és percenként megcsókolták egymást. Hol a fiu a leányt, hol a leány a fiut. Nagyon rendszerelő, pedáns angol volt mind a kettő. Tegnap este határozták el bringhtoni kirándulást és nagyon boldogan lak ulnak. De Johnny boldogsága indulnem volt zavartalan, mert minduntalan Brightonra gondolt. A gyönyörű vendéglőkre, a luxus strandra, szórakozóhelyekre, amelyekről annyit írnak az újságok hirdetései. Ezek a hirdetések nem túlzottak, Brighton tényleg gyönyörű hely , de kissé drága. Éppen ez okozott gondot Johnnynak, akinek mindössze 11 shilling volt a zsebében. Szerencsére tour retour jegyet váltott, a visszautazás nem okoz majd gondot, de nagyon merésznek találta azt az ötletet,hogy tíz shillinggel a gazdag Brighton felé robog. Végre megérkeztek a fürdői helyre. A part tele volt londoniakkal, akik itt kerestek enyhülést a nagy melegben. A rendes gázcsaládok letelepedtek polstrand fövenyére és kipaskakolták a kis kosarakat, melyekből a jotobnál jobb falatok kerültek elő. Olyan a étvágygerjesztően falatoztak jó londoniak, hogy Johnny érezte: nem sokáig huzhaja már az időt reggeliig. A legközelebbi vendéglőnél előlkelő gesztussal beinvitálta gavallér-Nancyt s a pincér eléjük teritette a csakhamar hatalmas étlapot. Nancy gondtalanul legeltette a szemét a sok ételen, egyáltalában nem nézte az ételek mellé írt számokat s azt rendelte, amire legjobban fájt a foga. Johnny megjegyezte, hogy nincsen éppen nagy étvágya, csak valami csekélységet fog enni és észrevétlenül kikereste az étlap legolcsóbb életét és azt rendelte meg. 86