Színházi Élet, 1930. szeptember 21–27. (20. évfolyam, 39. szám)
1930-09-21 / 39. szám
Három millió pengő értékű kincs tünt el Kardos Géza örökségéből 500 hold bánáti föld és egy egész belgrádi utcasor tulajdonjogát igazoló irás már a debreceni színigazgató birtokában van. Debrecenben mostanában, mint egyébről sem beszélnek Kardoss Géza színigazgató „szerencséjéről". A szerencse azt jelenti, hogy örökölt. Az örökhagyó Molnár Sándorné, Bánát egyik leggazdagabb és legkülönösebb nője, — mint életű birtokosannak idején a lapok is megírták, egy mai napig is felderítetlen bűntény áldozata lett. Hátrahagyott vagyonát Kardoss Géza és három asszonytestvére örökölték. A nagybecskereki törvényszék már kikézbesítette a direktornak a hagyaték tulajdonjogát igazoló írásokat. A fáma fantasztikus nagyságú hagyatékról tud. Állítólag ötszáz hold zsíros bánáti föld, egy egész belgrádi utcasor, nagyértékű részvények, takarékbetétek és cseket érő családi kisékszerek jutottak a debreceni színigazgató és nővérei birtokába. Az egész komplekszum értéke együtt jóval meghaladná a három millió pengőt. Ilyen körülmények után természetes, hogy az újságíró síelve bekopogtat a nábobbá avanzsált színigazgató portáján. Szinte az az érzése, hogy Kardoss Gézának a sors rendezte ezt a jutalomjátékot a tavaly megtartott huszonötéves jubileum után. A direktor azonban nem méltányolja a riporter sugárzó arcát, mert panaszkodással kezdi: — Amióta a lapok elterjesztették rólam a három milliós örökség legendáját, szinte alig merek az utcára menni, viharos örömmel üdvözölnek. Ismerősök ismeretlenek irigyen és bámészan megfordulnak utánam és ilyesféléket mormognak: „Ni, itt megy a földkerekség legszerencsésebb örököse." A postámhoz szinte alig merek hozzányúlni. Mintha Dolly Jancsi összes koldusai mind frontot változtattak volna, naponta százával kapom a legfantasztikusabb leveleket. Kétségbeesett feltalálók üldöznek. Az iskolatársaim száma úgy megnövekedett, hogy a fölöslegből kitellnék egy egész gimnázium. — Mi igaz hát az örökségből? — Minden és mégis lényegesen kevesebb annál, mint amennyiről a fáma tud. A tragikus véget ért bánáti nábobnő vagyonát valóban én örököltem, három testvéremmel. Azonban a hagyatéki eljárás során a valóban hatalmas vagyonnak csak egytizedrészét találtuk meg: az ingatlanokat. A bánáti földet és a belgrádi házakat nem vághatta zsebre senki. De a megmozdíthatónek, a híres családi értékekékszereknek, részvénynek, sok-sok millió dinárra rugó takarékkönyvnek lába kelt. Nyilván ugyanaz a kéz dolgozott itt, amely szerencsétlen néném életét kioltotta. Igaz, hogy az örökség még így is tekintélyes összeget reprezentál, de ez egyelőre nem jelent pénzt, ha csak nem akarjuk az ingatlanokat jóval értéken alul elkótyavetyélni. A debreceni színigazgató arról beszél, hogy az új irányba került nyomozás talán rövidesen nyomára jut az elveszett kincseknek is, majd váratlan fordulattal ezt mondja: — önt, mint riportert talán az örökségnél is jobban fogja érdekelni az örökhagyó személye. Mert szerencsétlen nagynéném, Molnár Sándorné Jókai tollára méltó regényhősnő volt. Ennek a hatalmas vagyonnak minden fillérjét ő maga szerezte. Tíz férfi energiája robbant ki ebből a csodálatos asszonyból. Előkelő úriasszony létére kora hajnaltól késő estig dolgozott. Ispánt, gazdatisztet nem tartott. Lóháton járta be birtokait, amelyek a háború befejezése után közel 3000 holdra növekedtek. Kardos Géza ( Ilma József felv.) 36